Az örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő.
Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel megkértem Kaiat szóljon a királynak, hogy nem érzem túl jól magam, így inkább nem mennék le a közös reggelihez. Mikor visszatért egy nagy tál volt nála, tele mindenfélével.
-Ezt a király küldte.
-Tedd csak le az asztalomra. -mondtam majd újra a távol felé fordultam. Az ablakpárkányon ültem, vállamat a széléhez döntöttem. Ugyanaz volt a kilátás, mint Kyel szobájából. A havas dombok szinte hívtak vissza. A szél pedig rengeteg hangot sodort felém. Vártam, hogy a darabokra tört világom a helyére álljon. Hogy felébredjek és ez az egész csak egy rossz álom legyen.
-Ha nem eszed meg, megromlik ez a sok finomság. -kezdte Kaia.
-Ha venni akarsz belőle, nyugodtan. Én nem vagyok éhes. -mondtam. A gyomrom teljesen görcsbe állt.
-Csak nem beteg vagy? Vagy, ami tegnap történt az bánt még mindig?
Kaia kihúzta belőlem, mi történt. Amikor reggel bejött első dolga volt. Látta, talán érezte, hogy valami bánt. Nem akartam elmondani, mi történt, de azt mondta, ha nem mondom el akár a királytól is megkérdezi. Nem hittem volna, hogy megtenné, de nem ismertem igazán, hogy merjem hagyni. Kyel szavai újra, meg újra felcsendültek a fejemben. És nem tudtam megérteni, miért fájt ez ennyire.
-Van ötleted, merre lehet Kyel? -kérdeztem, mit sem törődve az ő kérdésével.
-Ha róla van szó és feldúlt, gyakorlatilag bárhol lehet. As se látta ma még sehol.
-Nem érdekes. -fordultam vissza az ablak felé.
-Ugyan már! Te egy hercegnő vagy. Ennyire nem lehetsz letörve, mert egy számodra idegen azt gondolja félreismered.
-Ez a számomra idegen, megmentette az életem.
-Te pedig megpróbáltad megmenteni a büntetéstől. Hogy nem sikerült, az nem a te hibád.
-Nem csak erről van szó.
-Akkor miről? -a lány kíváncsian jött közelebb hozzám, sötétbarna szemei gyönyörűen ragyogtak, tökéletes ellentétem volt.
-Amióta itt vagyok, annyira vigyáznom kell, mit teszek, vagy mondok. És talán.., mert Kyel tudja igazán, ki vagyok, vagyis ki voltam, ha vele beszélek nehezebb megfontoltnak lennem. Otthon minden könnyebb volt. És tegnap, amit mondtam neki.. fogalmam sincs, hogyan hozhatnám helyre.
-Tudod, Kyel eléggé nehezen illeszkedett be mindig is. És lehet, hogy nem azt hallotta tőled, amit szeretett volna, de néha őszintének kell lenni. És lehet, hogy ha adsz még egy esélyt a beszélgetésnek, talán meg tudod győzni. Valóban nagyon makacs. Amivel teljesen tisztában van. De szerintem, a baj az, hogy fogalma sincs hogyan tudna átlépni ezen.
Szerintem meg inkább nem akarta. Az apja miatt, de ezt hangosan nem mondtam ki. És itt kezdett el körvonalazódni bennem a megoldás. Valahogy békét kellett teremtenem közöttük. A baj csak a volt, hogy ötletem sincs hogyan. Mindenesetre Kaianak igaza van, beszélnem kell előbb Kyellel.
