Örökké szerelem - Egy Miraculous Történet

2. Rész

Adrien szemszöge

Amint véget ért az aznapi utolsó órám is, azonnal a könyvtárba siettem, hogy annak csendjét élvezve tanulhassak, mert volt egy nehezebb anyag kémiából. Szóltam Nathalienak, hogy nem baj-e, ha kicsit később megyek haza a megszokottnál, és meglepő módon, megengedte. Azt hiszem Apa valami külföldi vendéget vár és az ő fogadására készül, így nincs ideje az én életemet irányítani. Na nem mintha ez baj lenne.

Mikor úgy éreztem, már mindent értek, összepakoltam a cuccom és már indultam volna, amikor észrevettem a Hercegnőmet, khm... Akarom mondani Marinettet. Láttam, hogy ugyanazt az anyagot tanulmányozza, mint én pár perccel ezelőttig, odamentem és felajánlottam neki a segítségemet. Pár éves ismeretségünk során annyira azért rájöttem, hogy a kémia nem az erőssége.
Először nagyon dadogott amikor kérdeztem valamit, gondolom a félelem miatt, hogy valamit elront, de később már alig-alig akadozott, és az anyag is egyre jobban ment neki. Büszke vagyok rá, gyorsan fejlődik. Mosolyogtam magamban.

Amikor úgy ítéltem meg, hogy már mindent tud, ami kell, mondtam, hogy befejezhetjük, minek hallatán látványosan megkönnyebbült. Megkérdeztem, hogy eljönne-e fagyizni másnap, "jutalomként", amiért ilyen jól vette az akadályokat. Ekkor kissé elpirult, látszólag zavarban volt, de végül igent mondott. Olyan aranyos ilyenkor. Mikor láttam, mennyi az idő, gyorsan elmondtam neki, hogy hol találkozzunk holnap, majd elköszöntem és elindultam haza.

Később

Már otthon voltam, az ablakok nyitva voltak, mert szellőztettem, így tökéletesen hallottam a sikításokat kintről. Már tudtam, hogy ez biztos akuma műve, így átváltoztam és már Macskaként rohantam a hangok irányába.

Sejtésem helyesnek bizonyult, mivel egy újabb akumatizált emberrel találtam magam szembe, akinek képessége annyiban rejlett, hogy egy pöccintéssel el tudott repíteni bármit és bárkit. Már egy ideje harcoltunk, de szerencsémre mindig sikerült félreugranom, ám magabiztosságom lett a vesztem is, mivel nem egy alkalommal nem figyeltem eléggé, a pöccintés eltalált, így belerepültem egy ház oldalába, még hozzá olyan erővel, hogy betört a fala, én pedig hirtelen Marinette szobájában találtam magam. A hátam nagyon fájt, de szerencsére a ruhám olyan anyagból van, ami megvéd a legtöbb sérüléstől, és amúgy sem tudtam sajgó testrészeimmel törődni, mert észrevettem, hogy Marit eltalálta egy darab a falból és ájultan fekszik a földön. Nagyon megijedtem és felemeltem a fejét amiből még mindig szivárgott a vér. Megpróbáltam vízzel felkelteni, de nem reagált, úgyhogy elmentem a fürdőszobájába és egy vizes törölközővel felszerelkezve tértem vissza, amivel bekötöttem a fejét és lefektettem az ágyára. Gondoltam, hogy majd csak akkor jövök vissza hozzá, ha lerendeztük ezt az akumát Katicával.

Kicsit félve, de ott hagytam Marit. Hol vagy már Katicabogár?

Marinette szemszöge

Mikor felébredtem azt láttam, hogy az ágyamban fekszem és be van kötve a fejem. Mi történhetett? De a kérdésemszinte azonnal meg lett válaszolva, mikor megjelent a kwamim.
-Örülök, hogy felébredtél - mosolygott rám Tikki - Általában ilyen sérüléssel, ami neked van, azt mondanám, hogy a mai harcot hagyd inkább Macskára, és majd csak az akuma elfogását bíznám rád, de úgy tűnik, a cicusnak el kéne egy kis segítség.

-Ezek szerint Katicának jelenése van. Tikki! Pöttyöket fel!- és már szuperhős ruhámban suhantam a sikolyok felé.

---------------
Na! Meg is jöttem volna az új résszel. Tudom, eddig nem valami zseniális, de remélem elnyerte a tetszéseteket.

További szép napot!
Süti🍪