A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

74. rész - Rehabilitáció

Aika haja szép lassan kezdett el visszanőni. Persze Fuyumi nem sokkal a kórházból való szabadulása után elvitte fodrászhoz még januárban, hogy a Kenji által szabdalt frizurának valamiféle eleganciát és ápoltságot adjanak. Így rövid hajjal is rendkívül szép volt mind családja, mind Eri és Katsuki véleménye szerint.

A tizenhetedik születésnapjára egyenes tincsei már eltakarták a fülét és csinos bubifrizurát vágathatott magának, mielőtt felutazott Tokióba, hogy megkoszorúzza a szülei sírját az édesanyja születésnapján és az apja, valamint Kenji halálának évfordulóján.

Katsuki felajánlotta ugyan, hogy elkíséri, Aika viszont teljesen egyedül akart maradni a gyászban. Persze érthető volt, hogy nem akar gyengének látszani, Katsukinak viszont Aika terapeutája elmagyarázta; nem erről van szó. A lány azért akart magában lenni, mert úgy érezte, senki sem képes azonosulni vele vagy akár megérteni a fájdalmát.

Ezzel Katsuki egyet tudott érteni. Nem tudta, és valószínűleg soha nem is fogja átérezni azt, amit Aika. Az apjával való kapcsolata és a korai gyermekkora különösen érzékeny témává vált, mióta a terapeuta értesítette a családot és a közeli barátokat – ide tartozott Aizawa, mint osztályfőnök, Recovery Girl, mint mentor és  példakép, Katsuki, valamint külön, leegyszerűsített magyarázatott kapva Eri – Aika mentális állapotáról.

– A Borderline személyiségzavar egyértelmű, Aika napi szinten retteg attól, hogy valaki elhagyja, a hangulata ingatag, nehezen bízik magában.

– Ingatag a hangulata? – kérdezte értetlenül Fuyumi.

– Napi szinten tapasztal hangulatingadozást. Hirtelen úgy érzi, az élet szép és minden jól megy, ami pár óráig eltart, majd tíz perc, esetleg kevesebb idő leforgása alatt a hangulata visszazuhan a depresszió szintjére. Ez rendkívüli szinten össze tudja zavarni az embert, s mivel egy idő után a saját érzéseiben sem képes megbízni, az ezt a fajta személyiségzavart elszenvedők drasztikus eszközökhöz folyamodnak egy idő után. Aika a tudatos önbántalmazást kerüli ettől függően is, mivel a hősakadémia elég teret és lehetőséget biztosít neki, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Így nem kell szúróvágó eszközökhöz, esetleg tűzhöz fordulnia ehhez.

– Tehát az edzéseket önbántalmazásnak használja? – kérdezte sápadtan Aizawa.

– Nem tudatosan – mondta a fekete hajú férfi. – Gondolom maguk is észrevették, mennyire nem törődik a sérüléseivel, esetleg azt is, hogy megfeledkezik bizonyos dolgokról az egészsége fenntartásával kapcsolatban. Gyakran szed erős fájdalomcsillapítókat, altatót, a keringését is meggondolatlanul működteti, jóllehet a műveltsége alapján teljesen tisztában van ezeknek a következményeivel.

– Egyszer magával felejtett két vénakanült – emlékezett vissza Katsuki. – Majdhogynem hetvenkét óráig maradt benne ugyanaz a két tű, ami ugye elfertőződhetett volna.

– Igen, az ilyen események egyértelműen jelzik, hogy Aika nem tekint magára úgy, ahogy másokra.

– Persze, hiszen senki sem tekint másokra úgy, mint magára – értett egyet Yuudai. – De gondolom ennek a szemszögnek negatív a visszhangja.

– Egyértelműen senki nem tekint másokra úgy, mint magára – értett egyet az orvos. – Viszont ez Aika esetében úgy nyilvánul meg, hogy nem tekint magára más emberekkel egyenrangúként. Az énképe olyan visszaesett, hogy kisebbrendűnek, kevésbé fontosnak érzi magát. Ez egyértelműen az apjával való ambivalens kötődésből eredeztethető, a nagybátyjához pedig olyan dezorientált szálak fűzik, amik miatt hajlamos a szociális izolációra, az önfeláldozásra és behódolásra minden tekintetben.