Gyönyörű szerencsétlenség /LASSAN Frissül/

Mindennapok

Gia szemszöge:

A nevem Gia Benett.Torontóban élek és már a 19-edik évem taposom ami lehet nem hangzik olyan soknak de hidd el nálam már ez is valami.
Most nem érted miről beszélek igaz?
Noss lássuk..... elmagyarázom ...nézzük csak mim is van.

Van egy beteg édesanyám,egy alkoholista apám aki látástól vakulásig csak iszik egy bátyám aki minden létező pénzt ami a markába kerül drogokra költi na meg  egy kis Torontoi 2 szobás egy konyhás ,fürdőszobás albérleti lakás ahol együtt éldegélünk ,had ne mondjam milyen boldogságban és szeretetben.
Na igen..mostmár kezded érteni miért is oly meglepő nekem ,hogy még élek?

De nem sajnáltatni akarom magam.Félre ne érts.
Én hiszek abban ,hogy Isten mindent okkal tesz.Így hiszem azt is ,hogy oka van annak ,hogy ilyen a családom..és bár elítélem apát és a bátyám a tetteikért ,hiszen nem Isten taszította őket a káros szenvedélyek karmaiba, hanem saját gyengeségük ,mivel apám azért vesztette el az irodai munkáját ,mert a főnöke feleségével kavart ,a bátyám pedig azért rugták ki arról a méregdrága egyetemről ,ahova járt ,mert állandóan verekedésbe keveredett először diákokkal ,később pedig már a tanárokra is támadt..szóval ettől függetlenül hiszem ,hogy én más vagyok és bár ők feladták és elgyengültek az őket ért nehézségek miatt..én nem adom fel..legalábbis eddigi 19 évem alatt nem tettem.

De elárulok neked valamit...van ami még a hitemnél is jobban motivált az életre és a harcra.Ez az erőm pedig az édesanyám.
Muszály erősnek lennem miatta ugyanis ő az akinek a legjobban szüksége van rám és nem csak a családunk férfi tagjai miatt,hanem a betegsége miatt is mivel rákos.

7 éves voltam amikor diagnosztizálták nála a mellrákot.
Tisztán emlékszem arra a napra mikor közölte vele az orvos ,hogy beteg.
Őszi délután volt..arra is emlékszem ,hogy pénteki nap volt.A suliból hazafelé menet anyu közölte miközben a még előző napi esőtől vizes aszfalton sétáltunk :"Mostanság sokminden meg fog változni".
Eleinte nem értettem miről is beszél de mire hazaértünk elég sok mindent megtudtam ,bár gyerek fejjel még nem igazán fogtam fel mindent.
Például ,hogy anya beteg.
Le fog gyengülni.
Kezelésekre és erős gyógyszerekre lesz szüksége és emiatt sok olyan dolgot nem tud ,majd megtenni amit eddig megtudott.
És színtisztán emlékszem erre a mondatára is
-Kicsikém...lehet ,hogy lesznek olyan napok amikor nem tudok ,majd érted jönni az iskolába.Nem tudok ,majd nektek otthon vacsorát főzni és nem mindig tudok ,majd uzsonnát csomagolni a suliba..de megígérem ,AMÍG A SZÍVEM DOBOG MINDEN EGYES DOBBANÁSÁVAL AZON LESZEK ,HOGY NEKED SEGÍTSEK .. teljes szívemből szeretlek bogaram.És amit csak tudok megteszek ,azért ,hogy jobb életed legyen .Olyan amilyet megérdemelsz.

És hát igen.Ezek a mondatok voltak azok amelyek miatt elhatároztam ÉLNEM KELL!
Élnem kell ,azért ,hogy anyán segítsek.Hogy segítsek neki túlélni.
Nem hagyhatom ,hogy az apámra és a bátyámra legyen utalva!
Ugyanis ők ketten maga a pusztulás.
És anya, az ő angyali természete, tiszta lelke nem veszhet el miattuk!
Így akkor megfogadtam..Akármilyen nehézség jön az életemben ,muszály túllépnem rajta és míg anya él nekem is élnem kell..mégpedig úgy ,hogy ő büszke legyen rám.

Noss így vagyok most egy torontoi kávézó pincérnője valamint anya személyes kérése miatt miszeint "tanulnom kell ,hogy feljebb juthassak az élet ranglétráján" egy torontoi gimnázium tanulója.

Minden napom reggel negyed 4kor kezdődik.
Ébredés után előkészítem anya aznapi délelőtti gyógyszeretit ,majd egy pohár vízzel együtt a komódjára helyezem.

Mivel még ilyenkor mindig hat nála az előző nap esti gyógyszere , még  mélyen alszik és úgy 3óra hosszát még aludni is fog.De nem is baj..addig sem kell apám és a bátyám szánalmas  képét figyelnie ,ahogy szétcsúszva egy egy ágyon heverve horkolnak.

Miután elhelyeztem a gyógyszereket anyunak ,a fürdőszobában átöltözök és felfrissítem az arcom egy kis hideg vízzel.
Ezután a hűtőhöz vezet az utam ,amiben mily meglepő csak az üres tálakat találom mivel az előző napról maradt kevéske leves a drogos testvérem és drága apám éjjel megettek így kiveszem a mosatlant, elmosom, majd a konyhaszekrény hátuljába dugott zacskó után nyúlok ahová anyu igazi reggelijét dugdosni szoktam.Ez általában egy zsemle ,egy kis kocka vaj és pár szelet szalámi.Tudom nem sok minden és anyu soķkal többet érdemelne de igyekszem.

Miután elkészítettem anyu szendvicsét egy papírtörlőbe csomagolom ,majd a komód alsó fiókjának sarkába relytem ,ahol tudom csak ő keresheti ugyanis ez már évek óta a mi kis relytekhelyünk.

Mire 5-öt üt az óra már indulásra kész is vagyok.
Minden hétköznap én nyitom a kávézót és egészen reggel 9ig ott dolgozom.
Onnan egyenesen rohanok a gimibe ahol végig ülöm azt a pár órát ,de délben hazamegyek ,hogy ebédet készítsek anyunak ,majd odaadjam neki a délutáni gyógyszereit.
Általában ekkor csak mi vagyunk otthon mivel apa ilyenkor az egyik kocsmában míg a bátyám Trewis az egyik drogos haverjánál rohad.

1 órakor aztán indulok vissza a kávézóba és folytatom a munkát egészen este7ig.

Mikor hazaérek még mindig  csak anyu van otthon és ennek őszintén szólva örülök is.Mármint nem annak ,hogy egyedül van,hanem annak ,hogy nem apámékkal.
Így nyugodtan tudok anyának csinálni egy kis vacsit ,azt "beléerőszakolni" mivel a betegsége előrehaladtával az étvágya egyre csak csökken..ezután elmosogatok ,segítek neki megfürödni ,én is gyorsan lefürdök ezután pedig az esti gyógyszer bevétele jön és mellé bújok az ágyba elután pedig pihenünk kicsit míg szorosan ölelem magamhoz.

Na igen...ezután jön a feketeleves..

Kb. éjfél tájt ugyanis hazaérkezik a család többi tagja.Jobbik esetben valami haver kiütve hozza őket haza ,mondván "totál KO".Ekkor legalább nem kell velük különösen foglalkozni csak ágyba dobni kábulattól elernyedt testüket.

Rosszabbik esetben viszont saját lábukon jönnek.
Na ekkor következik kb 2 óra veszekedés mire sikerül őket "lenyugatatnom" a bejárati ajtó előtt ugyanis nem akarom ,hogy anya ezt hallja.bár tudom hallja kivel nem olyan jól hangszigetelők a falak de akkor is..Szóval mire apám és a bátyám lenyugodnak..vagy csak megunják a vitát és elfáradnak már hajnal 2.
Így mivel ők beájulnak egy egy ágyba anya és én ismét pihenhetünk és negyed 4ig ismét alhatok.

Szóval röviden ennyi nálam egy átlagos nap.
Vagyis ennyi volt..egészen máig ,mikoris minden megváltozott..és sajnos nem jó értelemben.

************************************
Ez lenne tehát az első rész remélem tetszett.A következő résszel hamarosam jelentkezem 🙂