Az alagút végén

Egy

S E L E N A

Kora hajnalban kellek, hogy időben végezzek mindennel, mielőtt még munkába indulnék. Ma csupán egy laza reggelit eszem, mielőtt futni mennék, hiszen kell az energia. Imádok futni, hisz addig az összes gondolatomtól megszabadulok. Általában futás után tisztábban látom az aznapi teendőimet s ez most sem volt másképp. Négy kilométer futás után, lassan sétáltam vagy kocogtam haza az utolsó pár métert. A nap már rég ragyogóan sütött és az országnak megfelelően, ma is iszonyúan meleg nap elé nézek. Cseppet sem bánom, szeretek itt élni, távol attól a személytől akivel soha nem akarok már találkozni. Egy bizonyos ponton minden idegszálam szakadt s feladtam a küzdelmet. Nem kényszeríthetem semmire, ha szeretnék fogadhatnék méreg drága ügyvédet, de nem akarok. Tudom eljön a nap, amikor majd ő fog engem keresni s akkor majd én fogom elhajtani. Egyszerűen már nem tudom milyen szóval illetni, hogy össze foglalja azt az érzést, azt a gyűlöletet, csalódást amit iránta érzek. Amikor befejeztem a tanulmányaimat s eldöntöttem, hogy hol is szeretnék elhelyezkedni nem volt kérdés, hogy elsőként Madridban próbálkozom be. Sikeresen be is kerültem egy foci egyesületbe, de a vezetőségen kívül senki nem tudja biztosan, hogy ki is vagyok én igazából. Amikor oda kerültem már nem csak magamról kellett gondoskodnom, noha a szüleim mindenben segíteni akartak, ahogy most is, viszont én annyi mindent kaptam már tőlük, hogy ezt igazán nem várhattam el. A munkám mellett volt felelősségem, szereztem barátokat, akikkel még ennyi év után sem osztottam meg a titkomat. Messziről el kellene kerülnöm magát a sportot, de itt leltem otthonra, ezt nem hagyhatom csak úgy el. Túl könnyen barátkoztam össze velük, így az érzésemmel naponta meg kell küzdenem.

Emlékszem milyen volt még a legelső nap, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan is fognak velem viselkedni. Soha nem voltam szégyellős, sőt a csapatot is ismertem, ahogy a nevek mellé arcot is tudtam rakni.

Maga az edző Rafael Benítez kísért a fiúk öltözője felé, hogy még megismerkedhessek velük, mielőtt még elkezdődnének az edzések s a meccsekre való heti felkészülés. A szezon eleje volt, én pedig örültem, hogy még az idény kezdete előtt csatlakozhattam. Igaz megvolt már akkor is a magam baja, de örültem, hisz megkaptam álmaim munkáját, frissen végzet gyógytornászként. Nos, tipikus pasi öltözőbe kerültem, ahol a srácokat éppen hogy csak takarta egy alsó nadrág, törölköző vagy épp egy nadrág. Pár percig nem tudtam magammal mit kezdeni, míg az edző csak fejét csóválta.

- Látom több időt kell majd a pályán töltenünk - kiáltja el magát, mire katonás csend lett, miközben mindenki a helyére sietve ült le, a saját névvel ellátott szekrénye előtti padra. - Legközelebb büntetést fogtok kapni a helytelen viselkedésér, most viszont el nézem ezt nektek - mormogta. - Szeretném, ha üdvözölnétek kis csapatunkban Selenát, aki a gyógytornászoknál fog dolgozni. Legyetek vele kedvesek s segítetek neki az első napokban beilleszkedni - intézte szavait csapatának, majd felém fordult. - Kérlek mutatkozz be nekik pár szóban, hogy kezdődhessen az edzés - mosolygott rám.

- Köszönöm mester - bólintottam kisebb mosollyal az arcomon. - Mint azt már hallottátok Selenának hívnak, gyógytornászként végeztem pár hónapja, én foglak titeket segíteni abban, hogy minél hamarabb pályára léphessetek. Nem szeretném szaporítani tovább a szót, szerintem idővel majd megismerkedünk - mosolyogtam rájuk, majd az edzőre néztem, aki csak bólintott. Elköszöntem tőlük, hogy felfedezhessem és birtokba vehessem az első irodámat, ahol dolgozni fogok.

Gondolataimba merülésből a hideg víz hozott vissza, amitől testem már kezdet vacogni. Átok, ha kora reggel szeretnél a kádba ellazulni, mikor hamarosan dolgoznod kellene. Az órámra pillantva reagálom csak le igazán, hogy mekkora késésben vagyok, ha pedig időben be szeretnék érni, akkor bizony tíz percen belül el kellene indulnom. Fújtatva kezdem el megtörölni magam, gyorsan választok egy csipkés alsónemű szettet, a tükör elé állva pedig már fogat mosok és szárítok egy kicsit a vizes tincseimen. Hajamat szoros lófarokba kötöm, kicsi hullámokat varázsolva a végébe, amit le is lakkozok, szolid, alig látható sminket varázsolok magamnak. Percekig csak állok a gardróbban s próbálom eldönteni, hogy mit is vegyek fel. Választásom végül egy sötét kék rövid nadrágra eset, felsőnek pedig egy világos kék denevér ujjú felső. Gondoltam, hogy ma szoknyát veszek fel, de a munkám miatt át kell öltöznöm, így legalább csak a pólót kell átvennem, amin szerepel a klub címere is. Miután össze pakolom a táskámat, felkapom a sport táskámat ami mindig az ajtó mellett hever, hiszen előző este mindent össze készítettem. Lerobogok a garázsba, mindent a csomagtartóba helyezek, végül még vissza szaladok egy kisebb sütis tálcáért. A fiúk imádják a főztömet, ezért ma lehet ismét ehetnek belőle. Szeretek sütni, így elkezdtem rajtuk kísérletezni, amit persze ők nem is bánnak nagyon. Szeretem őket, ők meg engem, de ha lebukok búcsút inthetek a munkámnak. A fiúknak szigorú diétát kellene betartaniuk, semmi édesség vagy magas cukor tartalmú étel. Lecsapom a kocsi csomagtartóját, beteszem a sütit a hátsó ülésre, bepattanok, a távirányító segítségével pedig kinyitom a garázsajtót. Egy kisebb házban élek, mondhatni egyedül, még sem panaszkodhatok, hisz a jó munkám mellett van egy nagyszerű házam, udvarral és garázzsal. Az autóm egy eredeti első szériás Nissan, első tulajdonosok között kaptam a szüleimtől, amit még most is imádok. A forgalom kissé felgyülemlett, de hamar sikerült letérnem arra az utcára, ahol a fiúk edző tábora van. A héten itt edzenek közönség nélkül, hiszen a hétvégén egy igazi El Classico rangadón kell részt venniük, ez pedig hatalmas koncentrációt igényel. A számomra kijelölt parkoló hely felé veszem az irányt s döbbentem tapasztalom, hogy már állnak a helyemen.