Az örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő.
Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Shaera:
Egy pillanatra elhittem, hogy önző tudok lenni. De rá kellett jönnöm, hogy képtelen vagyok rá. A hazugságok súlya kezdett összeroppantani. Pedig erősnek kellett lennem. Szomorúan figyeltem a távoli kastélyt. Régen szerettem hercegnőnek lenni. Ám most.. Hazudtam magamnak, hazudtam másoknak. Újabb álmatlan éjszaka elé néztem.
Másnap a királyságokban híre ment az itt létemnek, és hogy a királyok ebbe beleegyeztek. A hír futótűzként terjedt, megállíthatatlanul. A reggeli alatt két futár is üzenetet hozott, hogy a nép aggályaikat a nemesekre zúdították. A félelmeink beigazolódni látszottak. A király homlokát ráncolta, Keran elgondolkodva nézett maga elé, Kyel pedig sehol sem volt. A királyné engem figyelt, amit észre is vettem. Nem volt étvágyam. Miután elhagytam a termet, a királyné utánam szólt.
-Hercegnő! Beszélhetnénk?
-Igen, felség. -feleltem.
-Aggasztja valami más is azon kívül, ami odakint történik?
-Mire gondol?
-Eddig voltak tervei a jövőre vonatkozóan, de most minden megváltozott. Talán eddig a szíve vezetette. Aggasztja az, hogy nem tudja, mit hoz a holnap?
-Tudom, mik a kötelezettségeim.
-Kötelezettség. Abba mindig lehet kapaszkodni. Valamikor én is így tettem. Ám később rájöttem, hogy a szívemben kell bízzak.
-Miért mondja ezt most nekem?
-Mert figyeltem az utóbbi időben. Láttam, ahogy a szívére hallgat. És tudom, milyen, ha hirtelen sok döntést kell meghozni. Könnyű megfeledkezni a szívünkről.
-Nem kell aggódnia. Én nem felejtem el.
Erre elmosolyodott.
-Bízom önben. -majd hirtelen átölelt. A váratlan gesztus megdermesztett, majd óvatosan viszonoztam.
Később a szobámban ülve gondolkodtam. Biztos voltam benne, hogy ő is Kyelről beszélt. Csakhogy azt nem tudta, hogy a szívem döntött arról, mi lesz a következő lépés. Lassan álarcot kezdtem ölteni.
Kyel:
Az éjszaka szörnyen tellt, így reggel elindultam a város felé. Senkinek nem szóltam, hova megyek. Csak megnyugvást kerestem, olyat, melyre nem találhattam a kastélyban. Ám a város zsongott, mint egy felbolydult méhkas. A hírek túlontúl gyorsan terjedtek. Álruhában voltam, így nem féltem beverekedni magam a tömeg közepébe. Mindenféle pletykák keltek szárnyra. Nők jajongtak mert féltettek gyermekeiket. A férfiak pedig csak a háborúról beszéltek. Majd megláttam az egyik nemest. Aznon azok egyike volt, aki nem értett egyet azzal, hogy a hercegnő itt legyen. És láttam ahogy lázítja az embereket.
-A hercegnő veszélyt jelent ránk! Moldan meg fogja miatta támadni a Birodalmat!
-Téved, Aznon! -hangom számomra is idegenül határozottan csengett. Levettem a csukjámat a nép pedig körülöttem döbbenten súgott össze. -Maga nem tud semmit sem. Shaera nem veszélyes ránk. Pontosan tudja, hogy az apám sohasem ítélt alaptalanul. Hogy a hercegnő itt van annak oka van.
