A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

40. fejezet - Megjósolni a halált

- Gyönyörű.

- Köszönöm... azt hiszem... Nos akkor, jó éjt, Bukko-kun.

Hétfő, Bakugo szemszöge:

Semmi normális reakció. Semmi rendes beszélgetés. Csak a kínos csönd, ami üvegként feszül köréjük, mint egy fojtogató pókháló.

Bakaguro feleletét betudta annak, hogy szerencsétlen még életében nem kapott bókot, főként nem egy olyan dologra, amit nem is nagyon szeret. Így hát a legfogyatékosabb választ adta, fel se fogva, hogy ő totálisan komolyan mondott ki egy olyan szót, amit soha a büdös életben még nem mondott vele egyidős lányra. Sőt, élő emberre.

A fehér hajú idióta reakciója azonban csak egy dolog volt a listán, ami felhúzta az idegeit. A második, ami miatt éjszaka a szobájában még fel is képelte magát, a tulajdon viselkedése volt.

Azt mondta Akaguro szemére, hogy gyönyörű. Miért mondta ezt? Mi vezette rá erre az eszement dologra?! A lány tekintete olyan megbabonázó volt, hogy még ő sem volt képes véka alá rejteni a véleményét.

- Hé, hé, mi történt Bakugoval? Még egy verekedés? - mutatott rá Ashido.

Ahogy az az árnyalatnyival világosabb írisz felé pillant, ugyanolyan értelmesen és szíven ütően, mint a másik, ami még érzékeli a külvilág színeit és szépségét...

- Csak most tűnt fel? Akkor vess egy pillantást Todorokira! - vihogott Kaminari.

- Te jó ég, tönkretették a csinos arcát!

Hiába nem pillant többé sehova, akkor is olyan, mintha az ember lelkébe látna. A színe pedig már csak a hab a tortán. Baszki... Mióta tud ennyit gondolkodni egy kurva szemről?!

- Nagyon úgy tűnik, hogy a felzárkóztató gyakorlat egyfajta modern Spárta - vélekedett Sero.

- Nem vicceltek a fizikai edzéssel, mi?

- Kurva hangosan "sugdolóztok"! Pofa be! - csattant fel Katsuki, ráverve az asztalra.

- Mindjárt kezdődik az óra, és Urakaka meg Tsuyu még nincsenek itt! - hadonászott a négyszemű.

- A hősi gyakorlatra való jelentkezést intézik - jelentette a copfos csaj.

- A fiúk közül meg Kirishima hiányzik - jegyezte meg Jiro.

- Oh, tényleg Midoriya, hogy megy a gyakorlat? - kérdezte a bogyófejű. -Hallottam, hogy van egy szuper dögös csaj is annál az ügynökségnél! De persze csak utánad, Akaguro-chan! - kacsintott a vörös szemű felé, aki totálisan megzavarodott erre, és inkább csöndben maradt.

- Mi? Ja, aha... - motyogta Deku.

- Mennyi időt töltötök ott? Vigyél engem is magaddal! - lelkendezett Ashido.

- Aha...

- Kussoljatok már arról, hogy mindig előttem jár egy lépéssel!

Katsuki gondolatai egész nap máshol jártak. Volt annyi önuralma, hogy ezt elrejtse, de attól még többször kapta magát azon, hogy Akaguroról elmélkedik. Még rosszabb volt, mikor gyakorlaton megakadt a tekintete a lányon, és nem bírt odébb nézni. Csak figyelte, ahogy Usagi minden gond nélkül veszi az akadályokat, nem úgy, mint Deku.

- Midoriya, ha nem tudsz megbirkózni a gyakorlattal és az órákkal, kiveszlek az ügynökségből - szidta meg a fiút Aizawa. - Figyelj arra, hogy mit csinálsz!

- I-Igenis!

Katsukit ez az egész addig nem érdekelte, amíg meg nem látta az egyik folyosón a gyakorlatos párost, ahogy halkan beszélgettek egymással.