Marinette és Macska közel kerülnek egymáshoz és a fiú leleplezi magát előtte. Összejönnek, de sok bonyodalmon kell átesniük, ráadásul Halálfejnek akadt egy segítsége így Katicáékhoz is csatlakoznak eddig ismeretlen tagok. És persze nem maradhat ki R...
Éreztem az erőt magamban. Kifejezetten jó érzés volt. Gonoszul mosolyogva néztem a barátaimra. -Tudjátok... Nem szeretem, ha elárulnak. Márpedig ti ezt tettétek... Mindegy. Most itt a következménye. Eltörlődtök a föld színéről. -Nem kell ezt tenned! Te jó ember vagy! - kiáltotta Chloé már a sírás határán állva. -Nem kell. De én akarom. Elegem van belőletek. De főleg Adrienből. -Nem tudsz velünk egyedül végezni! - Mondta mérgesen Adrien. -Nem is vagyok egyedül. Ezzel kettőt tapsoltam és megjelent mögöttem Sztária, Illanó, Simon szól és Bábel.
-Nette. Nette! Mari!!! Felriadtam. Körbenéztem és Marcot pillantottam meg magam mellett, amint értetlenül néz rám. -10 perce próbállak felkelteni! Még mindig nem vagy korán kelő típus, ahogy látom - mosolygott - Na mindegy. Most még időben vagyunk, úgyhogy hajrá kislány, mert ha sietsz, egész korán beérhetünk. -Ahh! Mindjárt! - megdobtam egy párnával. -Már elnézést, de ezt vegyem kihívásnak? -Fölösleges. Engem nem lehet legyőzni - vigyorogtam felélénkülve. -Hahh! Azt majd meglátjuk! - Azzal egy párna landolt az arcomban. -Te kis...! - ezzel felkaptam két párnát és elkezdtem verni. De ő se volt rest és rendesen kaptam tőle. A végén nevetve feküdtünk az ágyon. -Hány óra van? -Kérdeztem hirtelen észbe kapva. -Bakker! Már ott kéne lennünk!
Fénysebességgel készülődtünk el és sprinteltünk a suliba. Az abszurd helyzeten nevetve léptünk be a terembe és kezdtük el az órát.
Mikor hazáértünk megírtuk a leckét, befejeztük Adrien képeinek leszedését és már épp elkezdtünk volna kukoricát pattogatni filmnézéshez, mikor rájöttem, hogy edzésre kell mennem. -Öhm... Marco! -Igen? -Eszembe jutott, hogy megígértem Alyának, hogy találkozunk. Nem baj? -Dehogy! Addig elmegyek egy régi ismerősömhöz. -Köszi! - ezzel megöleltem és kirohantam az utcára, azon belül egy sikátorba, aztán már átváltozva mentem Fu mester lakásába. Természetesen megint én voltam az utolsó. A mester és Adrien sem volt ott. -Örülök, hogy te is itt vagy - mosolygott Alexa - gondolom kíváncsiak vagytok, hogy hol van Fu mester és, hogy mit is fogunk csinálni. Mindenre választ kaptok, ha velünk jöttök oda, ahol az edzéseket fogjuk tartani. Majd ha odaértünk, elmesélem miért nincs itt a mester. Viszont arról fogalmam sincs, hogy Adrien hol lehet, de nem várhatunk rá tovább, szóval akkor induljunk.
10 perce mehettünk, mikor egy erdőhöz értünk, de mivel Lexa még ment tovább, így én sem álltam meg. 2 perc múlva megláttam, miért. Egy mezőn voltunk, ahol ott álltak régi ellenségeink. Ott volt Gonosz Rajzoló, Álnok Ámor, Anansi (nem tudom mi lesz a neve magyarul. Talán póklány), 20 Szapotisz, A gyűjtő, és meglepő módon, egy másik Főnix, Sas, Mókus és Farkas. -Úristen! Ők meg mit keresnek itt?! - mondta ki Chloé azokat a szavakat amik mindenki eszében járhattak. -Jól van! Támadjunk! Enyém Gonosz Rajzoló és mivel Macska nincs itt, Gyűjtő, a Szapotiszok Reenáé, Anansi Carapacé, Álnok Ámor Méhkirálynő feladata lesz, ti pedig kérlek foglalkozzatok saját magatokkal... Őööö... Mármint velük. Hehe! Rajta!
Megkaparintottam a gyűjtő füzetét és széttéptem, de nem történt semmi. Odakiálltottam a mellettem küzdő Alexának, miközben én is hárítottam az ütéseket. -Alexa! Eltéptem az akumatizált tárgyat, de nem szállt ki belőle a pillangó amit meg kéne tisztítanom! -Csak szúrd le őket! Nem valódiak! -Öhm... Biztos? -Igen! -Jó. És még egy kérdésem lenne! Mivel? -Bakker! Tényleg! Nektek nincs szúrófegyveretek! Rendben akkor próbáld ki, mit ad a szerencsetalizmán! Feldobtam a jojom és elkiáltottam magam: -Szerencsetalizmán! Egy kard esett a kezembe.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
(Sandboyból szedtem. Kinek hogy tetszett?) Ránéztem a többiekre és megértettem, mit kell tennünk.
Gyertek! - kiáltottam. Mindannyian, szinte egyszerre ütötte le ellenségét és futott hozzám. Visszasprinteltünk az erdőbe, csapat megbeszélésre. Mikor mindenki megértette mit kell tennie, Reena lemásolt minket. A másolatok egy helyre terelték az akkor már újra éber ellenséget és mikor mind egy helyen volt, kiugrottunk a fák mögül. Chloé leragasztotta őket a Mézözönnel, Carapace védett minket Gonosz rajzoló és Álnok Ámor lövéseitől, én pedig leszúrtam őket. Miután ez megtörtént mind eltűntek és helyettük megjelent Fu mester két nagyon nagyon ismerős lánnyal.
Rájöttem az egyiket honnan ismerem. -Lyla! Várj... Hogy nézel ki ilyen öregnek? -Elnézést, de még csak a 20-as éveimben járok! Annyira csak nem vagyok öreg! -Húszas?! - kiáltottuk egyszerre a többiekkel. -Mindenki nyugodjon meg. - Szólt a mester. - Elmagyarázom mi történt...
Összefoglalván az történt, hogy egy másik realitásban Lyla és én összejöttünk, mert amúgy rengeteg realitás van(ezt nem teljesen értem), és a realitások összekeveredtek már másodszorra, és ezért náluk 10 évvel később van, és már örökbe fogadtak egy gyereket, akit most elrejtettek. Ők pedig azért jöttek, hogy megállítsák az ő gonoszaikat, akik átjöttek a mi realitásunkba. Ja és náluk most Lylánál van a róka talizmán és ha ezt és egyesítik akkor az illúziók valóssá válnak. A mester kérte őket, hogy cserébe azért, hogy mi segíteni fogunk nekik, ők hozzanak létre nekünk ellenségeket akikkel gyakorolhatunk. Ja meg ők össze tudnak olvadni Lilanetté. Elég... Fura. Na mindegy.
Most megyünk és segítünk nekik legyőzni az ellenségüket, hogy utána foglalkozhassunk a miénkkel...
Gyermekeim! Ötödszörre publikálom újra ezt a részt, és remélem, hogy most sikerül. Sajnos így is kitörlődött TÖBB MINT 1500 SZÓ!!! Úgy hogy most azt már nincs erőm újraírni szóval az, hogy mi történt Adriennel, a kövi részben derül ki. És akkor beszéljünk az új karakterekről akik Silvercenturion Lilanette könyvéből szöktek át. Az előzményeket és a folytatását a realitásokon át tartó harcon, Silvercenturion Lilanette Story könyvében olvashatjátok.
