Aki nem nézi az animét/olvassa a mangát, annak SPOILERT TARTALMAZ! Ezért mindenki saját felelősségére olvassa. A történetszál az anime második évadában kezdődik, a Hosu incidens után.
Akaguro Aika, avagy Hősgyilkos Stain lánya a Hosu Cityben történt...
Aika félve lépett be a hatalmas épületbe. A UA tényleg az elit elitje volt. A szekrénye nem messze volt Shotoétól, ezért le tudta lesni a fiúról, hogy csak a cipőt kell lecserélni. Mikor megindultak felfelé a lépcsőn, a fiú megszólalt.
- Megmutatom merre van a tanári, de utána nekem az osztályba kell mennem.
- Aha... - bólintott Aika, és szorosan a fiú mögött haladt.
Az épület belülről még nagyobbnak tűnt. Rengeteg folyosó, sok terem, és még több ember. Mindegyikük szíve fiatalos, élettel teli volt, és mindegyiknek más és más hangzása volt. Voltak vidámak, voltak szomorkásabbak, álmosak, és néhány dühös is. Aika onnan tudta, hogy közelednek a tanárihoz, mert meghallott egy maréknyi felnőtt szívet is.
Mikor az ajtó elé értek, Shoto bekopogott, majd udvariasan elnézést kért a zavarásért, és beléptek.
- Aizawa-sensei, bemutatom Akaguro Aikát, az unokatestvéremet - fordult a fiú egy fekete, hosszú és borzas hajú férfihoz. Az arca enyhén borostás volt, a szeme feketén fénylett. Aika az első pillanatban észrevette, hogy a jobb szeme alatt egy, az ő hegeihez hasonló vágás van.
- Á, remek. Most már elmehetsz. Majd első órán bemutatom az osztálynak.
- Köszönöm. Elnézést - azzal Shoto elhagyta a tanárit, magára hagyva Aikát az új osztályfőnökével.
A lány nem szólt semmit, ahogy a férfi sem. Vagy egy percig csak mozdulatlanul álltak, és nézték egymást. Aika érezte a férfi szívverésén, hogy nagyon erős emberrel van dolga, másfelől halványlila gőze sem volt arról, hogy most mit kéne csinálnia.
Végül Aizawa törte meg a csendet.
- Tudod, ilyenkor illene bemutatkoznod.
Aika meg sem rezzent a sértő hangnemre. Tudta, hogy ilyenkor szigorúan tilos bármiféle félelemre, vagy meghunyászkodásra való jelet adni. Az apja rendesen belenevelte ezt a szokást.
- Akaguro Aika.
Aizawa ciccegett egyet, majd visszafordult az asztalához.
- Töltsd ki ezt a papírt. Arról kérdez, hogy milyen hősruházatot akarsz. Fél órád még van rá.
A lány elvett egy tollat az íróasztalról, majd nekiállt írni. Annál a kérdésnél, hogy milyen képessége van, kicsit megakadt. Az elmúlt egy hónap tapasztalata alapján nem akarta beírni nyersen azt, hogy: "Ha megvágom magam, akkor a sebből képes vagyok kivezetni a véremet, és pengeéles fegyvereket formálni belőle." A mai társadalom hiába szokta meg a képességeket, a legtöbb embernek ijesztő és visszataszító volt sok fajta erő, köztük azok is, amik ártóak voltak, vagy valamilyen módon az emberi belsőszervekhez, vagy a vérhez kapcsolódtak.
Így csupán annyit írt: Hallom mások szívét, nem hatnak rám a képességek, a vérem a sajátom.
A hősruházatát már sokszor elképzelte: Rövid nadrág, hogy ne kelljen folyton elvágnia, egy öv, amin késeket vagy egyéb vágóeszközöket hordozhat, valamint egy felső, ami szabadon hagyja az oldalát, a karjait és a nyakát. A csizma szintén nyitott lenne. Amikor a megadott vázlatra le kellett rajzolnia a ruhát, a maga módján odavázolta, tehát a lehető legrondább módon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
