Marinette és Macska közel kerülnek egymáshoz és a fiú leleplezi magát előtte. Összejönnek, de sok bonyodalmon kell átesniük, ráadásul Halálfejnek akadt egy segítsége így Katicáékhoz is csatlakoznak eddig ismeretlen tagok. És persze nem maradhat ki R...
Adrien nagyon meglepett. Olyan aranyos!!! De én is kitaláltam valamit. Lesz egy bál, ahova szinte mindenki megy az osztályból. Én már rengeteg ruhát varrtam Adriennek, mert egyszer elloptam a tornacuccát és méreteket vettem a ruháiról.
Hát igen.
Néha vannak beteg ötleteim.
De lényeg ami a lényeg, hogy varrtam neki öltönyt és nadrágot is. Magamnak pedig ruhát. Szóval már van mit felvennünk. Miután reggeliztünk és felöltöztem, elindultunk a parkba.
Sétáltunk, beszélgettünk, csókolóztunk és fagyiztunk egyet. Aztán Adrien megpillantott egy vándor vidámparkot. -Kincsem! Nincs kedved szórakozni egy kicsit? -kicsit félek a veszélyes játékoktól... -én majd vigyázok rád! - elmosolyodtam. -Háááát... - nagy bociszemeket meresztett rám, amitől még cukibb volt. - rendben.
Hullámvasutaztunk, felültünk az óriáskerékre, vettünk vattacukrot és elérkezett az a pillanat amit nagyon nem vártam. Megérkeztünk a "rémségek házához". Azért félek tőle, mert egyszer beragadtam 3 órára oda, még 5 évesen, teljesen egyedül. A nagyim félt beszállni, így azt mondta, hogy menjek csak én, de félúton lerobbantam. Nagyon ijesztő volt, mert elment az áram is.
Elmondtam ezt Adriennek, aki belepuszilt a hajamba. -Nyugi Hercegnőm! Itt vagyok és megvédelek! - ettől egy kicsit megnyugodtam. -Hjajh! Na jó! De csak a te kedvedért.
Közösen ültünk egy kocsiban. Már majdnem a felénél jártunk, amikor hirtelen minden leállt. -TE! JÓ! ÉG!
Adrien szemszöge
Miután már majdnem a felénél jártunk, megállt. -TE! JÓ! ÉG! - kiáltott Marinette. Eszembe jutott, hogy mit mondott. Ránéztem. Folyt a szeméből a könny és remegett. Nagyon megviselhette az az eset. -Ne félj! Itt vagyok! Megvédelek! -Dehehe úhúgyh féhélehek! -Akarod, hogy Macska körbenézzen? -NEEEEEEMM! -Mari. Tudod, hogy csak így juthatunk ki innen. -Hjaj! Na jó! Menj! De siess. -Sietek, ahogy csak tudok. Plagg! Karmokat ki! És már suhantam is, hogy megkeressem a probléma okát.
Egy akuma állt velem szemben.
Marinette szemszöge
Amint Macska elment, előjött Tikki. -Tudom, hogy rossz ami veled történt, de Katicának jelenése van. -Igazad van Tikki, csak hirtelen megijedtem... Na jó! Tikki! Pöttyöket fel!
Egy akuma volt, így egy kicsit megnyugodtam, mert tőlük már nem szoktam félni.
Miután legyőztük, én baromi gyorsan visszasprinteltem a kocsiba és visszaváltoztam. Nemsokára megjött Macska is. -Mari! Jól vagy? -Igen. Azt hiszem... És ekkor elindult a kocsi.
Este felöltöztünk a ruhánkba. Én valahogy így néztem ki:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Adrien pedig így:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szerintem mind a ketten elég jól öltöztünk ki.
Mikor odaértünk a bálra, már nagyon sokan ott voltak. Hirtelen megszólalt egy lassú szám. De hisz ez a kedvencem!
Mintha megállt volna az idő. Csak mi voltunk ketten. Adrien és én.
Mikor véget ért a szám, elmentem egy kis puncsért. Mikor visszafordultam, nem hittem a szememnek. Adrien Chloéval csókolózott. Kiesett a kezemből az ital.
Ez nem lehet... Ez nem történhet meg... Ez csak egy álom...
De nem. Ez nem álom volt. Ez itt és most történt meg. Elfutottam. Nem érdekelt, hogy hova. Csak futottam, futottam és futottam. Aztán összeestem és el kezdtem zokogni.
Adrien szemszöge
Miután Marinette elment innivalóért, odajött hozzám Chloé. -Adriédes! -Hagyjál Chloé! Én Marinettel jöttem! -Micsoda? Azzal a kis fruskával? - legszivesebben felpofoztam volna. - és megmutatom, hogy engem jobban szeretsz! - azzal megcsókolt. Szóhoz sem jutottam. A szemem sarkából megláttam Marinettet amint kifut a teremből. Ellöktem Chloét. -Mégis mit képzeltél!?!?!?!? Nem csókolhatsz meg, csak úgy szó nélkül. -Hát... De... Én... -Nem! Elég! Hagyj békén! - Ezzel Mari után rohantam.
Egyszerűen nem találtam, így átváltoztam, hátha úgy könnyebben megtalálom. Rá is bukkantam egy sikátorban. Nagyon rossz állapotban volt. A földön kuporgott és csak folyt a szeméből a könny. -Mari! - leültem mellé. -Hagyj békén! - Megpofozott. Megérdemeltem. -De kérlek hadd magyarázzam el! -Ezen nincs mit elmagyarázni. Csókolóztatok és kész. -De ő csókolt meg engem. Higyj nekem! Bocsáss meg nekem! Kérlek. Én szeretlek! - Nehem ahakarlak elveszíteni! - bebújt az ölembe és tovább sírt. -Nem fogsz. -Akkor jó. - lenyugodott. Aztán azt vettem észre, hogy egyenletes a légzése. Elaludt. Olyan édes! Sose tudnám bántani. Se lelkileg, se testileg.
Felkaptam és hazavittem. Mármint Marinettékhez, de most már nekem is ez az otthonom egy ideig. Visszaváltoztam, betettem az ágyába, betakargattam és csókot leheltem a homlokára. Egy pillanatra elmosolyodott.
Már hajnali 5, de nem tudok aludni. Bánt amit Marival tettem. Már többször volt ma rossz álma rólam amint elhagyom őt. Ezt onnan tudom, hogy beszél álmában. Eléggé megviselhette szegényt. Most kicsit mintha megnyugodott volna. Átváltoztam és elmentem kisszellőztetni a fejem. Gondolkodnom kellett.
Az én hibám. Én nem löktem el előbb Chloét. Na várjunk. Chloé a hibás. Ő csókolt meg.(mostantól így jelölöm a gondolatokat.) Hirtelen óriási mértékű harag gerjedt bennem Chloé iránt. Miért kellett annak a hülye libának megcsókolnia? Miért kell tönkretennie az életem? Hirtelen elkezdett fájni a fejem. Egy hang szólt hozzám. Felkaptam a fejem. (bocsi a szóismétlésért.) -Helló Fehér Macska! Az én nevem Halálfej.
-------------- Sajnálom, hogy ennyit késett a rész, de egész héten beteg voltam és nem voltam annyira jól, hogy könyvet írjak. Viszont ez most eddig a leghosszabb rész. Tudom, hogy gonosz dolog így lezárni egy fejezetet, de sajnos én ma ilyen 😈i vagyok. Viszont mostantól fog érvénybe lépni a heti két részes szabály. Viszont azok is minimum 500 szavasak lesznek.
