Spotlight - Reflektorban

Spotlight és a keménymag

Aztán Marcus Marden kinyitotta a szemét, megtalált a tekintete, és a szó közepén megállt.

-Heaven!- kiáltott bele a mikrofonba.

Figyelemre vágytam? Hát megkaptam. Az egész stúdió egy emberként fordult felém. Feltehetőleg az összes vér, ami a testemben létezik az arcomba szökött. Egy bénát intettem, mire valaki felnevetett a kanapén.

- Nem tudtam, hogy így folytatódik : " Érted bármit megtennék, Heaven" - röhögött fel az a valaki.

Nem néztem oda ki volt az , valahogy jobban érdekelt, hogy Marcus levette a fejéről a fülest, és kilépett az előtérbe.

Olyan béna ez az egész. Fogalmam sincs mit kéne mondanom! Szia, mizu? A körülménykehez képest ez még tőlem is laza lenne, akin lyukas póló van olyan stúdióban, amiben valószínűleg egy díszpárna többe kerül, mint egy félév a sulimban.

Marcus megállt előttem, és úgy nézett rám, mint akinek hatalmas súly gördült le a válláról. Igyekezett komoly maradni, de a nevetés ott bujkált a szemében. Még az alsó ajkát is beharapta, hogy el ne nevesse magát

- Ezek szerint nem téptek szét a fanok!- mosolygott rám.

-Egy hajszálat sem hagytam el- bólintottam, mire mindketten elnevettük magunkat. Ezért izgultam ennyire?

Mögöttem Train köhintett egyet, majd elém lépett.

-Ezt azért nem mondanám. Mr. Marden, a kisasszony rettenetesen izgult. Egész úton sóhajtozott és a haját túrta.

-Köszönöm Train- néztem rá.

A teremben mindenki felnevetett.

-Gyere! Bemutatlak!- Marcus a hátamra tette a kezét, mire elektromosság cikázott végig a gerincemen. Meglepetten kaptam fel a tekintetem, de Marcus a Spotlight többi tagját nézte. Merthogy ők ültek a kanapén. A nagybetűs Rocklegendák.

Idegesen tűrtem el a fülem mögé a hajamat, és húzogattam lejjebb a pulcsimat.

-Srácok, ismerjétek meg Heaven Boydot - mondta, és rám mutatott.

Előttem hatan álltak, kettes felosztásban. Természetesen mindegyikükről tudtam, hogy kicsoda.

Először Ogi nyújtotta nekem a kezét. Idegesen megráztam.

-Ogi vagyok- mondta tök feleslegesen.

-Tudom- cincogtam.

Ogi ugyan úgy nézett ki, mint a plakátokon meg mindenhol. Alig egy centis hajára ráhúzta az ujjatlan melegítőfelsője kapucniját, karjain csak úgy dagadtak az izmok és mindenfélével tele volt varrva. Egy tetoválás kilógott a sok fekete közül.

Bal alkarja felső felére egy lány portréja volt tetoválva. Színes volt és felettébb ismerős. A mellette lévő lányra pillantottam, majd vissza a karjára.

A tetoválás a lányról volt. Csak éppen Sailor Moon-ból jellegzetes félhold volt a homlokán, fehér ruha, már amennyire látszott és az ikonikus piros nyaklánc szintén a holddal. A lány szőke haja féloldalas lógott le. Gyönyörű volt.

-Tudom, hogy tudod, de illik bemutatkozni, és gondoltam, hogy most az egyszer viselkedem- nevetett rám sugárzóan. -Hadd mutassam be a feleségemet!- A szőkeség derekára csúsztatta a kezét és kicsit előrébb tolta, mintha szégyenlős lenne. Vagy csak éppen bizonytalan az idegenekkel szemben.

Első pillantásra azt hittem, hogy a lány egy nebáncsvirág. Hát nagyon tévedtem. Szórakozottan lesöpörte magáról a férfi kezét, majd elém lépett. Tiszta, értelmes kék szemét rám emelte, majd elmosolyodott.