[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)

23.Fejezet

- Tudod, - szólalt Jeongin mikor már az autóban ültek. - sosem tudtam, mi az irányultságom, amíg nem találkoztam veled. Bár a családom valamilyen okból kifolyólag mindig is azt feltételezte rólam, hogy meleg vagyok. Végülis, igazuk lett.

Amióta kijöttek a kórházból, Jeongin össze-vissza fecsegett mindenről.Bár Chan ezt egyáltalán nem bánta, mivel napok óta most hallotta és látta őt boldognak először.

De az, hogy önszántából ütötte a fejét az ablaküvegbe, az még mindig megrémisztette, aggasztotta őt. Mi lesz, ha Jeongin megint ilyenre vetemedik majd, és ő nem fogja tudni megakadályozni? Mi lesz ha esetleg még nagyobb kárt szándékozik majd tenni magában, ő mit fog csinálni?

Chan megrázta a fejét; ha nem gondol ilyenekre, nagyobb az esélye, hogy nem következnek majd be. Ekkor megcsörrent a telefonja, Jeongin segítségével pedig kihangosítva azt kezdett el beszélni.

- Hogy van Jeongin? És hol? 

Hyunjin volt az. 

- Itt van velem, és azon kívül, hogy kicsit erősebben ütötte meg a fejét a kelleténél, nincsen semmi baja.  -nyugtatta meg a kisebbik unokatestvérét.

- Tudom mi történt, hyung. Én csak biztosra szeretnék menni, hogy Jeongin jól van. Még anya is aggódik érte.

- Hyunjin.

- Mi az?

- A barátjával van. Azt hiszem, nem lesz semmi baja, és rendbe fog jönni.

- ... A pasija vagy? Most komolyan?

Chan kuncogott egyet. - Aha, az.

- Haveer~ Ez állati. Anya anya anya anya! Jeonginnak pasija van! - hallotta Chan, hogy Hyunjin a túloldalon elkezd ordibálni, mire Jeonginnak le kellett halkítania a kihangosított telefont.

Itt már Jeongin nem bírta tovább, muszáj volt közbeszólnia.

-Hyung, hagyd abba!

- De ne már! Hisz barátod van! Ez nem egy olyan dolog amit minden nap hallok.

- De lehetne. -  válaszolt neki Chan. Amit, Hyunjin úgy döntött, teljességgel figyelmen kívül fog hagyni.

- Amúgy, Jeongin, hogy van a fejed?

- Jól vagyok hyung, nem nagy ügy.

- De igen, az. - ellenkezett vele Chan.

- Fogd be. Nem segítesz. - sziszegte kissé idegesen vissza Jeongin.

- Hogyha te mondod. De nekem most mennem kell. Majd később még beszélünk.

- Jól van, szia.

Majd letette a telefont. Jeongin pedig csak ásított egy nagyot.
- Fáradt vagyok.

- Akkor aludj.

- Az lesz.