Spotlight - Reflektorban

Bizalom

A kezemből kiesett az újság.

- Kisasszony, ugye tudja, hogy azt már meg kell vennie?- ripakodott rám az újságárus. Az agyam robotpilótára kapcsolt. Lehajoltam. Felvettem. Leraktam. Kifizettem. 

Szinte éreztem az árulás ízét. A gyomrom összeszorult, a torkom is, a szívem pedig erősen vert a mellkasomban. Hogy tehette? Úgy látszik a bizalom eljátszható dolog, és nagyon vigyázni kell, kivel mit osztasz meg. A szememet könnyek csípték. Nem. Nem fogok sírni. Nem fogom kimutatni, hogy mennyire fáj. Összeszorítottam a fogaimat, és igyekeztem lenyelni a könnyeket. 

Ijedten Marcusra néztem.Ő még mindig kifejezéstelen arccal állt, de az állát haragosan előrébb tolta. Irtó pipa lehetett. Mögöttem kezdett gyűlni a tömeg. Izgatottan sutyorogtak, és egyre több példányt emeltek le a kirakatból. 

- Pinki, megtennéd, hogy odébb állsz? Mások is szeretnének ám vásárolni- vesztette el a türelmét az eladó. A lábaim viszont nem akartak mozogni. Hiába próbáltam egymás után pakolni a két lábamat, sehogy sem akartak nekem engedelmeskedni. Marcus elkapta a csuklómat, és maga után rángatott. Bár kicsit erős volt a szorítása, hálás voltam neki, hogy elhozott onnan. Nem mentünk sokat. Egy szűk sikátorba vezetett, majd elengedett. A feszültséget szinte a levegőben lehetett érezni. Pattogtak a szikrák a levegőben, de ezek most nem azok a szikrák voltak. A csend idegtépő volt. Marcus a hátát mutatta nekem, én pedig még mindig azt az istenverte újságot szorongattam. 

Marcus megfordult. Nem nézett rám, csak kivette a lapot a kezemből, megnézte a tartalomjegyzéket és az aktuális cikkhez lapozott. Csendben olvasott, néhol hitetlenkedve felhorkantott, néhol csak a szemét forgatta, majd a végén, egy halk "te jó ég" után, az egyik közeli konténerbe hajította a pletykalapot. 

- Hé!- találtam meg hirtelen a hangomat. - Azért én is kíváncsi vagyok mit írt!

Marcus csak a fejét rázta.

- Sok faszságot.

Most rajtam volt a sor, hogy a fejemet rázzam. 

- Mint például?

- Hát, az interjú szerint azt mondtad, hogy rosszul csókolok. Mint egy ventilátor. Ez biztos, hogy hülyeség, mert...mert az és kész. Akkor úgy néz ki, szerinted nem vagyok okos, se vicces, csak szimplán jól nézek ki. És, hogy vannak hülyeségeim. És a kedvencem: Nem rossz velem a szex. Meg, hogy valami Toby jobb volt nálam.

Nagyot sóhajtottam. Ez aztán a kifacsart történet. Igaz, az összes elhangzott, de kicsit más köntösben.

- Oké, engedd, hogy megmagyarázzam. Ezek közül csak annyi igaz, hogy vannak hülyeségeid, de kinek nincsenek. Ezt mondtam neki. A nem rossz dumáról meg annyit, hogy igen. Ezt mondtam, de csak azért, mert nem akartam tálcán kínálni neki az egész sztorit- vontam meg a vállam. 

Marcus elgondolkodva bólintott. A fejéhez nyúlt, és egy mozdulattal lerántotta a raszta parókát, meg a hozzárögzített sapkát. Göndör haja ezerfelé állt, de neki még ez is jól állt. 

- És ki ez a Toby gyerek?- kérdezte, miközben a hajába túrt.  Semmi kedvem nem volt a volt barátomról beszélgetni. 

- Ő volt az első komoly barátom.

- Értem- bólintott komolyan.

- Most mérges vagy?- tettem fel a kérdést. Felesleges volt kerülgetni a forró kását. 

- Igen- vallotta be. Hitetlenkedve megrázta a fejét. 

Felvontam a fél szemöldökömet. 

- Ugye tudod, hogy ezek nem igazak? Hogy én nem ezeket mondtam?- kérdeztem. Biztos akartam lenni benne, hogy tudja, ezeknek a nagyját én egy szóval sem mondtam.