[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)

19.Fejezet

Jeongin elővette a telefonját a zsebéből, és tárcsázta Chan számát. Miközben a vonal csöngött, próbálta mély lélegzetekkel csillapítani az egyre hevesebb sírását. Nem akarta, hogy Chan sírni hallja, bár ez valószínű elkerülhetetlen lesz.

- Haló?

- H-hyung.

- Hé Jeongin, mi a baj?

- Úgy sajnálom. - zokogott fel újra, ezúttal a telefonban Jeongin. 

- Mégis mit sajnálsz?

- Meséltem a bátyámnak rólunk, mire ő mérges lett, és elmondta anyunak is. És anya pedig azt mondta, hogy mondjam meg neked...- itt remegve vett egy levegőt. - Mondjam meg neked, hogy nem láthatlak többé. - Jeongin térdei itt felmondták a szolgálatot, így le kellett ülnie a szerencsére a közelében lévő ágyára.

- Ez nem lehetséges. Hisz ott a munka.

- Onnan anya fog kilépni holnap a nevemben.

- Nem fogja engedni neki.

- Hogy mi? 

- Apa! Ismered Jeongint? Igen, azt a fiatal fogszabályzós fiút. Az anyja ki akar lépni a nevében, de ő ezt nem szeretné.  És Jeongin épp most mondta nekem, hogy holnap jön majd, hogy megtegye.

- Hyung, kivel beszélsz?

- Apa a vállalat feje. 

Jeongin erre minden bánata ellenére elmosolyodott. Mégsem volt minden veszve, mint ő azt gondolta.

- Jól van, apa nem fogja hagyni anyukádnak, hogy kilépjen helyetted. Van egy terve.

----------

Másnap~

- Elnézést kérek, de Jeongin kilép innen!

Az említett személy anyukája mellett állt, a Bang Signs vállalat vezetőjének az irodájában.

- Hölgyem, mondtam már. A fiúnak saját magának kell ezeket kimondania, hogy engedélyezhessem neki, mivel már elmúlt 16 éves, és bizonyos szinten már önállónak számít.

Erre mindkét felnőtt szeme a kisebben landolt, akinek bár ez túl nagy nyomás volt egyszerre, de mégis kimondta, amit szíve mélyén érzett.

- Ööh, Anya, nem szeretnék kilépni innen. Szeretem ezt a munkát. - Jeongin az alsó ajkát harapdálta beszéd közben, ami jelezte, mennyire ideges is volt valójában. Tudta, hogy az  előbbiért anyukája nagyon mérges lesz rá.

- Hallhatta. Nem szeretne kilépni, így még mindig fizetem, és továbbra is nekem fog dolgozni.

- Az isten szerelmére, hisz a fiával jár.

A szobára erre mély csönd telepedett.

- Tisztában vagyok vele. Tegnap este értesültem róla.

- És nem szeretném ha az én fiam a magáéval járna, hisz ő még csak egy gyerek, és-

 - Chan lehet, hogy a törvény szerint már felnőtt, viszont az is biztos, hogy nem igazán viselkedik úgy, mint aki valójában az is lenne. Valamint, szerintem teljesen rendben van, hogy együtt vannak.

- De hisz a fiam még csak 16, maga viccel velem?

- Nem, komolyan gondolom. Az tény, hogy Chan szereti Jeongint. Vele szeretne lenni. És ha maga így áll ehhez hozzá, akkor azzal nem csak az én fiamat, hanem a sajátját is bántja. - mutatott kezével Jeongin felé, akinek a szemében könnyek csillogtak.

Ezt látva az anyja csak sóhajtott egyet. 

- Jól van.

Majd keményen megragadva fia kezét húzni kezdte kifelé az irodából. Befordult a sarkon, hogy kisétálhasson az épületből, demielőtt így tett volna, még a fiához fordult.

Jeongin felszisszent fájdalmában, arcán piros folt látszott azon a helyen, ahol az anyja épp az imént pofozta fel. 

- Szerencséd van. Mától fogva viszont szobafogságban vagy. Egy hónapig.

Jeongin beletörődötten kullogott anyja után az autóhoz. Csöndben volt, nem tudta, hogyan kéne reagálnia a helyzetre.

Azért lett megbüntetve, mert önmagaként szeretett valakit.