Az alagút végén

Négy

S E L E N A

Ölelő karok húztak még közelebb egy meleg testhez, amikor egy kicsit is megmozdultam. Aztán előjöttek az emlékek, hogy nem otthon aludtam. Kényelembe helyeztem magam s próbáltam ismét mélyen aludni. Nem akartam dolgozni menni, itt most olyan jól érzem magam. Beszélnem kell majd Senor Perez-el, mivel tegnap leléptem s nem dolgoztam, ma pedig nem kellene elkésnem, mert a fiúknak a vizsgálatokon kell átesnie. Jézusom még haza is kellene mennem, hogy ne ugyan abban a ruhában jelenjek meg. Annyi teendő vár még rám, még sem szeretnék megmozdulni. Gondolataimba beférkőzik a telefonom csengő hangja, ez viszont nem az ébresztő óra, hanem valaki nagyon beszélni akar velem. Koke felnyög, elenged én pedig azonnal a telefonomat kezdem el keresni, amit hamar meg is találtam, de akkor már késő volt. Csodálkozva nézem a nevet, amire ma még nem számítottam. A telefon újabb zenélésbe kezd, mire kipattanok az ágyból, partnerem pedig csak hasra fordul és tovább pihen. Csendesen kiosonok a konyhába, hogy fogadjam a hívást s közben összedobjak egy kis reggelit. 

- Oui? - szóltam bele fáradtan. 

- Selena, beszélnünk kell – hallottam meg apám dühös francia hangját. - Tisztában vagy vele, hogy épp mire készülsz? Ott akarod hagyni a legjobb spanyol csapatott?

- Apa, ez kicsit bonyolult - sóhajtottam fel. - Már akartam veled beszélni erről, csak még nem volt bátorságom felhívni téged. Nem érzem már jól magam abban a csapatban. 

- Egy játékos van a dologban? Szólj és holnap már nem lesz a csapat tagja – mormogta. 

- Nem, erről szó sem lehet - vágtam rá egyből.  - Nem fogsz senkit sem kirúgatni, az én döntésem miatt.  Apa csupán szeretnék pár változást az életembe - sóhajtottam fel. - Kérlek támogass ebben és ne fordulj ellenem, tudod, hogy csak te vagy nekem. 

- Sel - lágyult meg a hangja. - Tudod, hogy sokan szeretnek téged s természetesen a te döntésed, támogatni foglak. Mik a terveid?

- Beszélek a vezetőséggel,  még valószínűleg a héten megkötöm az új szerződést. Madridban maradok csupán egy másik csapatnál - fejtettem ki terveimet. 

- Ugye tudod, hogy elmondhatod nekem az okot, amiért nem akarsz már ott dolgozni – a szavai mögé bújtatta a kíváncsiságát. - Nem csinálok semmit, csak szeretném tudni. 

- Ez túlságosan hosszú lenne s félő egyből a vezetőség elé rohannál, egyenesen Párizsból - nevettem el magam. A konyha ajtóban megláttam Koke-t, ahogy a hajába túrva áll és engem figyel. Elmosolyodik és tátog egy jó reggelt félét.  - Most mennem kell, ígérem később még felhívlak. 

- Szeretlek Selena, úgy cselekedj, ahogy azt a szíved diktálja - bontja a vonalat. Kissé csalódottan figyelem a telefonom kijelzőjét, azért keresett fel, hogy megtudja miért is csinálom mind ezt, róla pedig egyáltalán nem kérdezett. 

- Minden rendben van? - sétál hozzám közelebb. 

- Igen, csak az apám - sóhajtottam fel. - Kissé kíváncsi, de mindegy is, készítek valami reggelit – mosolyogtam rá. 

Hamar megtaláltam a hozzá valókat a hűtőben, ő pedig nem kérdezte, miért is vagyok ennyire letört, amiért hálás is voltam. Nem lesz egy könnyű napom, sőt szeretnék már túl esni rajta, hogy minél hamarabb tovább léphessek. Bacont sütöttem, tükörtojást és mellé egy kisebb zöldség salátát, narancs levet is találtam a hűtőben, így azt is előkészítettem. Koke megterített a pulton három személy részére s még időben fel ébredt Ant is. Nem kicsit szivattuk másnapos fejét, eléggé felönthettek a garatra. Reggeli után azt is megbeszéltük, hogy eldobom őket a stadionig, ahol ma vár rájuk egy megbeszélés. Ennyivel tartozom nekik, hisz az autó is ott maradt a parkolóban. Próbáltak meggyőzni, hogy erre nincs szükség, mert általában egy autóval járnak s a másik a garázsban áll, én viszont ezt már meg sem hallottam. Miután mind összekészültünk végre elindulhattunk, elbúcsúztam tőlük és nyakamba vettem a várost. Órámra pillantva realizáltam, hogy már esélyem sincs átöltözni, így egyből munkába vehettem az irányt. Szerencsére a sminkem és hajamat rendbe tudtam hozni, de miért is foglalkoztat engem annyira, hogy mit is fognak mondani? Lezártam az autómat, mély levegőt vettem és kezdődhet az utolsó nap. A hallban a összes fiú ott volt és kisebb csoportokban beszélgettek. Érkezésemre, mind felpillantottak és had ne részletezzem milyen arcokat vágtak, amikor is végig mértek. Azt hittem edzésük is lesz ma, hát ez kínos.