Az alagút végén

Kedv csináló

Selena

" - Higgyem el, hogy ő a te fiad? - néz rám hihetetlen szemekkel. – Ez a nagy ötleted?

- Ez nem ötlet - ráztam meg a fejem. - Ő a fiam - néztem vele farkasszemet.

- Ha ő tényleg a tiéd - tételezi fel. - Eddig hol volt? Az apjával?

- Igenis az enyém - fontam össze a karjaimat mellkasom előtt. Kezdet nagyon idegesíteni, hogy számonkér, nem hisz nekem.  - Ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. Szólni akartam neked, de te elmentél. Itt hagytál azok után, ami kettőnk között történt - igenis sértett voltam, mert fájt, úgy érzem elárult. Ugyan úgy kihasznált, mint Oliver és most már szabadulni akar.

- Én.....  - próbál valamit mondani, de nem tud.

- Ne aggódj, hamarosan elmegyünk és akkor egyedül lehetsz – fintorogtam, hiszen nem egyedül lenne, ahogy most sem, ha én nem vagyok. Ismét ide hozná Pilart, ahogy most is épp együtt lennének. - Én szólni akartam Edenről, de a kapcsolatunk most kezdet helyre jönni és azok után, hogy lefeküdtünk te fogtad magad és elmentél. Nem szóltál, ezért gondoltam, ha vissza találsz jönni akkor majd beszámolok róla. Te viszont ismét ide hoztad azt az aranyásó ribancot – csattantam fel. - A fiam is látta, ahogy egymásnak akartok esni, úgy jöttetek ide, mintha én nem itt laknék. Beszéltem az apámmal és Flo bácsival, még ma este elmegyünk Edennel egy hotelbe, aztán a több már nem a te dolgod. 

- Nem mehetsz el - vágta rá. - A szabályzat... - kezdte.

- Francba a szabályokkal - szakítottam félbe. - Te szegted meg őket többször is. Engedélyezték, hogy ne lakjunk tovább egy fedél alatt.

- Babe – fogta volna meg a kezeimet, de nem hagytam.

- Ne mond ezt nekem - könnyesedet be a szemem. Ezt a becenevet az együtt töltött éjszaka előtt kezdte használni, akkor minden jó volt. - Nem akarok egy olyan becenevet, amit ki tudja hány lánynak mondtál már. Érezzétek jól magatokat Pilarral – fordultam ki a konyhából.

Az emeleten gyorsan összeszedtem a ruháinkat, azt a pár játékot amit Eden Marcelotól és Renétől kapott. Igaz blöff volt a szöveg miszerint engedélyezve van a távozásom, de nem érdekel. Újra menekülnöm kell, ő a második ember, aki iránt tényleg éreztem valamit, ő pedig kihasznált. Ide hozta azt a libát, már nem először, ha bele gondolok, hogy mi is abban az ágyban voltunk. Amikor a bőrünk egymáson csúszkált az izzadság miatt, Ramos pedig szebbnél szebb dolgokat mondott nekem. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, nem egy gyors menet voltam, akit kidobott az ágyából, átölelt, együtt aludtunk, reggel pedig már nem volt sehol. Elment! "

Nem szoktam ilyesmit csinálni, de hoztam egy kis kedv csináló részletet. Kérlek jelezzétek nekem bármilyen formában, hogy megéri e nekem ezt folytatni.
Jövő hét szerdán folytatjuk a következő résszel, amennyiben szeretnétek!

Csók, Poppy