Az életem maga volt a menyország. Van egy báyjám akivel ugy ahogy kijövök. Szüleim nagyon jo fejek szeretem őket. De amikor megismertem a suli rossz fiuját Davidet onnantol kezdődtek a gondok. Ha kiváncsi vagy a történetemre olvasd el bátran!❤
Mikor Jackkel hazaértem anyuék nem voltak sehol. Nagyon meg könnyebbültünk, Jack át hívta Colt, akivel időközben meg tudtam hogy együtt vannak. Fursa. Nem is tudtam hogy Jacknek bejön Col, meg fórdítva. Na mindegy, ha ők boldogok én is az vagyok. Col mindig is a legjobb barátnőm volt, sose veszekedtünk, mindig jóban voltunk ő a legjobb barátnőm! Egy fiuért se adnám fel a barátságunkat. Na de mindegy is. Col megérkezett ázottan mert zuhog az eső, adtam neki ruhát közbe beszélgettünk. - És mióta tetszik a báyjám Col? - Huzogattam a szemöldököm. - Hát..már régóta. - Pirult el nagyon. - Semmi baj, csak miért nem mondtad el? - Nevettem fel. - Nem akartam hogy kattantnak nézz, hogy 2 fiú tetszett nekem. - Az arca olyan lett mint egy paradicsom. Elnevettem magam. - Nem is néztelek volna kattantnak, mert alapból az vagy. - Nevettem fel. Ő is nevetett. Kopogtak. - Nyitva van! - Kiabáltam ki. Jack barna buksija kukkantott be. - Na csjsziiiiik mi a mai estii prograam. - Nyávogta pont ugy mint Rach. Collal azonnal nevetni kezdtünk. Jack pedig beült az ágyba mellénk, hogy odafészkelhesse magát közénk. - Naaa! - Kiabáltam rá. Jack csak mosolygott. Aztán én bealudtam. Reggel az órámra keltem, el is felejtettem hogy ma már hétfő van, mivel Jack később ment munkába bevitt minket suliba.
Az osztályba beérve sokan soroztak a kérdésükkel hogy Cam jol van e. Alig tudtam magam átverekedni az osztályon. Végre leülhettem a helyemre, mikor is váratlan és kellemtlen vendégem lett. David Ross. - Mi a faszt akarsz Ross? - Kiabáltam rá idegesen. - Csak beszélgetni jöttem nyugi! - Tette fel a két kezét. - Mi van Cameronnal? - Kérdezte gunyosan. - Jólvan képzeld el, túléli. - Mondtam ridegen. Ő csak bologatott. - Tudod mit Ross? - Kérdeztem kicsit ugy mint egy psycho. - Na mit Stenfield? - Fogd meg magad és huzz vissza anyád picsájáb senki se kiváncsi arra a seggfejedre!!!! - Mindenki csak nézte ahogy kiabálok Daviddel, nagyon meglepődött, aztán gunyosan kezdett el mosolyogni. - És ha nem Stenfield? Akkor mitcsinálsz? - Gunyolodott. Nekem elegem lett és rávetettem magam, ahogy ütöttem kiabáltam vele. A tanárok szedtek le róla. Sírva futottam el a suliból, mikor egy mellkasnak ütköztem. - Szia. - Köszönt rám az ismeretlen fiú akcentussal. - Szia. - Köszöntem vissza lehajtotr fejjel. - Baj van? - Az akcentusán majdnem elnevettem magam. - Nem nincs semmi baj. - Erőltettem magamra egy mosolyt. - Akkor nem sírnál. - Mosolygott. - Hát az van..hogy átvertek. - Szórítottam meg a felsőm alját. - Sajnálom. Amúgy nagyon illetlen vagyok a nevem John Pierre. Francia cserediák vagyok. - Nyujtotta a kezét. Megfogtam. - Emma Stenfield ebbe a suliba járok. Itt leszel nálunk? - Kérdeztem már kicsit jobban. - Igen a 10-aba. - Osztálytársak leszünk. - Akkor osztálytársak leszünk John. - Mosolyogtam. - Na akkor máris van egy barátom az osztályból. - Nevetett fel. Barátnak nevezett. - Gyere nem akarom hogy elkéss az első napodról. - Miközbe mentünk a suli fele elmeséltem neki mindent Davidről. Beléptünk az osztályba. - Mrs.Stenfield vissza jött? És ahogy látom hozta magávak az uj diákot is. - Mondta Mr.Jefferson. - Tuti már meg is volt neki. - Nevetett fel David. - Szóval te vagy David Ross a seggfejek seggfeje. - Nevetett fel John. David arcáról lefagyott a mosoly. - Akkor kérlek mutatkozz be az osztálynak. - Sziasztok a nevem John Pierre Párizsból jöttem csere diáknak. - Mutatkozott be John. Rachen lehetett látni azt a mosolyt, azt a bizonyos megszerzem magamnak mosolyt. - Üljetek le. - Küldött minket a helyünkre Mr.Jefferson. Leültem Col mellé, aki csa tátott szájjal nézett rám. - Te..te..hogyan? - Kérdezte kicsit habogva. - Mit én hogyan? - Kuncogtam. -Honnan ismered? - Kérdezte. - Mikor kifutottam szó szerint belebotlottam. - Nevettem el magam kínosan. Col csak kuncogott. - Ha nem lenne pasim tuti rávetném magam. - Emma! -Szolt nekem a tanár. Oda kaptam a fejem. - Kérlek kisérd körbe az iskolában Johnt téged már ismer. - Bólintottam. Erre Rach nyávogni kezdett. - Ez nem ér! Miért Emma? Miért nem én kisérhetem el Johnt? - Háborodott fel. - Ja persze, hogy aztán bevonszold a szertárba és megerőszakold, még mit nem! - Jelentettem ki, mindenki nevetni kezdett még Mr.Jefferson azrcán is lehetett látni egy mosolyt. Rach azonnal bekussolt és a füzetébe temetkezett. - Ha végeztetek Emma akkor haza mehettek leigazolom. -Mosolygott Mr.Jefferson. - Köszönöm Mr.Jefferson. Kiléptünk az osztályból. - Na akakor meg mutatom a sulit. - Csaptam össze a tenyerem. - Nem kell! Inkább menjünk el valahova. Éhen halok. - Nevetve a hasát fogta. - Rendben, meg mutatom a kedvenc pizzázomat. - Mondtam neki, egyetértően bológatott.
Odaérve a pizzázóhoz. Johnna meg mutattam a helyünk ahol mindig ülni szoktunk. John kikérte a pizzáját, aztán én is. Beszélgettünk, meg tudtam hogy neki meghaltak a szülei és egy árva házban van, ahol rászokott acigire piára, drogokra. Nagyon szomorú történet. A szülei egy vonat miatt haltak meg, mikor John még kicsi volt. A szülei átakartak menni a vasúton, de lerobbant a kocsi pont mikor jött a vonat, esélyük se volt a túlélésre. Nagyon sajnáltam Johnt. Kikaptuk a kajánkat. - Most te mesélj magadról Emma. - Mondta miközbe bekapott egy falatot. - Hívj csak nyugodtan Emnek. Az én életem az átlagos, vagyis nem teljesen a bátyjámmal élek a szüleim üzleti úton vannak New Yorkban, meg vagyok Jackkel. Akivel sugdoloztam mikor leültem ő Col a legjobb barátnőm és azt mondta ha nem lenne pasija rád vetné magát. - Kuncogtam. John félre nyelt mikor ezt kiejtettem. - Komolyan? - Ennyit kérdezett mikor újra kapott levegőt. - Igen. Szóval az én életem átlagosnak mondható. De téged nagyon sajnállak John. - Hajtottam le a fejem. - Köszi Em. - Mosolygott rám kedvesen. Én is elmosoylodtam. Annyit beszélgettünk hogy észre se vettük az idő múlását, hirtelen Jack viharzott be az ajtón. - Emma! Mindenhol kerestelek, mégis mit keresel itt? És ő ki? - Mutatott Johnra. - John Pierre vagyok csere diák nagyon örvendek. Fogott kezet Jackkel. - Jack vagyok Emma bátyja. - Mutatkozott be Jack. - Az ugy volt Jack, hogy Johnnal szó szerint összefutottam az udvaron. És Mr.Jefferson megkért higy kisérjem körbe a suliba, de mi inkább eljöttünk kajálni.- Meséltem el Jacknek. - Ha gondolod John el tudlak vinni haza, csak mondj egy címet. - John el mondta a címet és Jackkek haza vittük.
Megkértem Jacket hogy vigyen be a kórházba Camhez, Jack bevitt és mondta ha értem kell jönnie akkor csak csörögjek. Mikor beléptem Cam kórtermébe meglepő dolog fogadott. Rach ült Cam mellett és pofázott neki Cam pedig könyörgött neki hogy huzzon le. - Khhm. Zavarok? - Kérdeztem az ajtóban állva. - Hál istennek Em ez a picsa már vagy félórája itt pofázik és már rohadtul idegesit. - Mondta Cam kicsit megkönnyebbülten. - Engem igenis zavarsz Emma! Pont az esküvőnket írtam le Camnek! Ugye Cami maci? - Nyult volna Cam arcához, mikor elkaptam a kezét felrángattam a szekből. - Na most mi van? Engedj el! - Kiabált. Kidobtam a kórteremből. - Ha még egyszer meglátlak Cam közelébe egy szál műhajad se marad ribanc. - Azzal rávágtam az ajtót. Leültem az ágy szélére. - Téged az isten küldött ide Em! Köszönöm Istenem hogy megszabadítottál az ördögtől! - Nézett fel a plafonra Cam, én csak nevettem. - Képzeld Cam. Van egy új osztálytársunk. - Meséltem neki. - Kicsoda? - Felvonta a szemöldökét. - Hát Johnnak hívják és kezdel az elején David belém kötött és neki ugrottam, aztán kirohantam az udvarra ahol belefutottam Johnba aki Francia. És a tanár megkért hogy kisérjem körbe a suliba, de mi inkább kajálni mentünk. - Meséltem el neki. - Az jo szivem. - Simitott végig az arcomon. - De ugye nem jön be neked? - Kérdezte összehúzott szemöldökkel. - Dehogyis te bolond! Téged szeretlek Cam! - Csókoltam meg.
Nagyon jól éreztem magam a kórházba egézs este látogatás idő végéig Cammel voltam. Alig várom higy jöhessen suliba és megismerje Johnt, aki nagyon jófej és már első pillanatba beszólt Davidnek úgy érzem jól ki fogunk jönni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
