Szerelem a semmiből

Part 30

Reggel hányingerrel keltem, ezt meg kell szoknom. Lementem a konyhába,és valami kaját vadásztam magamnak. - Szia hugocskám. - Puszilt meg Jack. - Jó reggelt bátyjuskám. - Mosolyogtam kedvesen. - Figyu Em. - Kezdte nézni az asztalterítőt. - Mondjad. - Kaptam be, egy falat kaját. - Azt szeretném mondani, hogy ugye te tudod hogy el kell vetetned a gyereket? - Félre nyeltem. - Hogy mi van? - Fulladoztam még mindig. - Nem...nem fogom. - Mondtam komolyan. - De Em...hogyan fogod felnevelni? - Nézett most már a szemembe. - Hát...- Akartam válaszolni, de valaki kiabált a nappaliból. - EMMA és JACK STENFIELD!! - Hallottuk anya hangját. - Mondjad anya. - Mentünk a nappaliba, anya az ultrahang képet nézte, kint felejtettem a nappaliba az asztalon. - Ez még is mi? - Mutatta felénk a képet. - Anya...- Kezdtem el a padlót kémlelve. - Te terhes vagy kislányom? - Kiabált, elsírtam magam. - Anya kérlek ne kiabálj vele, nagyon érzékeny, hidd el én is kiakadtam. - Állt ki mellettem Jack. - Attól a fiútól van? Camerontól? - Kérdezte anya. Meg se tudtam szólalni, csak ráztam a fejem. - Hogy hogy nem? Azt mondtad ő az első barátod! Emma hazudtál nekem egy ilyen fontos kérdésben? - Nagyon kiakadt. - Anya...van egy fiú...John a neve...ő az apa. - Nem mertem a szemébe nézni. - És hogy hogy? Nem Cam a te barátod? - Lepődött meg. - De...csak egyszer szakítottunk és lefeküdtem Johnnal részegen, és így lettem terhes, reggel semmire se emlékeztem, nemrég tudtam meg, hogy terhes vagyok. - Még mindig a földet néztem. - Hány hetes?. - Kérdezte anya kicsit nyugodtabban. - 6 hetes anyu. - Válaszoltam, elkezdett felém közeledni, azt hittem most kapok, de anya megölelt. - Nem lesz semmi baj kicsim! - Hallottam a hangján hogy sír, felnéztem rá és igazam volt, sírt. - Anya...- Öleltem meg, sírva. Erős kezeket éreztem magamon. - Jack te mitcsinálsz? - Kérdezte anya a minket ölelő Jackre nézve. - Nem akartam kimaradni az ölelésből. - Nevetett, mi is elnevettük magunkat. - Kislányom, a fiú tudja már hogy terhes vagy? - Törölgette anya a könnyeit. - Persze már el mondtam neki. - Én is ugyanígy tettem. - És mit mondott? - Kíváncsiskodott anya. - Leült a kanapéra és nem hitte el, de aztán azt mondta mindenbe mellettem van, aztán a barátnője nekem esett. - Ültünk le a kanapéra. - Várj...te egy olyan fiútól vagy terhes akinek barátnője van? - Kerekedett el a szeme. - Hát igen...de mentségemre szóljon, hogy mikor lefeküdtünk nem tudtam róla. De John azt mondta mindenbe mellettem van. - Mosolyogtam. - Még mindig jobb mint mikor apád meg tudta, hogy várandós vagyok a bátyjáddal. - Nevetett anya. - Miért? Hogy reagált? - Kiváncsiskodtam. - Először lefagyott azt kiugrott az ablakon, hozzá teszem a másodikon voltunk, apádat mentővel vitték be. A korházban beszéltük meg hogy Jack marad. - Mosolygott anya. - Mikor apa meg tudta, hogy vagyok kiugrott az ablakon? - Háborgott Jack. - Igen kisfiam, de mégis itt vagy. - Mosolygott rá anya.
Ezt eddíg mért nem mondtad? -kérdezte Jack felháborodottan. - Nem tudom kicsim, elfelejtettem. - Vonta meg a vállát anya. - Mert ilyet el lehet felejteni! Hogy az apám kiugrott, mikor még tudta hogy megfogantam. - Tette keresztbe a kezét. - Fiam, ne haragudj na. - Sajnálkozott anya. - Na de térjünk vissza rád kislányom. - Fordult felém. - Most mi lesz? - Érdeklődött. - Nemtudom anya. - Válaszoltam hallkan. - Em de kincsem...gondolom a vetetés az így nem. - Mondta nyugodt hangon. - Hát azt nem akarom. - Vakargattam a kezemet. - Hát akkor...meg lesz tartva. - Mosolygott anya kedvesen. - Hogy még is mi van? Anya te normális vagy? Em csak 17 éves és te megengeded hogy megtartsa a gyereket? - Akadt ki Jack. - Na de kisfiam az ott...- Mutatott a hasamra. - Az unokám Jack Stenfield, és ha én azt mondom meg lesz tartva akkor igen is meg lesz. - Állt fel anya. - De hallod ő még csak gyerek! Gyereknek gyereket? Anya kérlek gondolkozz már logikusan basszus. - Kiabált Jack anyuval. - Jack miattam ne kiabálj anyuval. A gyereket ha törik ha szakad megtartom.
Te felfogás,hogy egy élet cseperedik bennem? Az élet legcsodálatosabb dolga.- Anya elkezdett pityeregni. - Az én kislányomból egy felnőtt nő lett. Kislányom büszke vagyok rád.- Mondta anyu kisírt szemekkel.- Bocs, én nem akarok közbe avatkozni,de mivan? Te arra büszke vagy,hogy a lányod 17évesen anyuka lesz. Pláne, hogy te 41évesen nagymama leszel? - Hát nem csodálatos kisfiam? - Na én ezt komoly nem értem. Ti megőrültek!!!!? Na én elmentem. - Mire anyu megkérdezte, hogy hova megy, ki ment az ajtón egy szó nélkül. Mire istenadta,belép apa az ajtón,és meglátja anya kisírt szemét. - Veled meg mi történt? Tán baj van? - Nem,épp ellenkezőleg. A lányunk babát vár! - Micsoda?   Elveteted igaz kislányom? Nem tarthatók meg ezekben az években,a tanulmányaira kell gondolnom. - Mondta egy kicsit felfújva apa. - Nem, eszem ágában sincs. Lehet vannak olyan anyukák akik képesek ezt tenni a bennük  lévő élettel, de én nem tartozom közéjük!! Amúgy is nemsokára18 leszek, és azt teszek amit szeretnék. - mondtam apának mérgesen. De... De .. kislányom... Anya közbe szólt:- Édesem ez nem a mi döntésünk. Te nem tudod milyen érzés mikor egy élet növekszik benned. Neked nincs szerencséd ezt az érzést átélni.- mondta anya apának. - Ha te így gondolod kislányom, hát legyen. Nem akadályozom meg a döntésed.
Ha te így érzed jól! - Mosolygott rám apa, és bevitt a suliba.

A suliba még mindig rólam sugdolóztak. Hirtelen valaki átölelt. - Em ne haragudj hogy eddig nem voltam, csak tanulnom kellett. - Mentegetőzött Col. - Semmi baj Col. - Mosolyogtam rá. - Igaz amit hallottam? - Kérdezte a földet nézve. - Micsoda? - Tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt. - Hát tudod...hogy te...- Nem folytatta.b- Mond ki nyugodtan Col nem észlek  meg. - Nevettem fel. - Igaz hogy terhes vagy és hogy John az apa? - Nézett a szemembe. - Ne ítélj el de igen igaz. - Pirultam el. - Jajj Em én akkor se itélnélek el ha a fél suli meg dugott volna. - Ölelt meg. - Hahaha. Gúnyólódtam. Hirtelen valaki a kezét tette a vállára, felnéztem John volt az. - Szia. - Mosolyogtam rá. - Szia Em, na mi a helyzet? - Mosolygott vissza rám, és elindultunk a büfé felé. - Semmi, anyuék tudják. - Vártam a reakciót, nyelt egy nagyot. - És? Mit mondtak? - Vakargatta a tarkóját. - Hát apa azt mondta hogy levágja a péniszed. - Néztem az arckifejezését. - Tényleg? Uramisten! Nem akarok a szeme elé kerülni. - Fehéredett el. - Vicceltem bolond, anya az először kiakadt, aztán megbékélt, lehet egy kérdésem. - Álltam meg. - Persze. - Néztem komolyan a szemébe. - Nem baj ha meg akarom tartani? - Itt már nem mertem a szemébe nézni, hüvelykjével az állam alá nyúlt felemelte a fejem hogy a szemébe nézzek. - Emma..meg mondtam hogy bárhogy döntesz melletted vagyok...igazából boldog vagyok. - Mosolyodott el. - Akkor örülök neki, a nyakába ugrottam. - Öhm...én zavarok? - Hallottam drága barátnőm hangját. - Dehogyis, te sose zavarsz. - Öleltem meg. - Neked még nem is gratuláltam John. - Ölelte meg Col. - Gratula. - Hirtelen valaki elkapta onnan Colt és neki ment Johnnak. - Először felcsinálod a hugomat aztán ráhajtasz a csajomra? - Kiabált Jack és lökdösni kezdte Johnt. - JAAACK. - Kiabáltam rá. - Fejezd beeee. - Toltam el Johntól. - Elég legyen légyszives. Mi a bajod neked? - Kiabáltam vele. - Nekem? Igazán semmi. Ha az nem számít hogy a hugomnak gyereke lesz egy ilyentől. - Mutatott undorral Johnra. - Mert mi a bajod vele? John nagyon rendes, azt mondta mellettem lesz bárhogy is döntök. - Néztem rá nagyon mérgesen. - Emma te felfogod egyáltalán a dolgokat? Te 17 éves vagy, ő is...gyerekek vagytok...nem akarom hogy elrontsd az életed. A húgom vagy és tudod jól hogy szeretlek. - Az utolsó szónál elsírtam magam. - Én is szeretlek Jack, de ezt el kell fogadnod, hogy én így döntöttem. - Álltam vele szembe, hirtelen magához rántott. - Szeretlek majomlány. - Ölelt szorosan. - Az én gyerekemnek lesz a legjobb fej nagybátyja. - Mosolyogtam a mellkasába. - Én tudom hogy jó a testvér szex de ne itt a suliba basszus. - Nevetett a hátunk mögött Lara. - És mire jutottál Emma megy a gyerek a levesbe? Remélem igen. - Nevetett. - Na idefugyelj Lara. - Állt a képébe John. - Az a gyerek meg lesz tartva, és te ebbe nem pofázol bele, ez a mi dolgunk, tudod mi fel fogjuk nevelni mert az ott. - Mutatott a hasamra aztán közelebb megsimogatta a hasam. - Az ÉN gyerekem. - Vigyorgott Lara képébe. Az csak ellibegett.

Az osztályból mentem ki, épp a szertár előtt haladtam el, amikor valaki berántott oda. - Mi a...- Be fogta a szám a...szájával, de ki, ekkor láttam még hogy John az. - Te meg mit...- Shhh...- Csititott. - Emma...nem tudom mi van velem, de akárhányszor rád nézek...megőrülök. Meg bolondítasz már a megjelenéseddel, azóta az éjszaka óta nem tudlak kiverni a fejemből. - A homlokunk össze ért, fogta a derekam. Az ajtó hirtelen nyílt ki...Cam volt az. - Zavarok? - Kérdezte zavartan. Szét ugrottunk. - Nem dehogy. - Mondtam neki zavartan. - Jössz tízóraizni velem? - Mosolygott rám, ennek a mosolynak sose tudtam ellenállni. - Persze. - Odafordultam John felé. - Nem baj? - Mosolygott. - Menj nyugodtan később dumálunk. Elmentünk tízóraizni. Hamar eljöttünk  mert nem volt valami isteni a kaja. Beszélgetni kezdtünk. - Együtt vagytok? - Állt meg Cam a folyókon velem szemben. - Nem..- Néztem a szemébe. - Emma..én... szeretlek téged. - Fogta meg a két közé az arcom, én is nagyon szeretem basszus. - Én is szeretlek Cam..de..- Néztem a padlót. - De mi? - Jött közelebb. - De én terhes vagyok...egy másik fiútól...nem tudom hogy tudnál így a szemembe nézni undor nélkül..én...- Befogta a szám. - Em..engem nem érdekel hogy te terhes vagy John-tól..én elfogadlak vele együtt. - Simitotta meg a hasam. - Komolyan? - Néztem fel a szemébe. - Komolyan. - Megcsókolt, először lassan és gyengéden, aztán egyre vadabbul csókolt. Nagyon régen éreztem a csokját. Beletúrtam a hajába. - Khm..- Egy köhögés vetett véget a pillanatnak. - Gyerekek...ez egy iskola.. ezt kérlek majd otthon! - Mondta Mr.Morton. - Sajnáljuk Mr.Morton. - Elindultunk az osztály felé. Összekulcsolta ujjainkat, rám mosolygott én is rá. - Na mi van? Kibékült a gerle pár? - Nevetett James. - És neked ahhoz mi közöd faszfej? - Lépett mellém David..- Semmi tesó eskü...- Védekezett James. - Én is úgy gondoltam. - David felém fordult és megölelt. - Gratulálok Em. - Mondta őszintén. - Köszönöm. - Mosolyogtam rá. Leültünk.

Annyira várom már a kis babám érkezését! Mindent meg adok neki amit csak lehet. Cam nagyon jó apa lesz😍