Bocsi, nem értek a szerelemhez - Tsukkiyama [BEFEJEZETT]

1. fejezet(vagy prológus vagy amit akartok)

*Yamaguchi Tadashi*

Ma van az első napom a Karasunoban, mint elsőéves. Tsukishima és én is ugyanabban az iskolában folytatjuk tovább a tanulói éveinket, amit nem bánok, de mégis van bennem egyfajta üresség, amit remélek, hogy egy idő után el fog múlni. Most, hogy tényleg elkezdem az életemet a Karasunóban, egyre többször gondolok arra, hogy mi lett volna, ha abba az iskolába mentem volna, ahol felsőbb fokon tanulhattam volna a rajzművészetet. Tokióba lett volna az iskola, és ez volt az egyik ok, ami miatt lemondtam róla.

- Tadashi! Itt van Kei – szólt elölről, a nappaliból anya, mire felvettem a táskámat az íróasztalom mellől, és kimentem a szobámból.

- Mondd csak Kei, izgulsz az első nap miatt? – kérdezte kedvesen anya, miközben kijjebb tárta a bejárati ajtót, hogy Tsukki is bejöhessen. Hiába, anya nem adja fel a próbálkozásokat, hogy Tsukki bejöjjön a házba reggelenként míg összekészülődők, de barátom soha nem jön be, mint most sem.

- Nem igazán, asszonyom – válaszolta a fiú illendően.

Felvettem a kabátomat, a táskát rátettem a vállamra, majd elvettem a reggelimet az asztalról, majd adtam egy puszit anya arcára, és már kint is voltam. Barátom is elköszönt.

- 'Reggelt, Tsukki – mosolyogtam rá lelkesen, kibontva a szendvicsemet.

- Jó reggelt Yamaguchi – válaszolta, elindulva az iskola felé. Csöndben követtem, elkezdve enni a kajámat, elgondolkodva az elkövetkező néhány óráról. Nagyon remélem, hogy itt már nem fognak kicikizni a sok szeplőm miatt, ráadásul még néhány pattanás is van az arcomon. Elég volt általánosban és alsó középben. Még sok is volt.

- Hogy vagy? – kérdezte Tsukki hirtelen. Megdöbbenve néztem fel rám, majd elmosolyodtam.

- Jól vagyok. Új iskola, új emberek, új lehetőségek, nem? – kérdeztem tőle egyik kezemmel a tarkómat simogatva.

- Yamaguchi. Nem kell megváltoznod, most, hogy új iskolába kerültünk – válaszolta kimérten, egyáltalán nem nézve rám.

- Értettem, Tsukki – válaszoltam. Nem azt mondom, hogy nem gondoltam erre, mert de. És Kei hiába mondja ezt, nem ígérem meg neki, sem magamnak, hogy ugyan olyan leszek. Mindig azt mondják, hogy a változás jó, és hogy kell. – Tudod, úgy hallottam, hogy jelentkezett a röplabda klubba még két elsős. Az egyikre azt mondják, az a beceneve, hogy a ,,Pálya Ördöge" – váltottam témát, hogy fenntartsam a beszélgetésünket, hiszen mindig olyan keveset beszél. Hiába ismerjük egymást öt éve, még velem is keveset beszél. Pedig az után, ami történet, azt hittem megváltozik, de úgy látszik, hogy ő komolyan vette azt, amikor azt mondta, hogy felejtsük el.

- Hn. Hallottam róla. A Kitagawa Daiichiba járt, nem lehet egy nagy szám. Az az iskola sem arról híres, hogy értelmes tanulók járnak oda.

- Na de Tsukki! – néztem rá összehúzott szemekkel. Nem szeretem, amikor ilyen.

- Mindegy. Menjünk, keressük meg az osztályunkat – mondta, majd tovább sétált, be az iskolába.

Valahogy feljutottunk a harmadikra, ahol az osztályunk volt, ahonnan már hallani lehetett a hangos nevetéseket és beszélgetéseket. Benyitva az ajtón egyből mindenki megállt a tevékenységében, amit csinált és ránk nézett. Ahogy láttam mindenkinek megakadt a szeme Tsukki magas és enyhén izmos alakján, majd csak utána tértek át rám, ami igazat megvallva nem bántam.

- Sziasztok! – kiabált felénk az egyik srác, majd őt követte mindenki más is. Visszaköszöntem a most már osztálytársaimnak, várva Tsukkira, aki nem megerőltetve magát egy hellót kipréselt magából, és egyből el is indult a szabad padok felé. Letette a táskáját az ablak melletti második oszlop egyik padjára, várva rám, hogy én is befoglaljam az ablak melletti üres padot. Ilyenkor mindig átjár egy kellemes érzés, hogy Tsukki tud rólam olyan kisebb információkat is, mint, hogy szeretek ablak mellett ülni, mivel így mindig le tudom firkálni unalmas óráinkon a kint lévő tájat.

- Sziasztok! – jött oda egy fekete hajú,velem egy magasságú srác. Mellette még két fiú állt, egy világos barna hajú, alacsonyabb, és egy úgyszintén fekete hajú Tsukkinál így ránézésre egy kicsit alacsonyabb srác. – Én Hiroshi Yanaka vagyok. Ők itt Furukawa Makoto – mutatott a barna hajúra. – és Furukawa Kaito. Tesók és ikrek  – mosolygott ránk barátságosan, bemutatva a többieket. – És titeket hogy hívnak? – nézett hol rám, hol Tsukkira.

Rátekintettem barátomra, aki nem úgy nézett ki, mint aki válaszolni akar, és nagyon úgy tűnt, hogy már a fejhallgatóját akarja felrakni, így inkább én válaszoltam.

- Sziasztok! Én Yamaguchi Tadashi vagyok, ő pedig itt Tsukishima Kei – mutattam be magunkat, és mire Tsukkira pillantottam, ő már a zenei világban volt. – Ne vegyétek magatokra, ő mindig ilyen. Nem igazán barátkozó típus – mosolyogtam rájuk megbocsátóan.

- Semmi baj. Makoto is mindig ilyen volt. Míg meg nem ismertettem a szocializációval – húzta magához Kaito a testvérét, összeborzolva a haját, mire Makoto egyből ellenkezni kezdett, és nevetve próbálta eltolni magától. Nevetve néztünk össze Yanakával, hagyva őket, hogy levezessék a testvérharcot. Elnézve róluk Yanakával kezdtünk el beszélgetni, egyre több közös pontot találva egymásban. Kezdve a kisebb nagyobb pattanásokkal az arcán.

- Mindig viccelődtek velem, és gúnyolódtak a pattanásaim miatt, így nem igazán tudtam barátokat szerezni, csak ezt a kettő ütődöttet – mutatott hátra a még mindig verekedő testvéreket.

- Szint úgy. Általánosban két iskolatársam elvette a kajámat és direkt fellöktek, közben elég csúnya szavakkal, illetve, mikor jött Tsukki, és eléggé lealázta őket – meséltem neki az én sztorimat. – De, hé, te jobb vagy nálam, neked kettő ütődöttel is sikerült összebarátkoznod, míg nekem csak eggyel – mutattam én is a mellettem ülő fiúra, ezzel mindkettőnkből egy nagy nevetést kiváltva.

- Yamaguchi – szólt rám Tsukki, egy pillanatra levéve a fejhallgatóját. – Túl hangos vagy.

- Bocsi, Tsukki – nevettem felé, bocsánatot kérve. Megvártam míg visszavette a fejhallgatóját, majd Yanakával egymásra néztünk és kuncogva egy sort, tovább folytattuk az ismerkedést.

Úgy érzem, hogy ez egy jó év lesz számomra.

Várom a véleményeteket, macskákat vagy bármi mást a komment szekcióban. :) 

További szép napot nektek! <3