Bocsi, nem értek a szerelemhez - Tsukkiyama [BEFEJEZETT]

(Mellék fejezet)25. fejezet - A történtek és Tsukishima érzései

Mikor Yanaka beleegyezett abba, hogy kisminkelje Yamaguchit, tudta, hogy nagy hibát követ el vele. Érezte, hogy nem fog minden simán menni, valami fog történni és az nem a jó irányba fogja elvinni a barátját.

A sminkelés napján Yanakának egész nap volt egy furcsa érzése, de nem tudta volna megmondani, hogy pontosan miért. Az egész kezdődött a bolti jelenetnél, ahol akaratlanul is előtörtek belőle a múltban megtapasztalt érzések, és akkor jött rá a furcsa érzésre is. Mióta együtt vannak Rikutóval nem gondolkodott a múltról, és nem is kisérték rémálmok miatta, de mikor meglátta Yamaguchit maga előtt, mosolyogva az eredmény miatt az arcán, akaratlanul belelátta önmagát, és ez előhozta az emlékeket. Újra beköltözött a gyomrába az a kellemetlen érzés, de, mikor meglátta a lányt Yamaguchi közelében, az érzés átalakult haragba. Mélyből jövő, igazi haragba.

- Köszönjük, de nem kell a telefonszámod, és a randi meghívásodat is el kell, hogy utasítsuk - lépett a beszélgetés közbe Yanaka, próbálva nem olyan bunkó lenni, mint amennyire az szeretne lenni igazából.

- Én Tadashitól kérdeztem - válaszolta félénken az ismeretlen lány. Yanaka egyre jobban érezte, ahogy elködösül az agya a haragtól, mert ő nem látott mást maga előtt, mint azt a srácot, aki minden rémálmát okozta.

- És mégis én válaszoltam, szóval köszönjük a beszélgetést, de ennyi bőven elég volt. A viszont nem látásra - köszönt el Yanaka a lánytól, miközben próbálta magát lenyugtatni. Miközben sétáltak a kasszához, még mindig próbálta magát nem felhúzni, hiszen az agya leghátuljában tudta, hogy nem ez a lány tette őt depresszióssá, és nem is csinált semmit, amiért ezt érdemelje ki tőle. Mélyeket lélegezve gondolt Kaitóra és Makotóra, akik végigsegítették az egész múltján, és Rikutóra, aki a világ közepét jelentette neki.

- Ez mégis mire volt jó? - kérdezte egyből Yamaguchi, amint kiértek a boltból.

- Csak megóvtalak egy nagy seggreeséstől, szóval hálás lehetnél nekem - válaszolta Yanaka lekezelően, de magában egy nagy harcot vívott, hogy ne látszódjon rajta az, hogy szétesett egyetlen egy emléktől.

- Hálás? Az egyetlen lány, aki észrevett éppen randira hívott, te meg elkergetted - válaszolta Yamaguchi, ami Yanakának csak egy újabb késszúrás volt, tudva, hogy milyen érzés is volt számára, mikor először vették észre őt, és, hogy pontosan ezt éli át a barátja is. Annyi különbséggel, hogy az előtte állót már észrevette valaki, csak nem veszik észre egymást. Mind Yamaguchi és mind a magas barátja nem akarják elismerni az érzéseiket, amik csak megnehezítik a helyzetet.

Yanaka tudta, hogy ennek a beszélgetésnek a vége így is úgy is egy pontnál fog kikötni, amin hiába nem akart, mégis muszáj lesz végig menniük rajta. Yamaguchi érdekében.

- És nem furcsa neked, hogy pont akkor történt ez, mikor éppen ki lettél sminkelve? - kérdezte Yanaka, keserűen elmosolyodva. - Pont emiatt nem akartam, hogy te is elkezdjél sminkelni, hiába ez csak egy alapozás.

- Nem értelek - válaszolta összezavarodva Yamaguchi. Még soha nem látta a barátját ilyennek és nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel. Yanaka gyorsan leakarta tudni ezt a beszélgetést, mert elég volt neki saját magában felidézni a múltat, nem még el is mesélni azt. Mélyet lélegzett, és belekezdett a mesélésbe, a lehető legrövidebbre fogva a dolgot, de még így is sikerült elérzékenyülnie, hiába fogadta meg magában, hogy nem fog sírni.

Ez után a beszélgetés után Yanaka nem akart mást, csak biztonságos karok közé futni, ahol elfelejthet megint mindent néhány percre, ezért miután beértek az iskolába, köszönve gyorsan barátainak sétált ki az osztályából, egyenes az egyel felettük járó osztályhoz. Óvatosan bekukkantva az osztálynak az ajtaján nézett a szokásos helyhez, és mikor ott találta azt, akit keresett, gyorsan megcsörgette a mobilját. A fiú megrezzenve a hirtelen jött hangtól, nyúlt a zsebéhez, ahonnan kivette a telefonját, majd rápillantva a névre vette fel azt, enyhe mosollyal az arcán.