Az Univerzum Tanácsa (Befejezett)

Már tudom is!

Helló Mindenki!

UTSÓÓÓÓÓÓÓÓ RÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Oké, ez így nem igaz. Lesz még Fabulatio barátomnak is egy elköszönése. De lényegében itt fejezném be a történetet. Remélem élveztétek, márha végig szenvedtetek idáig – az összes szereplő nevében köszönöm, ha megtettétek. A támogatást, kritikát, megtekintést meg a csillagokat meg sem említem – kis legelső saját posztolt sztorim és szerintem egész korrekt számokkal rendelkezik, márha azt nézzük milyen gyakran frissítettem... >>kínos nevetés a háttérben<<

Talán nem utoljára: Ciaó!

Fanni

A kislányos hang egyáltalán nem volt ismerős Rachelnek. Azonban a hanghordozás...

- Anya! - kiáltott fel, ahogy a belépő hatévesforma loknis kislányból az általa ismert és szeretett nő lett.

- Szia, kicsim! Hogy vagy? - Aztán a falnál kuporgó lány felé fordult és elmosolyodott. A meleg, csak szeretteinek tartogatott mosolyával. - Bizonyára te vagy Angela. Vártam, hogy élesben is átéljem ezt a találkozást. Caritas vagyok - nyújtott kezet a tizennyolcnak kinéző lánynak. Az szinte mintha elfelejtett volna levegőt venni.

- Úrnőm - préselte ki végül magából, mire Rachel anyja mosolyogva megrázta fejét.

- Még nem. Csak majd. Amúgy is, szólíts csak nyugodtan Caritasnak, angyalom - egy újabb kedves, nevetőráncos vigyor és Rachel úgy érezte, hogy betelt egy bizonyos pohár.

- Mégis mi a franc bajod van, anya? Nem kellene a bátyám után kutatnod?

Caritas metszően kék tekintetét felé fordította, de Rachel nem hátrált meg. Merőn néztek egymás szemébe, végül az istennő megszólalt:

- Vedd úgy, hogy már el van intézve.

- Itt van? - kérdezte a csokoládé szemű lány, azonnal elfelejtkezve előbb érzett haragjáról. - Merre? - szeme csillogott, hangjába remény vegyült. Csapattársai csak úgy kapkodták a fejüket. Nem is tudtak róla, hogy Rachelnek lenne testvére. Azonban a sarokban immár rogyadozó lábakon álló lány arcán megértés ragyogott.

- Te vagy Caritas lánya - szólalt fel hirtelen az eddig némán figyelő Angela. Az igenlő fejrándulásra mélyen beszívta a levegőt. - De ez azt jelenti - átpillantott Caritasra, aki - Rachel ezt igenis kiszúrta - figyelmeztetően nézett vissza. Azzal a fajta figyelmeztetéssel, hogy „Még egy szó és halott vagy". Kezdett őszintén kíváncsi lenni. - Értettem - Angela lehajtotta a fejét.

- Miről van szó, tábornok? - kíváncsiskodott közbe Pinky. Rachel majdnem barátnője elé ugrott, hogy megvédje őt anyja gyilkos szemeitől, amik egy pillanat múlva érdekes rózsaszínes árnyalatban pompáztak és a lány újra mosolygott.

- Már nem vagyok a tábornokod, Scarlett, drágám. És hidd el, minden kiderül a maga idejében - rájuk kacsintott, majd csettintett és az ajtó kitárult. - Komoly munkánk van, kérlek most ne legyetek láb alatt - aztán lánya felé fordult. - Ha megkéred Ront, elvisz majd a bátyádhoz.

- Köszönöm! - kiáltotta Rachel, majd a nála alig idősebbnek tűnő tinédzser nyakába ugrott. Caritas nevetve szedte ki magát az ölelésből.

- Jó, jó, csak menjetek. - Ezt követően a csapat hamar otthagyta Angelát és az istennőt. Mind a veszettül siető Rachel után rohantak.

***

Amint az ajtó becsapódott lánya barátai mögött, a jövő istennője komor arccal fordult újabb követője felé. Tudta, hogy testvérei nem avatták még bele a szabályokba, ennek ellenére azonban idegesítette, hogy Angela kis híján elrontott mindent. Mély levegőt vett. Minden rendben lesz, gondolta és hagyta, hogy addig ráncos vonásai kisimuljanak. Magára erőltetett egy mosoly-féleséget.