Az örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő.
Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Úgy gondolom, mindkét királyság javát szolgálná a béke. Ezt tudom csak felajánlani.
-Békét. És ha az emberek ezt nem akarják? Akkor mit teszel hercegnő? -kérdezte a király kissé lenézően. Sötétbarna szemeibe néztem.
-Ha segítenek nekem, a királyság sorsa tőlem függ majd. Hogy hogyan döntök az az én felelősségem lesz.
-Honnan tudjuk, hogy ez nem csapda? -szólalt fel megint valaki.
-Vagy, hogy a hercegnő egyáltalán állja a szavát? -kérdezte egy másik.
Éreztem, ahogy kicsúszik a kezeim közül az irányítás.
-Ugyan urak. Hiszen a lány most a király kezében van. -szólalt meg a királyné is.
-Igen felség, de mi van akkor, ha aztán hátba támad? Ha pontosan ez a célja!
-Felség. Tiszta szívvel jöttem ide. Nem bujkáltam és nem próbáltam megszökni. És ha felséged úgy dönt, inkább elveszi az életem, ám legyen, nem fogok ellenkezni. De ha úgy dönt bízik bennem, vállalni fogok mindent, amit kér. De azt sem az életemért fogom tenni. Sok minden forog kockán. Az ön és az én embereim élete. Mindannyiunk élete. De mint már mondtam a döntés az ön kezében van. És akármi lesz is, én elfogadom. - mondtam teljesen nyugodtan és reméltem, meg tudom győzni őket.
Szemem egy pillanatra sem vettem le a királyéról. Bátornak kellett lennem, így hát az voltam. A király erre intett az őröknek, a szívem pedig nagyot dobbant.
-Zárjátok be a tömlöcbe, amíg nem döntünk az ügyében.
-Igenis! Erre, hercegnő! -mutatta az utat az egyik, a másik pedig megragadta a karom.
Szótlanul indultam meg. Egy másodpercre még elkaptam Kyel tekintetét, melyekben csalódottságot láttam. A börtöncella dohos volt, az őrök pedig kissé túlzottan erélyesen löktek be. És vártam.
Kyel:
-Na de apám! -kezdtem, mikor a lány eltűnt az ajtó mögött.
-Hallgass! Veled is, még el kell számolnom! Ahogyan Asgrimmel is. Ma éjjel, egészt hajnalig a gyakorlótéren lesztek. A tábornok majd felügyel rátok.
-Igen, felség. -a tábornok úgy nézett rám, mint aki menten megfojt. Meg is értettem, hisz a fiát is érintette a dolog, amiért végső soron én voltam a felelős.
-Felség, ezt nem teheti! Az egész az én hibám, engem büntessen!
-Ám legyen akkor délig gyakoroltok! És többet ne is lássalak addig!
A kezem ökölbe szorult. Mély levegőt vettem és kifújtam, majd a tábornokkal együtt a gyakorlótér felé indultam. Arnvid tábornok alapvetően is keménykezű volt, tudtam jól Asgimmel kemény éjszaka elé nézünk. Shaeraért viszont jobban aggódtam. Apám teljességgel lenézte. És fogalmam sem volt, mit tervez. Az egyetlen, amit tudtam, hogy a nemesek ezt nem fogják jó szemmel nézni.
