Az Univerzum Tanácsa (Befejezett)

Amit a ,,boszorkányok" tudnak

Helló Mindenki!

Újabb résszel jelentkezem, viszont meglehet, hogy egy ideig (két-három hét) nem nagyon lesz folytatás.

Csak ennyit akartam mondani, hogy ne érjen senkit se meglepetésként.

Ciaó!

Fanni

Rachel megnyalta az ajkát, azon bosszankodva, hogy e testrésze cserepes mivolta miatt fújhatja a figyelemfelkeltő és dögös bevonulást, illetve a félelmet keltő első találkozást. Az jutott eszébe, hogy talán meg kellene kérnie anyját, hogy szerezzen neki egy kis dimenzió-közi rúzst - természetesen a legújabb fajtából. Aztán komoly dilenma alakult ki benne, hogy a Cseresznyés álom vagy a Holdfényes csók közül válasszon, mivel mind a kettőt nagyon szerette. Végül arra jutott, ha már a nagynénje elugrik majd neki új rúzsért, akkor simán beszerezheti az összest, ami csak raktáron van. Úgy legalább tud majd választani. Ezekre a gondolatokra felderült és majdnem el is mosolyodott, amikor feltűnt neki, hogy a fiú, aki be akart törni az irányítótoronyba (amit remélhetőleg anyja utólag nem igazán fog sajnálni és inkább megdicséri a jól irányzott villámokért) őt figyeli.

Alaposan végig mérte a fiút, a rövid, szexisen kócos világosbarna haján át a kissé kopott edzőcipőjéig. Látszott rajta, hogy a jóknak nincs magánszabóvállalata és hogy a vele szemben álló srác akkor sem kenné-fenné ki magát, ha azon múlna az élete.

- Mi van? - kérdésével felrázta Jeremyt, aki eddig szintén a lány ajkaival volt elfoglalva, csak éppen teljesen más okból, mint Rach. A lány hollófekete ruhája elvarázsolta, ugyanúgy, ahogy a napfényben gesztenyebarna színű haja, mely alig-alig, de lobogott a szélben. És ahogy belenézett azokba a csokoládébarna szemekbe elveszett és úgy érezte, a csoki lett a kedvenc édessége. Még sosem volt igazán szerelmes, de a vele szemben álló RAMTEGY-es megdobogtatta a szívét. Hirtelen eszébe jutott, hogy miért is van ott és visszakérdezett:

- Huggings tábornokot keresem. Hol van? - ellenfele felvonta a szemöldökét és a fiúnak kényszerítenie kellett magát, hogy ne kezdjen el nyálát csorgatva bámulni és hogy továbbra is eltökélt arcot vágjon.

- Ó, azt hiszem remekül elszórakozik anyámmal - válaszolta a lány egy őszintének tűnő, sugárzó mosollyal egyetemben. A csokoládé szemű srác teljesen elképedt, hogy ilyen jól érzi magát, amikor apja valószínűleg a kínok kínját állja ki! Akkor döntötte el, hogy felé sem fog nézni a lány ajkainak, nem beszélve az egyéb testrészeiről, amiket a fekete szaténruha a kellő helyeken emelt ki és... ,,Nem szabad!" - emlékeztette magát. - ,,Ne gondolkozz ilyesmiken!" Talán mondani sem érdemes, hogy rosszabbik fele élvezettel vette, hogy végre ilyesformán gyötörheti túlságosan is tiszta szívű gazdáját. És hogy igazat szólhassak, elmondom, hogy ez egyáltalán nem volt Jeremy ellenére, bármennyire is állítja ezt a végtelenségig és tovább, ha hihetünk a Buzz Lightyear-féle mondásnak...

- Mit is takar ez pontosan? - puhatolózott a fiú.

- Szívesen elvinnélek a kocsimmal, hogy a saját szemeddel nézd meg, de nem akarom tönkre tenni a szegény, törékeny kis gyerekkorodat - a végére Rachel már gügyögött. Ez is erősítette Jeremyben azt az érzést, hogy valami nagyon nincs rendben. Ekkor ,,idilli" párbeszédüket félbeszakította az érkező Holly, aki azonnal átölelte barátját, miután meggyőződött róla, hogy annak nem törött bordája. Rachel elhúzta a száját. Nagyon nem tetszett neki az alacsony, szőke lány ragaszkodása a másikhoz.