A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

15. rész - Egy nagyon hosszú éjszaka

Aika a mankóját már csak a kezében vitte, és teljes gőzzel futott Kouta-kun szívdobogása felé, amihez vészes közelségbe ért a másik szívhang. Sajnos nem hallott félre semmit. Egy elmebeteg volt a tábor területén. Nem ismerte a hangot, ezért csak annyit tudott megállapítani a tulajdonosáról, hogy egy harminc és negyven év közti férfi. Egy férfi, aki ölni akart.

Felrohant egy kisebb emelkedőn, ami egy sziklafal mentén haladt végig. Mikor felért a végére, megpillantotta a fekete hajú fiút.

- Kouta-kun! - kiáltotta. A gyerek meglepődve és mérgesen felé fordult.

- Mi?! Hogy találtad meg ezt a helyet?!

- El kell tűnnünk innen, gyere... - Aikának elakadt a szava.

Hirtelen még kilenc idegen szívdobogást is meghallott. A semmiből tűntek fel, és ez ijesztő volt, mivel nem értette, hogy eddig miért nem hallotta őket.

Mindegyik gyűlölettől és izgatottságtól dobogott. És ezzel egy időben Mandalay hangja csendült fel a fejében.

"Mindenki! Két gonosztevő megtámadott minket. Lehet, hogy többen is vannak! Aki tud mozogni, menjen vissza a táborba! Ha ellenséggel találkoztok, ne harcoljatok, hanem meneküljetek! "

Valószínűleg Koutához is eljutott a telepátia, mert alaposan megijedt.

- Hallottad, nem? Gyere, siessünk! - unszolta Aika, és megfogta a kezét, hogy még véletlenül se veszítse el.

- Nem mentek sehova - hallott meg maga mögött egy hangot. A szívhang gazdája elérte őket. A férfi a hátuk mögött tűnt fel. Fekete, csuklyás köpenyt viselt és egy fehér, lukakkal ellátott maszkot. - Egy helyet kerestem, ahonnan jó a kilátás, és találtam egy arcot, aki nincs a listánkon. Nos, mindenesetre elég jó sapkád van kölyök. Cseréljük le erre a béna maszkra. Viselnem kell, mert azt mondták újonc vagyok, de ha jól teljesítek elismerést nyerek. És ehhez... - fordította a fejét Aika felé. - ... pont megütöttem az egyik főnyereményt!

- Gyere! - üvöltötte Aika, és Kouta kezét húzva futólépésben megindult a lejtő felé.

- HÉ! - üvöltötte a férfi, és eldobta a maszkot, majd egy mozdulattal átugrott kettejük feje fölött, hogy elállja az útjukat. - Hadd találjalak el kiskölyök! Csak hogy felviduljak!

A férfi karján külső izomzatnak tűnő hústömeg kezdett el nőni, és a csukja a fején hátralibbent, így láthatóvá vált az arca és a sérült bal szeme. Az egészséges szeméből sütött az őrület.

- Te... - suttogta cérnavékony hangon Kouta. - Papa... Mama...

- Hogy mi? - Aikának csak ennyit volt ideje kérdezni, mert ekkor a gonosztevő lecsapott.

Aika félreugrott Koutát is magával rántva, de az ütés akkora erejű volt, hogy a sziklaperem is beleremegett és a föld szétrobbant a férfi ökle alatt.

- Mi... mi a jó ég? - kérdezte rémülten Aika.

Azonban gondolkodni sem volt ideje, érkezett a következő ütés. Ez elől már nem volt ideje kitérni, de valaki nekiugrott, és a földre lökte mindkettejüket a gonosztevő ütése elől.

- Deku-kun?! - kiáltotta Aika, mikor feltápászkodott és megpillantotta a fiút.

- Miért...? - kezdte Kouta, de a gonosztevő a szavába vágott.

- Te is rajta vagy a listán.

Midoriya szemszöge:

Idejöttem, nehogy belefusson egy gonosztevőbe, erre pont idejön az egyik?! - futott át Izuku agyán. Azt viszont most már értette, hogy Akaguro miért szaladt el az előbb. Meghallotta a gonosztevő szívdobogását. Az előbbi ütés miatt a telefonja összetört, így nem tudott erősítést sem hívni. Meg kell védenie Akagurot és Koutát is, miközben el kellett bánnia a gonosztevővel.  Képes erre? Ránézett a síró fiúra és Akagurora, aki a karjait kitárva védte a gyereket. Nem törődhetett ilyen dolgokkal! - rázta meg a fejét. Meg kell tennie, itt és most, a jelenlegi erejével!