Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●

16.

Író POV

Miközben Jungkook betegen,lázasan,fárdtan,karikás szemekkel Chanyeol felé tartott csak azon járt az esze, hogy milyen szörnyű ember és hogy mennyire gyáva. Egy pillanatra megtorpant a járdán. Újra elgondolkozott, mi van ha Jimin megérti a helyzetét és megérti hogy hibázott,de közben ott volt benne az a suggallat is, hogy mindössze két napja békültek ki és máris megbántsa? Újra? Nem tehette, így hát újra elindult. 

Miközben Chanyeollal volt, nem élvezett semmit. Mindent csak muszályságból csinált és mikor végre hazamehetett, egy utolsó ribancnak érezte magát. Amikor belépett a házba, Jimin aggódó szempárjaival találta szembe magát. Kipirult arccal állt előtte. Most mégis mit mondjon? Jimin érezte, hogy nem fog megszólalni így ő szólalt meg:

- Mégis hol a francban voltál betegen és lázasan?

- Dolgom volt..

- Mégis miféle dolgod volt 39 fokos lázzal?

- Nem mindegy? - támadta le a fiút Jungkook.

- Jungkook..

- Ahj sajnálom Jimin.. - majd magához húzta és szorosan megölelte.

- Hmm - hallatta Jimin Jungkokkal azt hogy mennyire jól is esik neki az,hogy van valaki aki szeresse. Jungkook pedig hatalmas szorítást érzett ott bent. Igen a szívében. Hogy ez az angyali fiú minden hibájával együtt megbocsátott neki és szereti teljes szívéből, ő pedig hazudik neki és átveri.

- Énekelnél nekem? - kérdezte Jimin.

- Hogy mit csináljak? - nevetett fel Jungkook.

- Énekelj.A múltkor hallottalak ám a fürdőben. 

- És mégis mit énekeljek neked?

- Valami romantikusat...

És ekkor Jungkook elkezdte énekelni az 'All of me'- t. Jimin pedig csak nézte Jungkook csillogó szemeit. Hallgatta angyalian csengő hangját,és elgondolkozott. Mivel érdemelte ezt ki? Ezt a csodát? Mérhetetlenül boldog volt és hálás, hogy a sors egy ilyen embert neki adott. És ekkor eldöntötte magában, hogy egész életét vele akarja leélni és soha nem akarja elveszíteni. A gondolatok hatására öröm és hálakönnyek (wtf van ilyen szó?) kezdtek csorogni szemeiből. Továbbra is csak Jungkook szemeit nézte és nem tudott betelni vele.

- Szeretlek.. - suttogta Jimin mikor Jungkook befejezte a dalt. 

- Én is téged.. - és egy olyan csókban forrtak össze mint mikor Jimin leszedte Jungkookot a híd korlátjáról. Olyanban mintha ez lenne az utolsó. Mindent érezni lehettett abban a csókban. A hálát, az örömöt, a bánatot és a mérhetetlenül nagy szeretetet. 

- El kell mondanom valamit.. - kezdett bele Jungkook. Tudta,hogy kapcsolatukat kockáztatja de nem bírt tovább hazudni. - Egy kapcsolatban az őszinteség nagy szerepet játszik nemde?

Jimin megijedt.

- Mit szeretnél elmondani? - mosolyodott el picit, hogy saját magát és Jungkookot nyugtassa.

- Apa vagyok.....