Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●

4.

Jungkook POV

Most szégyenlem igazán magam.Miközben sétálok hazafelé megered az eső.Nem sietek,hadd ázzak össze,hadd legyek csurony víz.Megérdemlem.Igaza volt Jiminnek,egy utolsó féreg voltam.Fájdalmat okoztam az amúgyis törött lelkében.Megrontottam.Hihetetlenül bánom.[...]

Csak sétálok.Már azt sem tudom merre.Csak bojongok a városban.Lassan elgyengülnek a lábaim majd csak vonszolom magam,majd összeesek.

>KÉPKIESÉS<

A gépek sípolására ébredek fel.Fájó fejemhez teszem kezem.Lassan kinyitom szemeimet majd meglátom pár méterre az ágyamtól a kanapén az alvó Jimint.Hirtelen eszembe jut minden.Összeszorítom a szemem és elfordulok.Összeszorított foggal és szemmel sírok.Szörnyű ember vagyok.Nemtudom hányszor mondtam már el de az vagyok.Nem bírom ismételgetni magamnak.[...]

Mocorgást hallok.Bizonyára felébredt.

- Ju...Jungkook é..ébren vagy? - dadog majd hallom,hogy mellém ül és hirtelen melegség tölt el,mivel kezeit a kezemre helyezte.Nagy levegőt veszek,de továbbra sem fordulok felé.Képtelen vagyok a szemeibe nézni azok utàn amit tettem.

- Hogy kerülök ide? - kérdezem szinte már suttogva,élesen beszívva a levegőt.

- Mi..miután elmentél egy csomót sírtam - mondja halkan majd megint fájdalmat érzek ott bent.Egy szörnyeteg vagyok-de aggódni kezdtem érted.Kinéztem az ablakon és még mindig láttalak,amit magam sem értek miért.Követni kezdtelek,hogy tudjam biztonságban hazaértél-e,de láttam,hogy egyre gyengébben lépkedsz így közelebb mentem hozzád.Majd láttam,ahogy összeesel így rögtön hívtam a mentőket.

- Ezek után is még törődtél velem.Miért?

- Mert én is hibás vagyok.Most így belegondolva.....jól esett - hajtja le fejét.

- Mi? - fordultam mostmár felé.Majd láttam ahogy két ajka elvál egymástól.Bizonyosan a könnyes szemeimet látva.

- Jungkook......te sírtál?

- Nem

- Ne akarj hazudni.Látom a szemeidet.

- Igen sírtam.És?

- Jó nem firtatom!

- Azt megköszönném.De válaszolj a kérdésemre.

- Akkor éreztem mikor aztmondtad,hogy azthitted szeretlek.

- Szóval szeretsz?

- Nem..nem..nem  - kezdett heves tiltakozásba-csak jól esett valakitől hallani.

*Olvasó POV*

Jimin megint hazudott Jungkooknak az érzéseiről.A fiú megdobogtatta és összeforrasztotta az összetört szívet.De Jimin úgy érezte,megérdemli Jungkook,hogy ezt éreztesse vele.Még mindig haragudott a fiúra,de részben magára is mert tudta,hogy ő is hibás mert hagyta magát,és ivott.Ha nem ivott volna,nem tette volna[...]

Jungkook elmesélte neki,hogy ő ugrott rá amint meglátta.Ettől Jimin szörnyen elszégyelte magát és lehajtott fejjel kért bocsánatot.

- Sajnálom!

De Jungkook továbbra is magát hibáztatta.Továbbra is saját lelkét marcangolta a tudat,hogy kihasználta az alkalmat és megrontotta azt a gyenge ártatlan,összetört fiút.És az mégjobban bántotta,hogy annak az embernek a legjobb barátja aki egykor ugyanúgy összetörte ahogy ő most.A szégyenéről nem is beszélve.

Próbálta kerülni Jimin tekintetét amikor csak lehetett,mert ha a szemébe nézett látta a fájdalmat amit okozott neki.De Jungkook továbbra sem értette,hogy miért van mégis mellette.Reménykedett abban,hogy azért mert érez valamit iránta,de elhesegette ezt a gondolatot mert utána eszébe jutott,hogy ő az a mocskos ember aki megrontotta.

Jimin el is mondta miért maradt mellette.A szüleit értesítette de éppen üzleti úton voltak.Jimint is meglepte ez a hír.Nem gondolta volna,hogy a szüleinek ilyen fontos munkája van[...]

És megkérték a fiút,hogy maradjon mellette.Bizonyára azt nem tudták,hogy a fiúk ferde hajlamú és halálosan szerelmes abba az emberbe akit megkértek,hogy maradjon mellette.Nem tudták,hogy mekkora kihivás volt ez Jiminnek.

Jimin a feltörekvő vonzalmát Jungkook iránt idővel elnyomta,és helyette a baráti kapcsolatot beszélte be magának.Félt attól,hogy mégjobban összetörik és magára hagyják.És tudta,a lelke már nem bírna ilyen fájdalmat mégegyszer és biztos feladná,és öngyilkossághoz folyamodna.

Teltek a napok,hetek,hónapok de Jungkook elhidegült Jimintől.Nem kereste,uralta önmagát.Többször is megnyitotta telefonján a hívásnaplót de sosem tudta megnyomni a hívás ikont.Félt,hogy Jimin még mindig haragszik rà és ugyanúgy beszélne vele mint akkor azon a reggelen.

Jungkook újra és újra felidézte az emlékeit.Ahogy ajkai összeértek az övével.Ahogy a fiú nyakába csókolt.Ahogy egymás mellett aludtak el.Jungkook sokszor sírt.

A depresszió küszöbén állt.

Jiminnek viszont hiányzott a társasága.Hiányzott neki az arca,a hangja,az egész lénye.Nemértette miért,de hiányzott neki.Mindenben őt látta.

De mégsem vallotta be magának,hogy viszonozza Jungkook érzelmeit.Továbbra is csak azt mondogatta magának,hogy barátságból aggódik érte.

De érezte,hogy valamit tennie kell,ezért vette a bátorságot és felhívta Jungkookot.

*Jungkook POV*

Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam,mikor megcsörrent a telefonom.Unottan álltam fel,mivel azt gondoltam anyám vagy valamelyik barom barátom az,de mikor elolvastam a kijelzőn a nevet lefagytam.A telefonom csak csörgött,majd észbe kaptam és elhúztam ujjam a képernyőn majd fülemhez emeltem a készüléket.

- Szia Jungkook! - köszönt.

- Szia - köszöntem vissza.

- Csak meg akartam kérdezni,hogy hogy vagy?

- Őszintén?

- Ha kérhetem.

- A depresszió küszöbén.

- Micsoda? - csodálkozott - Odamegyek!

*Olvasó POV*

Miután a főszereplőink befejezték a telefonbeszélgetést,Jimin elgondolkozott.Miért mondott ilyet?Miért akar odamenni?Talán mégiscsak szereti a fiút.Ha igen akkor is titokban kell tartania egy jó ideig még.