Örökké szerelem - Egy Miraculous Történet

2. Évad 2. Rész

Fu mester szemszöge

Éppen a szőnyegen ülve meditáltam, mikor berontott hozzám Ninó.
-Mester! Baj van! Egy új gonosztevő van a városban! Adrien már harcol vele.
-Mi van Katicával? Ő miért nincs ott? - kérdeztem aggódva.
-Hát ő most suliban van, szóval arra gondoltun, hogy megoldjuk egyedül. Viszont ehhez szükségem lenne a talizmánomra.
-Megkapod. De ha rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor kérlek szólj Marinettéknek. - vettem le a karkötőmet, majd a kezébe nyomtam. - Ja igen, még valami. Valószínűleg a páva talizmán hordozójával álltok szemben. Neki az a képessége, hogy egy tollat küld egy emberhez, akit- ha elfogadja - védelmezni fog úgymond totemállat. Tehát egy óriási gonosz lény, ami úgy néz ki, mint a védelmezett ember belső állata. Ezt az állatot meg kell ölni. Sok sikert!
-Köszönöm! Viszlát! - a fiú máris elszaladt. Talán biztonságosabb lenne, ha a pillangó talizmánt elrejteném, vagy elküldeném Londonba. Ha mindkét talizmán újra rossz kézbe kerülne, akkor Párizs komoly bajban lenne. Na jó. Elküldöm Alexának. Ezzel a gondolattal álltam fel és vettem ki a pillangóbrosst a talizmános dobozból.

Adrien szemszöge

-Miattad halt meg! Pedig megígérte, hogy megmenti őt! Az egész a te hibád! El foglak pusztítani! - kiáltotta a páva talizmánt viselő 30-as éveiben járó nő nekem, miközben egy óriási kutya támadott.
-Nem igazán tudom, hogy miről beszélsz, de elárulnád, hogy mi az erőd? - próbáltam húzni az időt, miközben a kutyával harcoltam.
-Hülyének nézel? Nem adom magam ilyen könnyen. De annyit elárulhatok, hogy erősebb vagyok, mint Halálfej volt! - mosolyogva nézett le rám az Eiffel-torony egyik oszlopjáról. Támadt egy ötletem, így megpróbáltam felugrani mellé, ám a kutya elkapott. A szájában voltam. Eszembe jutott, hogy mit csinált Katica Vadember (Animan magyarul. Asszem ez a neve😅😅) T-Rexénél. A botomat függőleges helyzetbe tettem és megnyomtam a nyitógombot. A kutyának így muszáj volt kinyitnia a száját, én pedig kiugrottam. Ebben a pillanatban érkezett meg Carapace. Körvonalazódott bennem egy terv.
-Mégis szükségünk lesz Marinettere! Szólok neki, addig tartsd a frontot! - szóltam neki, ő pedig csak bólintott. Elugráltam a botommal, habár kissé nehezen ment, ugyanis csúsztam a kutyanyáltól.

Marinette szemszöge

Éppen rajz órán ültem, miközben fejben a következő ruhatervemen gondolkodtam. Ebből az ajtó kicsapódása zökkentett ki. Fekete Macska állt az ajtóban, amitől eléggé meglepődtem.
-Kérem, hogy mindenki menjen haza, ugyanis egy új gonosz támadta meg Párizst. - lihegte, miközben szemével engem keresett. Mikor észrevett az utolsó padban, elmosolyodott és kacsintott, majd kiment. Gyorsan összepakoltam, majd az aggódó diákok között kimentem a teremből és bezárkóztam a mosdóba.

Miután ellenőriztem, hogy van-e valaki, kiengedtem a kistáskámból Tikkit.
-Szerinted mi történt? - kérdeztem kissé idegesen.
-Nem tudom. Sajnos nagy az esélye, hogy a páva talizmánt ellopó egyed bukkant fel. - válaszolt. - Viszont most ne beszélgessünk. Meg kell mentened Párizst! - kacsintott.
-Igazad van. - mosolyodtam el halványan - Tikki! Pöttyöket fel! - kellemes érzés járt át, ahogy rámolvadt a fekete pöttyös ruha. Kikukkantottam az ajtón és mikor láttam, hogy tiszta a levegő, kifutottam. Macska már várt rám és mikor meglátott, elmosolyodott. Gyorsan vázolta a helyzetet és a tervét is elmondta.
-Váó Cicus! Milyen okos itt valaki! - cirógattam meg az arcát.
-Hú ha ezt tovább folytatod, dorombolni kezdek. - nevette el magát. - Na induljunk Bogaram!
-Igazad van! - már el is indultunk.

Épp időben értünk oda, ugyanis Carapace elég szorult helyzetben volt. Macska segített neki, miközben én előkészítettem a terepet.
-Szerencsetalizmán! - kiáltottam és reményeim szerint szikszalagot kaptam. Jeleztem Macskának, hogy kész vagyok a csapdával. Én az Eiffel-torony mögött álltam egy kicsivel, ő pedig eddig előtte, ám most beugrott középre.
-Gyere Bodri! Gyere! - próbálta ingerelni a kutyát, aki habár ránézett, de nem jött közelebb. - Ilyet többé nem fogok csinálni, szóval ne szokjatok hozzá, de... Miáúú! - kezdett el nyávogni. Carapace-szel egymásra néztünk és szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Viszont a terv bevált. A kutya el kezdte üldözni Macskát, aki - mikor már a kutya majdnem elkapta - felugrott az egyik oszlopra. A kutya már nem tudott megállni, így továbbfutott, ám megbotlott a a jojóm kifeszített madzagjában és elesett. Macska ráugrott, én pedig odadobtam neki a szikszalagot, ő pedig gyorsan összekötözte a lábait. Felugrottam a páva talizmános nő mellé.
-Adja ide a talizmánt! Ez nem magát illeti! - mondtam neki, miközben léptem egyet felé. Ő csak elvigyorodott.
-Soha! - a kezét amiben egy tollpihét tartott ökölbe zárta, mire a kutya eltűnt. - Viszlát Drágám! - küldött egy puszit, majd ő is eltűnt.
-Fenébe! - kiáltottam. - Eltűnt! - Szóltam le a fiúknak.
-Gyere csak le! - Szólt Carapace. Mikor leugrottam, egy kisfiúval voltak. - Meséld csak el Katicának is amit nekünk, jó? - kérte a kicsitől.
-Rendben! Meghalt a kutyám és féltem egyedül, mert már volt, hogy megvertek. Aztán egy hangot hallottam a fejemben, ami azt mondta, hogy megvéd. Aztán elájultam. - mondta a fiú megborzongva az emlékektől. Megsimogattam a vállát.
-Carapace! Hazaviszed kérlek? - Ő csak bólintott és már el is mentek. Ránéztem Adrienre. A szőke csak gondterhelten pillantott vissza rám.
-Azt hiszem, újra munkába állunk. - próbáltam oldani a hangulatot. Haloványan elmosolyodott.
-Nem lesz jó ez így. Nektek iskolába kell járni. Hamarosan lediplomáztok. Pont a vizsgák előtt nem szabad hiányoznotok.
-Majd valahogy megoldjuk. Végülis van egy remek tanárom. - húztam végig a kezem a melkasán. - Ma már nem lesz suli. Hazamegyünk pihizni? - kacsintottam.
-Nem lehet. - komorodott el újra. - El kell intéznem azt amiért elindultam. De majd később. Rendben?
-Rendben. - próbáltam erősnek látszani. - Addig beugrok anyuékhoz.
-Remek ötlet. Add át üdvözletem! - mosolygott, majd elugrált. Én csak sóhajtottam egyet és elindultam a Dupain & Cheng pékség felé.

--------------
Sziasztok!
Jó ez a borító vagy kéne egy új?

Süti🍪