She Bad /Camren\ ÁTÍRÁS ALATT

6.rész

Reggel álmosan keltem ki az ágyamból és csoszogtam el a fürdőszbáig. Már másfél hete annak, hogy Lauren összejött azzal a sráccal. Azóta kiderült, hogy Ted a neve(gondolom innen jött a Tedy maci név) és Lolo egyik régi ismerőse aki nem rég jött vissza Miamiba.

Miután elkészültem reggeli rutinommal ki mentem az utcára, ahol Ally fogadott.

-Kelemes szeptemberi hétfő reggelt!-mondta hatalmas mosollyal az arcán. Hogy tud valaki ennyire örülni mindennek?

-Azt, azt!-mondtam kicsit lehangoltan.

-Mila! Olyan boldog valtál még egy hete, mostanában meg mint aki citromba harapott.

-Köszönöm a megállapítást Allysus!

-De... Csak nem Lauren az oka?-kérdezte mindent tudóan

-Nem, oké?-kaptam fel a vizet egyből

-Jó oké-mosolyodott el. Nem hisz nekem

Az út további része csendben telt. A suliban sem volt semmi különös. Haza felé egyedül jöttem mivel a drága barátnőmnek valami dolga volt. A házunk előtt megálltam. Bementem a kapun, majd benyitottam a lakásba, de amit oda bent megpillantottam az lesokkolt.

-Mary!?!-mondtam hisztérikusan. Na igen Mary. Legtöbbször letagadom, hogy eygáltalán valaha is ismertem volna őt. Az igazság viszont az, hogy még régebben legjobb barátnők voltunk, egészen addig amíg én bele nem szerettem. Igen, tudom nagy hiba. Elárultam ezt neki, és ő is azt mondta, hogy ugyan így érzez irántam. Tehát járni kezdtünk, és minden szép is volt tudjátok bemutattuk egymást a családnak, anyuék megkedvelték szóval minden Happy. Na ez addig tartott ameddig a 8. osztálynak vége nem lett. Ez a drága nő személy úgy döntött, hogy bevalja, hogy nem is vonzódik a lányokhoz és, hogy  egyszer megcsalt az egyik akkori osztálytársunkkal. Elmondta, hogy másik államba költöznek úgyhogy felejtsük el egymást. Csak arról feletkezett meg,  hogy az én szívemet teljesen összetörte, mivel én tényleg úgy éreztem iránta. Megutáltam és természetesen megpróbáltam az egészet elfejteni.

-Ohh, Camila. De rég láttalak. Szia!-mondta azon az idegesítő hangján, majd anyukámat pillantottam meg.

-Anya ez mit keres itt?-kérdeztem teljesen felháborodva.

-Ó emlékszel még a te Marydre? Képzeld vissza költöztek, és mivel Marynek egy időre nincs hol laknia gondoltuk tök jó lenne, ha egy hónapig itt élne, velünk.-mesélte mosolyogva.

-Na nem ez csak vicc, ugye?!-anyukám kérdően pillantott rám, úgyhogy lejött, hogy nem április 1-ét tart-Na nem én nem osztom meg a házam egy ribanccal!-kiáltottam sokkoltan

-Camila, hogy mondhatsz ilyet? Kislányom, mosdd ki a szádat, de azonnal!-erre mondatra megfordult velem a világ. A saját anyám akiben a legjobban megbízom azt akarja, hogy fogadjam el a tényt, hogy egy hónapig az exemmel kell együtt élnem. Összeráncoltam a homlokom és hirtelen felindulásból mérgemben kifelé vettem az irányt, és addig futottam, ameddig a közeli parkhoz nem értem. Kiszemeltem egy padot és leültem. Néztem magam elé és könnyek gyűltek a szememben.

Valaki leült a padra és lassan az államhoz tette a kezét és a fejemet maga felé fordította. Eléggé meg ijedtem, hogy ki a fene dönt úgy, hogy egy random síró lányt megvígasztaljon, de amikor egy ismerős zöld szempárral találkozott a tekintetem egyből megnyugodtam. Lauren volt az. Összeráncolta a homlokát és a hüvelykujjával gyengéden letörölt egy könycseppet.

-Camila mi a baj?-kérdezte aggódva

-Miért érdekel ez téged?-flemgáztam

-Mert fontos vagy nekem és nem bírom nézni ahogy szenvedsz.-ezen a mondaton meglepődtem és ahogy Lolora néztem csak még jobban sírni kezdtem. Az arcomat a nyakába temettem, mire ő átölelt és a hajamat kezdte el simogatni.

Nem tudom meddig lehettünk így ott a padon, de akkor ez nem is érdekelt. Laur nyakában megnyugodtam, már nem sírtam csak lassan halgattam, ahogy levegőt vesz majd kifúja azt.

-Dragám kérlek mondd el mi a baj!-törte meg a csendet.  Drágám? Elég fura de jól esett, hogy így hívott.

Bele kezdtem és elmeséltem a zöld szépségnek, hogy az exem beköltözik hozzánk és anyukám szem rebbenés nélkül végig nézi, hogy en kifutok a hazból és inkább annak a ribancnak a pártjára áll. Lauren végig hallgatta a történetet és elég lesokkoltnak tűnt ő is.

-Figyelj Camz! Haza kísérlek te bemész elmondod anyukádnak, hogy ma nem otthon alszol majd, hozol ruhát meg iskola táskát, kijössz átsétalunk hozzánk és nálunk alszol.-vázolta fel tervét a lány.

-Tényleg megtennéd értem Lolo?-hirtelen a hasom begörcsölt és izgatott lettem.

-Érted bármit.- kacsintott majd felállt a padról és elindult a házunk fele.

Egész úton nevettünk, viccelődtünk. Tényleg megfeletkeztem mindenről és végtelen boldogságot éreztem. Nem is értem, hogy bírtam ki ezt a hetet a lány nélkül.

-Na akkor mindjárt jövök-mondtam, amikor a házunk elé értünk. Lauren csak bólintott.

Lassan benyitottam a bejárati ajtón és előre féltem, hogy mi fog itthon várni.
A konyhában anyukámat pillantottam meg.

-Camila gyere beszéljük meg!-kérte anyukám, amikor meglátott. A hangjából ítélve nem nagyon bánta meg, hogy ide hívta Maryt.

-Nem anya. Majd holnap. Figyelj! Ma nem fogok otthon aludni, hogy fel tudjam dolgozni, hogy 1 hónapig a sátánnal kell együtt élnem. Összecsomagolni jöttem. Majd holnap beszélünk.-vázoltam fel neki mire készülök.

-Jól van kicsim bocsáss meg ha megbántottalak! Érezd jól magad!-mondta egy kissé szomorú mosoly kiséretében.

Összeraktam a holmimat és Loloval a házuk felé indultunk.

Szaisztok! Na itt is a 6.rész, remélem elnyerte a tetszéseteket. Hamarosan hozom a következőt. Addig is köszönöm, hogy elvolastad!
-Elisabeth