Az Univerzum Tanácsa (Befejezett)

,,A Tagadás Beleegyezés"

Helló Mindenki!

Itt is vagyok a folytatással, remélem tetszik majd nektek.

Most nem igazán készültem semmi különösebb beszéddel, szóval jó olvasást!

Ciaó!

Fanni

Az idők kezdetén, amikor az Univerzum létrejött, az alkotott három élő lényt, akik akkor még csak voltak, mert nem tudtak csinálni semmit. Akkoriban ők hárman voltak az egyedüli élők közel, s távol. Figyelték a végtelen feketeséget és hamarosan kialakult számukra egy megfigyelő helyiség. Ez a hely volt az űr. De ez az űr nem volt túl érdekes, így egyikük - a legfiatalabb - elkezdett ábrándozni. Unta már a feketeséget. Így pont annak az ellentéte jelent meg lelki szemei előtt: a fény. Csak rövid ideig látta, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy csak arra tudjon gondolni. És ahogy egyre többször gondolt a fényre, megjelentek az első csillagok.

Két társa ezt látva szintén gondolkozni kezdett - mi újat teremthetnének még így? - együtt megalkották az első bolygókat és ahogy egyre többet és többet csináltak, a legidősebb észrevette, hogy már túl sok van belőlük. Ekkor döntött úgy, hogy elválasztja őket. Feltalálta a fekete lyukakat és azokba beledobálta a bolygókat. De mindegyiket másikba és sosem ugyanabba. Így megalkotta a különböző dimenziókat és alternatív valóságokat.

De a bolygók még önmagukban sem voltak nagyon érdekesek, így a három lény elkezdte őket megtölteni élettel. Letelepedtek rájuk és a számukra megfelelő módon alakították őket. Volt egy ciklus-szerű mozgás, ami alapján egyik bolygóról a másikra mentek: a legfiatalabb azokra a bolygókra ment, ahol az élet csak a távoli - vagy éppen közeli - jövőben jelenek majd meg; a középső az éppen élő bolygókat látogatta; és a harmadik, a legidősebb a már életteleneket.

Így haladtak szépen sorban, figyelve a világot, amit teremtettek. Nevettek a sok furcsa teremtményen, amikkel találkoztak, vagy éppen elszörnyülködtek rajtuk. Hosszú ideig elszórakoztak ezzel, külön utakon járva, de egyszer csak összetalálkoztak. Már az előtt is tudták, hogy nem véletlenül születtek meg és céljuk van, bár egyikük sem tudta kitalálni, hogy mi az. De akkor, amikor egyszerre voltak egy bolygón, rájöttek. Valahogy sikerült összefutniuk és ahogy egymásra néztek, az elhatározás megszületett bennük: le kell telepedniük. Nem játhatszják tovább a folyton-folyvást mozgásban lévőket és, habár a legidősebb szívesen folytatta volna, hallgatott kisebb testvéreire és közös erőből megalkották - azon a bolygón, abban az univerzumban - a bázisukat és elnevezték magukat az Univerzum Tanácsának. A legidősebb testvér előrelátóan elpusztította a többi univerzumot, hogy minden energiájukat a legfőbbre fordíthassák.

A kis bolygó gyorsan fejlődött, legalábbis gyorsnak tűnt, úgy, hogy mindhárman minden erejükkel rajta dolgoztak. Szépen fokozatosan kialakult az élet a bolygón, kialakultak a vizek, a szárazföldek és sok más olyan dolog, amire az ember nem tud szavakat. A növények után megjelentek az állatok, egyre szaporodva és terjeszkedve. Aztán más lények is. Az Univerzum Tanácsa azonban egy idő után rájött, hogy rosszat tett, mert a lények - amik ezen a bolygón jelentek meg először -, mialatt ők más, az övéktől független univerzumokat alkottak meg, felfedezték ezeket az univerzumokat és az elpusztításukra törekedtek. Így ki lettek dobva az ablakon és elpusztították őket, hogy újabbat alkossanak.

- Hogy mi? - Jeremy hangosan kiáltott fel, elborzadva már magától az elképzeléstől is.

- Ja. Mi, emberek a sokadik próbálkozásuk vagyunk és egyelőre jól elvannak velünk is - jelentette ki komolyan Rachel. - Bellus még az első húszból származik - mutatott az immár szilárd anyagot felvett manóra. Halkan felnevetett, amikor társa arcára pillantott. Az a döbbenet megfizethetetlen volt.