Az Univerzum Tanácsa (Befejezett)

Epilógus

Helló Mindenki!

Fabulatio most majd az én és mindenki más nevében is elköszön. Remélem élveztétek ezt a „művem" is. Át is adom a szót.

Ciaó!

Fanni

És, ez volt a vége. Hogy tetszett?

MIIIIIII? Hogy nem tetszett a vége? De hát nem is volt akkora nagy cliffhanger a vége!

Jaj, nektek, olvasóknak manapság semmi sem jó! Túl ilyen, túl olyan... Kicsit lehetett volna még ilyen, de nem túlságosan, mert az nem jó...

Találj ki jobb történetet!

Khm...

Elnézést... Csöppet elragadtattam magam. De hátha tudtam volna, hogy te is egy olyan fajta vagy... De persze Cari kapta a jövőbelátást, meg a szerelmet, mindent amiért az emberek odavannak... Nekem meg megmaradt az, hogy idiótáknak meséljek sztorikat, abban a reményben, hogy továbbadják. Ja, kemény életem van.

>> hangos síp a háttérben <<

Huh? Hogy ez mi? Azt jelzi, hogy a végállomásnál vagyunk és le kell szállni.

Vagyis végre elbúcsúzhatok tőled, kölyök. Nem fogsz hiányozni, az biztos.

Na, ne nézz rám így, a palacsinta jó volt, de ez nem működött volna köztünk! Nem miattad, miattam!

Blah, ez olyan, mintha egy klisés romantikus filmből szedtem volna... Bloáh.

Na, de azért egy utolsó jó tanács az öreg Fabulatiótól, csak neked, kölyök: ez lehet egy út vége, de az élet annyi irányba halad, hogy bármelyik vonatra felszállhatsz. A tiéd a választás, rövid távot, vagy hosszút szeretnél utazni. Na, persze az sem mindegy kivel...

Gondolkodj el ezen!

És most kifelé! Valakinek munkája is van ma... Igen, ez lennék én.

Viszlát, kölyök! Ne feledd, tudni fogom, mikor hibáztál! És lehet, hogy látatalanban is ki foglak röhögni, de az mindegy.

>> ahogy a vonat ajtaja becsukódik, az üvegen túl látszik egy fényvillanás, majd egy női figura, ezután felhangzik a jellegzetes portál-hang <<

Ne feledd, kölyök! Tiéd a választás, nem másé!

>> VÉGE <<