A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

27. rész - Beköltözés a kollégiumba

- A UA területén, nagyjából öt perc sétára az iskolától, három nap alatt felépítettek egy diákotthont, a Hatalmasok Szövetségét. Ez lesz az osztályok új otthona.

- Tehát, ha jól értem, a beleegyezésemmel Shoto és Aika ott laknának.

- Pontosan. Ezzel is garantálni akarjuk a diákok biztonságát. Mindent megkapnának ugyanúgy, és a személyes holmijaikat is magukkal hoznák.

Todoroki Enji, Todoroki Shoto és Akaguro Aika Shotával, Shimurával és All Mighttal szemben ültek a Todoroki ház nappalijában. A ház teljesen japán stílusú volt, sütött róla az immár egyes számú hős ízlése.

Akaguro két napja jött haza a kórházból, s teljesen egészségesnek tűnt. Csupán a jobb arcát átszelő seb volt feltűnő rajta. A szemét szemkötő takarta, de ez sem tudta elfedni a sérülést.

- Nem tudom, hogy meg merjek-e bízni még az iskolában - jelentette ki Todoroki, és keresztbe fonta a karjait.

Shota majdnem felmordult. Tudta, hogy Todoroki lesz az összes szülő közül a legnehezebben meggyőzhető, de a férfi minden elképzelését felülmúlta. Mondjuk megvolt rá az oka.

- Igyekszünk kiküszöbölni a csorbát, ami az iskola hírnevén esett, de ehhez az Ön együttműködése is szükséges. Kérem, bízza ránk Todoroki-fiút és Akaguro-lányt - All Might fejet hajtott ültében, de ezzel láthatólag csak rontott a helyzeten. Todoroki szeme idegesen megvillant, de igyekezett nyugodt hangnemben válaszolni.

- A nyári táborban magukra bíztam a két legfiatalabb gyerekemet, erre Shotot trauma érte, Aika pedig kétszer a halál szélére sodródott, és elvesztette a jobb szemét. És ezek után még képesek azt mondani, hogy bízzam őket magukra? - sziszegte.

Akaguro lehajtotta a fejét. Hosszú, fehér haja az arcába hullott, és szégyen tükröződött a szemében. Az unokatestvére szintén nem mert megszólalni. Shota nem akarta elképzelni, hogy mi folyhat ebben a házban. Még Bakugoéknál is kisebb volt a feszültség, pedig ott folyamatosan egymással üvöltöttek a családtagok.

All Might szintén érezhette ezt, mivel csendben figyelte a jelenetet, ahogy a fiú mindenki tekintetét kerüli, a lány pedig a testbeszédéből ítélve legszívesebben eltűnne. Shimura ezzel ellentétben kihúzta magát, és csak akkor vette le a tekintetét Akaguroról, mikor Todorokihoz szólt.

- Endeavor-san, kérem, hogy ne őket okolja Aika szemének megsérüléséért - fogott bele a mondandójába kissé bátortalanul. - Azért történt a baleset, mert én nem tudtam megvédeni magam, és önző módon Aikára bíztam mindent, miután visszakaptam az öntudatom. Ha én nem vagyok, akkor mindez nem történik meg. Egyáltalán nem a tanárok tehetnek róla. Énmiattam volt minden. Elnézést kértem már öntől, és most könyörgök, hadd járjanak továbbra is az iskolába, mert ha másból nem is, őbelőlük remek hősök válhatnak.

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem mehetnek vissza a UA-ba - Todoroki leengedte a mellkasa elől a karjait.

Shota összehúzta a szemöldökét, és láthatólag a többiek sem értették, hogy miről beszél a férfi.

- Engedélyezem, hogy Aika és Shoto a kollégiumban éljenek, de ezzel korántsem bízom őket magukra. Nem bízom meg magukban, de bennük annál inkább. Ha igazi hősök lesznek, meg kell tanulniuk megvédeni magukat, és az otthon elhagyása egy fontos leckének számít ebben a fejlődésben. Ezért elengedem őket.

Pár percig mindenki csak megilletődötten pislogott. Akaguro felemelte a fejét, és Todoroki is az apjára emelte a tekintetét.

- Köszönjük, hogy támogatja a kollégiumi rendszert - bólintott All Might. - Rendkívül sokat jelent nekünk.