Az Univerzum Tanácsa (Befejezett)

Első fázis indul!

Helló Mindenki!

Nem akartam ilyen hamar feltölteni ezt a részt, de hát valakinek szülinapja van! És illik neki ajándékot adni, nem igaz? Hát Booooooooooldoooooooog szülinapot, Szisz!

A mai részben találkozunk Rachellel, történetünk egyik főbb szereplőjével. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok majd róla :D

És így legutoljára, megköszönném az ideérkezőknek, hogy időt szakítanak rám! Jó olvasást!

Ciaó!

Fanni

Helló. Megint én vagyok, igen. Tudod, történt egy kis baleset a vonaton, ezért csak most van időm rád figyelni. Ez van akkor, ha elfoglalt az ember... Na, de ez most nem fontos. Sikerült döntened? Ne nézz már ilyen értetlenül, biztos, hogy tudod miről beszélek! Nem? Semmi? Ahw, ti mai kölykök!

Akkor elmagyarázom: az előbb feltettem egy kérdést, majd drámaian, angolosan távoztam... Mi az, hogy nem volt drámai? Ti, emberek semmit sem tudtok értékelni?

Szóval el tudtad dönteni, hogy itt maradsz az állomáson vagy felszállsz? Hogy akarsz jönni vagy nem? Bár, ha nem akarnál jönni, már nem lennél itt... Hogy a palacsinta miatt maradtál? A KAKAÓS palacsinta miatt? Mi az, hogy az a legjobb?

Várj! Rájöttem! Nincs ízlésed és azért mondod ezt. mert minden értelmes ember a nutellás palacsintát szereti... Azt még nem kóstoltad, de nincs pénzed többre? Sajnálatos eset... Legnagyobb szerencsémre a vonaton van egy külön nutellás palacsintákkal telepakolt pult... De csak az alkalmazottaknak. Milyen kár, hogy te nem vagy az és nem is akarsz az lenni... Vagy mégis? Fogadod, hogy ezalatt a vonatút alatt hallgatsz rám? Igen? Kezet rá!

Gyenge a szorításod, kölyök. Na, mindegy. Most, hogy ezzel is megvagyunk: Felszállás!

>>már a vonaton<<

Most pedig be kell kapcsolni a robotpincért... Mit nézel, kölyök? Azt képzelted, hogy neked kell felszolgálnod? Ja, tényleg, azt mondtam neked... De hát a mesélés fontosabb, mint a munka! Igazam van vagy igazam? Na, azért!

Most meg gyere, menjünk a nutellás palacsintáért... A mesehallgatás csak azzal együtt jó!

>>néhány perc múlva, a palacsintás pult mellett kényelmesen elnyúlva<<

Hát akkor, kezdjünk bele a történetbe. Messze, messze, egy távoli galaxisban... Ja, várj ez másik. Itt csak egy másik Univerzumról van szó... Ahol az események egész normálisan folytak, még a világvégéhez képest is, azonban egy nap, az első küldetés napja mindent megváltoztatott és elindult a végső harc éve...

- Kezdhetjük, parancsnok kisasszony? - kérdezett bele az adóvevőbe Jason. Ő volt az egyetlen, aki így mert beszélni kis csapatuk vezetőjével. De ezt csakis azért tehette meg mert bizalmas viszonyban voltak Rachellel. Köznyelven: jártak.

- Igen. És ha még egyszer így hívsz, letépem a heréidet - válaszolta higgadtan a lány. Bár hangján egy cseppet sem hallatszott, szétvetette az ideg. Ez volt az első olyan akciójuk, amikor csak ők, tizenhat-tizenhét éves tinédzserek mentek küldetésre. És Rachel félt, hogy nem fognak megfelelni az elvárásoknak. Pontosabban egy bizonyos valaki elvárásainak. ,,Nem lesz baj" - nyugtatgatta magát - ,,Hélia megmondta, hogy sikerrel járunk" - gondolta egy kicsit megkönnyebbülten. - ,,Vagyis minden rendben lesz."