9. Rész

2K 102 19
                                    

Meghalt. Vége. Pedig őt akartam megmenteni és erre én ölöm meg. Egy gyilkos vagyok.

Sohasem láthatom többé kéken csillogó íriszeit. Sohasem nevet többé bugyuta macskás vicceimet. Sohasem hallhatom csilingelő hangját. Sohasem bújik majd hozzám.

És ez azért van, mert megöltem. Nem. Igaza van. Halálfej a hibás. Ő ölte meg. És én. Ezzel sohasem fogok tudni megbékélni.

El kezdett esni az eső. Tudtam, hogy nem maradhatunk itt. Felemeltem pihekönnyű testét. Fölöslegesen, de nagyon óvatos voltam. Eszembe jutott a cím ahova el kell vinnem. Nem értettem hogy miért, de ez volt az utolsó kívánsága, szóval mindenképpen elviszem oda. Közben tovább gondolkodtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy ő volt Katica.

Úristen! De hát először Katicába voltam szerelmes. Szóval a két lány akit szerettem egy és ugyanaz a személy. De ő miért nem mondta el a személyazonosságát? Nem bízott bennem!? Én persze minden titkomat elmondtam neki.

Elszégyeltem magam. Hogy jut ilyen az eszembe? Biztos jó oka volt rá.

Merengésem közben megérkeztem a címre, ahol váratlan meglepetés ért. Egy masszázsszalon volt. Furcsaaa. Bekopogtam.

-Gyere be Fekete Macska! - honnan tudta???!!! Benyitottam. Fu mester volt bent. (írói megjegyzés: Ez már a Syrén után játszódik)
-Oh. Fu mester! Jó napot!
-Neked is. Mi történt Marinettel?
-Akumatizálva lettem és akkor még nem tudtam, hogy ő Katica és Katicaként meg... Megö... - itt nem tudtam folytatni, felzokogtam.
-Megölted. Értem. És honnan tudtad, hogy ide kell jönnöd?
Átnyújtottam a cetlit amin a cím volt.
-Ez volt az utolsó kívánsága...
-Értem. Ezt adhatta a Szerencsetalizmán. Fektesd le kérlek oda a matracra. Megnézem mit tehetünk.- Óvatosan letettem Marit és megfogtam egyik kihült kezét. A Mester lefertőtlenítette és begézelte a sebet.
-Most már csak várnunk kell. Marinettenek kell eldöntenie, hogy visszajön-e közénk vagy továbbhalad a mindenségbe.
-Nem tehetünk semmi mást?
-Nem. De légy türelmes. Hidd el, Marinette jól dönt majd.

Hajnali egy van. 4 órája várom, hogy a Hercegnőm visszatérjen. A remény egyre kevesebb. Lehet, hogy már sosem hallhatom édes hangját. Lehet, hogy már sosem fénylik boldogan a szeme. Lehet, hogy már sosem kápráztat el, valami csodával, amit ki se néztem volna belőle. Fáradt voltam.
-Fu mester! Azt hiszem alszom egy kicsit.
-Rendben nyugodtan feküdj le a szomszéd szobába. Én majd figyelek Marinettere.
Elengedtem Mari kezét amit azóta is szorongattam. Féltem otthagyni, de már majd leragadt a szemem. Átcammogtam a másik szobába ledőltem az ágyra és azonnal elaludtam, ám amint beléphettem volna az álmok birodalmába egy erőtlen mégis hangos hang felébresztett.
-Adrien!

----------------

Na sziasztok! Megint késett a rész, amiért bocsánatot kérek... Remélem majd legkésőbb jövő hét pénteken kikerül az új rész!

 Remélem majd legkésőbb jövő hét pénteken kikerül az új rész!

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ez mi???!!! Nagyon köszönöm nektek!

Sziasztok!
Süti🍪

Örökké szerelem - Egy Miraculous TörténetWhere stories live. Discover now