[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)

24.Fejezet

Chan leállította a motort majd a jobbján szuszogó fiúhoz fordult. Az fejével az ablakhoz dőlt, szemei finoman csukva voltak, szája résnyire nyitva volt. Chan átnyúlt hozzá és rendes ülő pózba igazította Jeongint. Így kiszálhatott és nyugodtan kinyithatta az ajtaját anélkül, hogy a fiú egyből rádőlt volna. Megfogta a fiút a derekánál, majd felemelte, lábait a csípője köré igazítva.

Ahogy bezárta a kocsit és elindult felfele, érezte, hogy a kisebbik szorítása erősödik.

- Aludj csak nyugodtan, Baba. - suttogta neki Chan már a lépcsőházban járva. Jeongin erre csak hümmögött egyet, és inkább pihent tovább a másik karjaiban.

Ahogy Chan belépett a lakásukba, egyből egy hangos Minhoval találta szembe magát, mivel hogy épp a PS4-ükön játszott, igencsak beleélve magát.

Erre pedig már Jeongin kinyitotta a szemét, és álmosan körülnézett, a hangok forrását keresve.

Chan sóhajtott egyet, tudva, hogy Minho teljesen felkeltette a kisebbet.

Így hát Jeongin leugrott Chan derekáról, és ásított egy nagyot, karjait kinyújtva közben.

- Minho! - kiáltott rá lakótársára Chan, ami meghátrálásra késztette a mellette álló Jeongint.  - Sajnálom Baba, menj a szobámba. Egy percen belül ott leszek.

Jeongin csak bólintott egyet és megindult arra, amerre a helyiség található. Remélte, hogy megint összebújhat majd vele, mint legutóbb.

Odasétált Minhohoz, és kissé dühösen lerántotta róla a fejhallgatót, minek segítségével tudott beszélgetni a játékos barátaival. - Héé, mit csinálsz?

- Vedd lejjebb a hangerőt, jó?

- De miért zavar ez most téged? Mindig ilyen hangosan játszom. - válaszolt Minho, majd visszatért a játékához.

- Mert mától fogva gondolnod kell Jeonginra is. Velünk fog lakni egy hónapig. - erre Minhonak tátva maradt a szája.

- Miért? Történt valami a családjával?

Chan válaszul csak megrázta a fejét és előhúzta táskájából a pirulákkal téli dobozt, amire a betegség és a gyógyszernek adagolása volt ráírva.  - Szeparációs szorongás alakult ki benne irántam. És mivel eltiltották tőlem egy pár napra, így depressziós lett. Szóval most itt marad velünk egy hónapig.  - magyarázta.

- Vagyis mostantól kezdve korábban kell majd felkelned?  - röhögött Minho. Channak amúgy is korábban kellett volna kellnie, Jeonginnek viszont iskolája van, ahova még így is, hogy távol van otthonról, mennie kellett.

- Holnap még nem fog iskolába menni, de szerdán már igen. Most pedig vedd hallkabbra a játékod. - fejezte be mondandóját a TV-re mutatva.

- Igenis uram. - mordult fel.

Ezután Chan a szobájába ment, ahol Jeongin már az ágyán a hátán elterülve feküdt.

Chan felnevetett a látványra.

- Unatkozom. - panaszkodott Jeongin.

- Super Smash Bros?

- Mehet.