Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

74.

-Megan- zökkent ki Elenor gondolkodásomból- gratulálok.- mosolyog rám mire könnyáztatta szemeimmel ránézek a tesztre ami tisztán és érthetően mutatja hogy pozitív.

-Anya leszek?- kérdezem ledöbbenten, mire heves bólogatásba kezd.

Tekintetem a teszten lévő "terhes" feliraton tartom, miközben mellkasomban érzem szívem heves verését.
Az érzések amelyek most játszódnak le bennem semmihez sem foghatóak.

Eszméletlenül boldog vagyok, azonban mégis ott bújkál bennem a gonosz, ami azt kiabálja, hogy lehetek boldog? Hogy örülhetnék ennek a pici magzatnak a hasamban amikor az előzőt megöltem? Talán igaza van...talán akkor is hibát követtem el, de szentül hiszek benne hogy akkor az volt a helyes, most viszont ez.

A múlton már nem tudok változtatni, most azonban itt van a hasamban a pici, akit eszem ágában sincs elengedni. Azt hiszem most jött el a pillanat hogy felnőttem, hogy készen állok rá, készen állok egy családra, készen állok anya lenni.

-Megan, ezt el kell mondanod neki.
-Hogy amikor nem veszi fel a telefont?
-Írj neki, írd meg hogy sürgős hogy beszélni tudjatok, hidd el csak sok a dolga de mikor megtudja hogy apa lesz, esze ágában sem lesz magadra hagynia.
-Igazad lehet.- mosolygok rá majd írok Harrynek egy üzenetet miszerint hívjon vissza minél hamarabb.

~Harry Styles~

Másfél hete vagyok magam alatt. Másfél hete követtem el azt a hibát amit a mai napig nem bírok felfogni hogy tehettem.

Aznap este az alkohol miatt tettem amit tettem. Tudom nem mentség, de én Megant láttam. Nem voltam tudatomnál, egyszerűen annyira hiányzott és annyira félek az elvesztésétől, hogy beleképzeltem őt egy vad idegen lányba. Fel akarom hívni, és elmondani neki amit tettem. De rettentően félek attól hogyha megtudja és megharagszik rám, talán nem akar velem maradni. Talán megutál, visszaadja a gyűrűt és eltűnik az életemből. Félek hogyha ez megtörténne elveszítem, nem lennék ott neki, nem lennék mellette mikor történne vele valami, azt viszont sosem bocsájtanám meg magamnak. Napokon keresztül próbált elérni, folyton hív, én pedig mindig fel akarom venni, beszélni akarok vele, hallani akarom a hangját. Azonban képtelen vagyok rá. Képtelen vagyok ezzel a bűntudattal beszélni vele.

Viszont most ahogy a szállodamban ülök és megkaptam tőle az üzenetét, miszerint hívjam fel minél hamarabb, tudom hogy nem kerülhetem el vele a beszélgetést.
Most le kell gyűrnöm azt amitől tartok és fel kell hívnom, tudnom kell hogy mi történt. Remegő kezekkel emelem fel az ágyról a telefonom majd a szálloda ablakához sétálva fülemhez emelem azt és várom hogy kicsöngjön.

-Harry- szólal meg szerelmem lágy hangján amitől kiráz a hideg.
-Szívem, ne haragudj rám, de rengeteg dolgom volt.- túrok bele hajamba miközben belül mardos a bűntudat. Most mégis az a legfontosabb hogy tudjam mi van vele.
-Semmi baj, megértem csak már nagyon hianyoztál.
-Te is nekem. Kicsim, miért írtad azt az üzenetet, ugye nincs baj?
-Nem, nincs semmi baj, épp ellenkezőleg.
-Szóval jó hír?
-Azt hiszem, de Harry, ezt inkább személyesen szeretném elmondani.

Talán meggyógyúlt, talán azt mondták az orvosok hogy rendbe jött, Istenem mennyire örülnék neki.
-Azt szeretnéd, hogy hazamenjek?
-Haza tudnál?
-Megoldható.- harapom be számat- Holnap hazautazok.
-Rendben. Harry...?
-Igen Édes?
-Nagyon szeretlek, ezt ugye tudod?
-Én is Megan.

~Megan Scott~

Miután elköszöntem Harrytől, fel- le járkáltam a házba azon gondolkodva hogy hogyan mondjam el neki.
Vajon ő is örülni fog neki?

****

Türelmetlenül ültem a nappaliban mikor ajtó nyitódására lettem figyelmes. Meglátva ahogy besétál a nappaliba, szívem hevesebben kezdett el verni mikor tekintetünk összetalálkozott. Felállok az ülőről, majd elé lépdelek. Mikor bezárja a bejárati ajtót, leveti válláról a táskáját majd meg sem várom hogy mondjon valamit, nyakába borulok.

Mennyire hiányzott ahogy derekamat átkarolva von magához közelebb és ahogy belecsókol nyakamba. Beszívtam az illatát amit úgy imádok majd miután jól magamhoz szorítottam, elhúzódtam annyira hogy szemébe tudjak nézni. Nem szóltunk semmit csak egymást kémleltük mikor Harry lassú mozdulattal közeledett felém ismét, majd ajkait lágyan enyémek ellen nyomta. Nem csókolt vadul, sem dominánsan, csak egy egyszerű, szeretettel teljes lágy csókot adott amire most szükségünk volt.

-Istenem de hiányzott- suttogja még mindig csukott szemmel számra, miközben kezei még mindig derekam köré vannak kulccsolva.

Lassan kinyitja szemeit mire könnyeket vélek felfedezni azokban.

-Mi a baj?- kérdezem tőle azonnal, miközben arcán simítok végig.
-Csak nagyon hiányoztál.- mosolyodik el majd leveszi kezem arcáról és ujjainkat összekulccsolja.
-Te is nekem.

Kezemnél megfogva húz beljebb a nappaliba majd leülünk a kanapéra egymás mellé, de szembe fordulva egymással.
-Minden rendben van?- kérdezi aggodalommal teli tekintettel mire lassan bólintok.
-Ha megkérlek valamire megteszed?
-Megan, biztos jól vagy?- teszi kezeit arcomra miközben végignéz tekintetemen.
-Csak csukd be a szemed.

Kis hezitálás után engedelmeskedik majd miután meggyőződtem arról, hogy szemei valóban csukva vannak, a párna alól elővéve a tesztet veszek egy mély levegőt.
-Tudod...amikor letettük a telefont azóta gondolkodok rajta hogy hogyan mondjam el. Annyi minden történt velünk, és tudom hogy sok olyan is ami tönkre tehetett volna minket.
-Meg, baj van?- kérdezi miközben szemeit lassan kinyitná. Cselekedetére felsóhajtok és amilyen gyorsan csak tudom kezemmel eltakarom szemeit.
-Most beszélek és maradjon csak csukva.- mosolyodok el és tudom hogy ő is pontosan tudja hogy mosolygok mert ő is így tesz.
-Szóval...ott tartottam hogy sok minden közénk állhatott volna de mi mégis erősek maradtunk. Eddig sosem éreztem azt hogy egy értett felnőtt nő lennék, most viszont mégis ezt érzem. Tudod, amikor írtam hogy rosszul vagyok, akkor azt hittem egy hülye megfázás vagy vírus, de nem múltak el a tűnetek. Aztán rájöttem mi a baj.- nyújtom elé a tesztet. -Nyisd ki, Harry.- súgom mire így tesz.

Zöld szemeivel rám néz, majd szép lassan a kezemben lévő tesztre vezeti tekintetét. Az elmúlt órákban sokszor lejátszódott a fejemben hogy miként is fog reagálni, dühös lesz, vagy mosolygoni fog-e. De erre nem számítottam. Szemi csillogni kezdek majd egy kis pillanat múlva pár könnycsepp gördült le arcán. Ilyen megható látványban ritkán van része egy embernek. Ő is és én is sokkal mássabban reagáltunk most, mint akkor. Mindketten éreztük hogy most jött el a pillanat.

-Babát vársz?- kérdezte alig hallhatóan miközben szemét a pozitív teszten tartja. Könnyei mostmár nagyobb mennyiségben folynak le arcán ami az én szemeimből is előcsalta azokat, úgy bólintottam.

-Apa leszek? -néz fel rám piros szemeivel miközben arcán egy apró mosoly jelenik meg.
-Apa leszel.- mosolygok vissza rá, majd elveszi a tesztet tőlem. Kezem az övére teszem ami átkulcsolja a tesztet.
-Megan- kezdene bele de ujjamat szájához emelem.
-Készen állok rá.- mosolygok rá majd kezét kezemmel együtt hasamra teszem majd felnézek még mindig extázisban lévő szerelmemre- Készen állunk rá.

Harry még mindig csillogó szemeivel néz le rám, majd a tesztet az ölébe téve von magához közelebb egy csókra.
Csókunk közben tenyerét hasamra helyezi mire mindketten elmosolyodunk. Amit most éreztem az olyan érzés volt amire mindig is vágytam. Talán eljöhetett volna fél évvel ezelőtt is, de akkor még nem álltunk volna rá készen. Talán történnie kellett még pár dolognak köztünk, amiért most biztosan tudjuk, hogy eljött a pillanat. Talán ennek így kellett lennie. Sosem fogjuk elfelejteni azt ami akkor történt, de most a jelennel kell foglalkozni, a jelennel amiben mostmár hárman vagyunk.
-Istenem.- válik el tőlem mosollyal arcán, majd ismét kezébe veszi a tesztet.
- Apa leszek.- nevet fel, mire elmosolyodok majd megfogom kezeit
-Nagyon szeretlek Harry.
-Én is nagyon szeretlek.- néz le rám, majd lehajol hasamhoz és egy apró csókot hint pólómra.- És téged is.- súgja a magzatnak mire megsimogatom fejét.

El sem hiszem, hogy újból itt vagyunk. Most viszont teljes mértékben készen állunk rá, készen állunk arra, hogy egy család legyünk.