Spotlight - Reflektorban

Egyezség

Elgondolkodtam. Komolyan egy egy-éjszakás kalandot akarok csak tőle?

A hezitálásomat ő is megérezte. Az eddig laza testem megfeszült a karjaiban, mire felvonta a szemöldökét.

- Valami rosszat mondtam?- Persze, hogy nem esett le neki. Pasiból van...

Megráztam a fejemet, a hajába túrtam, és igyekeztem közelebb húzni magamhoz. Éreztem, hogy valami megváltozott. A csókja már nem olyan volt, mint előtte. Szinte láttam a kettőnk közt tátongó szakadékot.

A szívem mélyén akartam ezt az éjszakát. Végtére is felnőttek vagyunk nem? Azt csinálunk, amit akarunk.
Marcus hanyatt döntött, így megint feküdtünk. Az ajkai elszakadtak az enyémektől és a nyakamat, a torkomat, a mellkasomat csókolgatta. Egy szót sem tudtam szólni. A szívverésem visszhangot vert az egész testemben.

Marcus visszatért a számhoz, de csak egy gyors puszit nyomott rá, majd legördült rólam.

Mi?

Értetlenkedve fordultam utána.

- Mit csinálsz?- Suttogtam utána a sötétbe. Marcus visszafordult, és a hajába túrt. Úgy nézett ki, mint egy bosszúálló angyal. Gyönyörű volt.

A szemét végigfuttatta rajtam, majd nagyot nyelt. Gyorsan magamra pillantottam. A hálóing pántja le volt csúszva az egyik vállamon, ennek következtében majdnem kibuggyantak a melleim, mellé még a csípőmig fel volt csúszva, szabadon hagyva az egész combomat és a fenekemet.

Egy pillanat alatt megigazítottam, majd várakozón felé fordultam. Érdekelt a válasz. De, hát kit ne érdekelt volna?

- Nem szexelek olyannal, aki nem biztos magában- vonta meg a vállát.

- Oké, két kérdés: Honnan veszed, hogy szexeltünk volna, nagymenő?

Marcus nem válaszolt, csak magára mutatott, meg rám. Hát igen, mind a ketten elég túlfűtötten néztünk ki. Marcus a saját mellkasára mutatott, jelezvén, hogy a sajátomon kell keresnem valamit.

Lepillantottam. A torkom alatti mélyedés alatt, több piros folt díszített.
Komolyan, mint a túlfűtött kamaszok! Sosem volt kiszívva semmim! Sosem hagytam, hogy megbillogozzanak! Erre pont most vesztem el az eszem, és nem törődöm vele?

- Ez nem jelent semmit- kötöttem az ebet a karóhoz. Marcus lustán elmosolyodott, megfordult és a hátára mutatott.

Öt-öt párhuzamos vörös csík húzódott végig azon a gyönyörű, edzett hátán a lapockáitól a csípőéig.

Ó, te jó ég, azok a körmeim nyomai! Végigsimítottam a hüvelykujjam begyével a körmeimen.

A jobb hüvelykujjam megakadt valamin. Hitetlenkedve néztem le. Basszus! Betörött a körmöm! Betörött, mert olyan erővel szántottam végig a hátán! Ne! Te jó ég!

Lehunytam a szeme, és mély levegőt vettem.

- Oké, talán tényleg történt volna valami - adtam be a derekam. Te szent szar! Betörött a körmöm...el sem hittem.

Marcus elégedetten fordult vissza.

- És? Mi a második?

- Mi?- Kérdeztem vissza. Teljesen el voltam hűlve.

- Azt mondtad kettő kérdésed van. Mi a második?

Ja, hogy az!

- Az, hogy honnan veszed, hogy nem vagyok biztos magamban?

Marcus megint a hajába túrt. Ez annak a jele, hogy ideges?

- Nem válaszoltál

A válasz csípőből jött.