A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

28. rész - Végső támadás

Akaguro Aika.

A kölyök, aki képes volt tönkretenni mindent. Mikor bekerült a Szövetségbe, azt hitte, végre elérhet valamit a személyes bosszúja terén. Tomura könnyen manipulálhatónak és gyerekesnek tűnt, így észrevétlenül bábozhatott volna vele, de talán még All For One-al is.

Semmi más nem hajtotta már, csak ez. Hogy megbosszulja azt, ami miatt idáig süllyedt. Tomurát már majdnem behálózta, átállhatott volna hozzájuk Bakugo és a lány is, akinek az apját példaként tisztelte...

- Erre mi történik?! Eltünteted Tomurát és Shimurát csinálsz belőle, megmented All Might életét, átvágod az összes tervem, a Béke Szimbólumával együtt börtönbe küldöd a legerősebb harcosunkat, megszökteted Bakugot majd te is meglépsz! - üvöltötte, és a felsorolás minden pontját egy-egy, a falra mért ütéssel toldotta meg. A tapéta megégett és feketére színeződött, ahova az ökle érkezett.

- Ezért meglakolsz, te kis korcs... - sziszegte összeszorított fogakkal Dabi. - Most már én vagyok a főnök, és mindenki azt fogja tenni, amit mondok. Elkaplak, tönkreteszlek...

Még egyet ütött a falba, ami most tiltakozva megrepedt.

- ... és mikor már a halálért fogsz könyörögni, megöllek.

Bakugo szemszöge:

- Lenne még egy kérdésem - fordult vissza Katsuki a küszöbről. - Mi volt az "hű de fontos" dolog, amiért mindenkit a kórházba hívtál?

- A kórházba...? Jaaa, hogy az! Így visszanézve tényleg nem fontos, csak személyesen könnyebb volt elmondani a többieknek - magyarázta a lány, és rámutatott a szemkötőre. - Megvakultam a jobb szememre. Jó éjszakát, Bukko-kun!

Azzal a fiú képébe vágta az ajtót.

- Hogy... hogy mi van? - hebegte Katsuki.

Minden bizonnyal rosszul hallotta. Igen, rosszul hallotta. Hiszen mégis, hogy lehetne... ekkor eszébe jutott, hogy Bakaguro jobb arcát tényleg átütötte egy szegecs, ami All For One támadásában volt.

Automatikusan visszaindult a szobájába. Nem akarta elhinni, hogy a lány igazat mondott. Nem bírta elhinni. Túlságosan abszurd volt. De mégis, Bakaguro még sosem hazudott. Útközben ismét összefutott Kirishimával.

- Hé, Bakubro! A lányok kitalálták hogy tarthatnánk szobabemutató versenyt, esetleg nincs kedved...

- Ez hülyeség - mordult rá a fiúra. - És lenne egy kérdésem. Bakaguro... Bakaguro tényleg félvakká vált?

- Aha. Neked csak most mondta el? - pislogott a vörös hajú fiú. - Hidd el, mi is megdöbbentünk, mikor elmondta, de mivel igyekszik túltenni magát rajta, nem hoztuk fel a témát. Majd ha lesz ereje róla beszélni, mi sem fogjuk ilyen kínosan érezni magunkat miatta. Tudod milyen Akaguro... nem mondja, de látszik rajta, hogy gyűlöli ha sajnálják vagy szánakoznak rajta a múltja miatt.

- Aha... jó, én mentem aludni.

- Jó éjt még egyszer!

Katsuki még sokáig forgolódott álmatlanul az ágyában, és próbált megküzdeni azzal a sajnálattal és aggodalommal, amit talán sosem érzett eddig. A gonosztevőkkel való harcok alatt természetesen aggódott, de az nem ilyen aggodalom volt.

Ez senkinek nem lesz jó - gondolta idegesen. Végtére is, most tudta meg, hogy Bakaguro utálja ha sajnálják, és mivel ezt ő érezte, őt baszta fel végtelenül a dolog, hogy nem tud tőle megszabadulni.

Midoriya szemszöge:

- All Might! - riadt fel, és rögtön felült. Újraálmodta a tengerparti jelenetet, amikor a bálványa megdicsérte őt, amiért sérülés nélkül kiszabadították Kacchant.