Örökké szerelem - Egy Miraculous Történet

2. Évad 1. Rész

Figyelem, időugrás történt! (Ha nem lenne egyértelmű 😂😂😂) Ja és szívrohamot fogtok kapni Chloé munkájától...

Marinette szemszöge

-Jó reggelt! - köszöntött egy csókkal Adrien.
- Mmmmphh... - érkezett a felettébb értelmes válaszom.
- Már csak két hónapot kell kibírnod, aztán annyit alszol, amennyit szeretnél. Viszont most kelj fel, mert ha sokáig lustálkodsz, még kocsival sem érünk be. Ezt te is nagyon jól tudod. - próbált értelmet verni az alvástól még kába agyamba. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és bezárkóztam a fürdőbe készülődni. Eközben Adrien a konyhában szorgoskodott és megpróbált valami ehetőt készíteni. Mikor törölközőbe bugyolálva kiléptem a fürdőszoba ajtaján, valami égett szagot éreztem.
-Jól vagy vagy hozzam a poroltót? - kérdeztem mosolyogva. Habár Szerelmemet már sokszor próbáltam megtanítani sütni, az eddigi kísérletek mind kudarcba fulladtak.
-Hahaha. Nagyon vicces.-szinte láttam, ahogy forgatja a szemét. - Inkább mondd meg, hogy kell sütni a pirítóst. Mert betettem a serpenyőbe és olajba, nem igazán a várt hatást kaptam.
-Hát igen. Ez lehet azért van, mert a pirítóst nem sütni kell. Legalábbis nem így. - gyorsan leszaladtam a lépcsőn és kikaptam a kezéből a szétroncsolódott kenyereket. - Egy ártatlan kérdés... Szerinted a kenyérsütő mire van?
-Ohh bakker! - kapott a fejéhez. Hát igen. Leesett neki.

Összedobtam egy új reggelit, csak kicsit nehezen ment, ugyanis még mindig egy szál törölközőben voltam és állandóan le akart csúszni. Felmentem, felöltöztem és két copfba fogtam a hajam. Hiába. Valami nem változik. Ekkor már Tikki és Plagg is előkászálódott icipici házikójukból, amit mi rakunk össze nekik.
-Mi a kaja? Zabálni akarok!!! - nyafogott a kismacska.
-Plagg elég legyen már! - kiáltott rá álmosan Tikki, aztán mikor látta, hogy a fekete kwami elszomorodott, nevetve ölelte meg, majd kézen fogva lebegtek le a konyhába. Időközben ők is összejöttek. Olyan aranyosak együtt! És kiderült Plaggről, hogy nem csak a sajtnak van hely a szívében. Nem csak ennyi történt velünk Halálfej legyőzése óta.

Miután befejeztük a gimit, Chloé, Alya és én is a művészeti egyetemre mentünk. Chloé fotósnak megy, mert ott parancsolgathat az embereknek, Alya hivatásos blogírónak (Ez egy létező szakma, ilyenek az óriási nézettségért és a reklámokért kapnak fizetést) és TV riporternek készül. A művészeti egyetemre pedig azért megy, hogy az íráskészsége fejlődjön. Én meg még mindig divattervező szeretnék lenni. Ninó nem ment egyetemre, ő a DJ-skedédésből keres pénzt, meg van egy YouTube csatornája, ahova saját maga által készített zenéket tesz fel. Adrien már végzett az egyetemen. Ő szaktanári végzettséget szerzett, méghozzá ének - zenéből. Amellett, hogy tanár, még otthon magán zongora leckéket ad. Érdekes pályáink lettek. A gimi után összeköltöztünk Adriennel. Egy nagy emeletes lakásban lakunk, ahogy Alya és Ninó is egy házzal arrébb. Chloét egyenlőre még nem találta meg a szerelem és ő még mindig az apja hoteljében él. Anyuékhoz természetesen hetente kétszer, háromszor átmegyünk vagy áthívjuk őket és Nathalieval is sokszor beszélünk.

Minden tökéletes körülöttünk, kivéve egyvalami. Átkutattuk egész Párizst, de nem találjuk a Pávatalizmánt. Nooroo szerint a kép mögötti széfben volt, de ott se találtuk. Nathalie azt mondja, hogy habár tudott a dologról, ő nem használna mágiát. Neki jó így. Aggódom, hogy mi lesz, ha rossz kézbe kerül.

-Gyere! - kiáltott nekem az ajtóból az én szőke hercegem.
-Jövök! Esetleg ma este elmegyünk vacsorázni kettesben? - kérdeztem reménykedve, ugyanis egy fontos dolgot akartam elmondani.
-Sajnálom Hercegnőm, de ma nem megy. Ninónak segítek egy munkában. - láthatta rajtam, hogy elég szomorú vagyok, úgyhogy gyorsan hozzátette. - De három nap múlva nagyon szívesen elmennék veled piknikezni! Benne vagy?
-Igen, de legközelebb ne legyenek ilyen kifogásaid! - mosolyogtam el, majd adtam egy gyors puszit a fiúnak és elindultunk az egyetem felé.

Adrien szemszöge

Marinette már egyre kevésbé tolerálja azt, hogy folyamatosan közbejön valami, amikor csak szeretne velem kettesben lenni. De biztos megérti majd, ha megtudja, mire készülök. Három nap múlva végre megteszem...

Miután kitettem a sulinál, felszedtem Ninót és elindultunk a városházához. A polgármester biztos megérti majd az ügy fontosságát és megteszi amit kérek tőle.
-Figyu tesó! Nem tudom mit tegyek. Én már nagyon szeretnék egy gyerkőcöt, de szerintem Alyának most a munkájára kell koncentrálnia. De én olyan magányos vagyok. Ő mindig a munkában vagy az egyetemen van. Pedig dolgozhatna otthonról is egy ideig. És pénzben sincs hiány, szóval ezért is lazíthatna. Aggódom is egy kicsit érte. - kezdett bele letörten Ninó.
-Nehéz ügy, de szerintem ha beszélsz vele, biztos megérti. Ahogy látom, ő a szavak embere. - Mondtam biztatóan.
-Az biztos. - Mosolygott a szemüveges fiú, ahogy szerelmére gondolt. - Hé! Az ott mi? - mutatott a barna hajú a közelben lévő Eiffel-toronyra, ahol egy kék, pávaszerű lány állt. És valamit kiáltozott.
-Azt hiszem tudom. Viszont szerintem én átváltozok és szerintem te is menj el Fu mesterhez és kérd el a talizmánodat. Én addig megpróbálom feltartani.-mondtam kissé ijedten.
-Oké! De vigyázz magadra!-szállt ki a kocsiból Ninó.
-Rendben! Plagg! Karmokat ki! - majd mint a régi szép időkben, elugráltam, hogy megmentsem a szerelem városát.

---------------------
Sziasztok!
Kis kihagyással, de itt a második évad első része. Kérdéseim:
1. Szerintetek jó irányba halad a történet?
2. Tetszik nektek a sztori?
A másodikat azért kérdezem, mert már több mint !!!!9!!!! ezer megtekintés van a könyvön, de ehhez képest elég kevés vote. Pontosabban ahogy halad előre a sztori, egyre kevesebb. Persze ez nem feltétlenül baj, de ha van valami gondotok a sztorimmal, nyugodtan megírhatjátok.
Előre köszönöm a válaszotokat.
Sziasztok!
Süti🍪