[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)

10.fejezet

Hazaérve Jeongin minden szó nélkül bezárkózott a szobájába hogy a nemrég történteken rágódhasson.

Woojin Chan exe volt, akinek rendes barátja egyedül Jeongin lehetett, legalábbis a fiú így hitte.

Vagy volt még valami amit figyelmen kívül hagyott? Esetleg többről volt itt szó mint amire Jeongin gondolt?

Jelen esetben felhívott volna valakit, - leginkább Chant - hogy kikérdezze, mit is kéne tennie, hogyan kellene ezt kezelnie vagy reagálnia rá. Még sosem fenyegették még ezelőtt,foleg nem valami olyan dologért amiről még csak fogalma sem volt, hogy mi az.

De ennek ellenére sem egészen volt biztos benne, hogy ez utóbbi jó ötlet lenne. Úgy érezte, ez talán feszültséget és vitát szült volna Woojin és ő közte, azt pedig nem  szerette volna.

Akkor inkább nem hívok senkit. Így hát csak félredobta a telefonját az ágyon és úgy gondolkodott tovább.

Végül úgy határozott, figyelmen kívül hagyja a szituációt hacsak nem történik egy újabb váratlan esemény.

----------

A következő nap, Jeongin a szokásosan iskolába ment aztán munkába. De még a szokásosnál is csöndesebb volt. Maga sem igazán tudta megmondani, miért.

Valószínűleg azért, mert végig az előző nap történtek jártak a fejében.

És úgy néz ki, Channak ez hamar fel is tűnt.

- Jeongin. - az említett felnézett munkájából. Az arca komoly volt, és a korábbi esetekkel ellentétben, Chan még sosem látta ilyennek azelőtt.

- Miért vagy ilyen csöndben? 

Jeongin már nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon erre, de abban a pillanatban, hogy ezt megtette, be is csukta és inkább elnézett oldalra. Mégis mit kellett volna mondania Channak? Hogy tegnap felbukkant az exe, megragadta őt a pólójánál, és olyan dolgokat vágott a fejéhez miket még ő maga sem értett?  Nem, köszöni szépen, de ő ebből inkább nem kér és hallgat helyette.

- Innie. 

És akkor leesett neki.

Végre értelmet nyert neki az, amit Woojin mondott. Woojin Chanra értette, hogy szereti.

Csak hogy Jeongin viszonozta-e ezeket az érzéseket, az volt itt a kérdés.

- Jeongin. - erre már felnézett az idősebbre, mosolyt erőltetve magára.

- Őszintén, én magam sem tudom. Egész nap ilyen voltam, nem tudom mi lehet a baj. - majd visszatért a munkájához.

Jobb ötlet híján Chan visszafordult a gépéhez hogy folytassa munkáját.

Jeongin sóhajtott egyet, ahogy a hamis mosoly eltűnt az arcáról. Olyan volt ez számára, mintha valami bűnt követett volna el. De akkor se mondhatta el, mi járt valójában a fejében.

Korán hazatért a munkából, mondván, hogy nem érezte jól magát.

Itt volt az ideje egy kis nyomozásnak. Önmagában.

----->

Vajon a vádlott, azaz Jeongin viszonozza Chan érzéseit...?