Amilyen gyorsan csak tudott odaszaladt hozzá és hátulról erősen átfogta.
- Meg ne próbáld...
- Mássz le szépen.. - segítette le Jimin a lelkileg haldokló fiút a korlátról.Eközben Jungkook lassan magához tért és zokogva ejtette ki Jimin nevét.
- J-j-im-i-i-n - majd könnyei patakzani kezdtek.
Jungkook újra erőtt vett magán és megszólalt:
- Jimin..én..én képtelen vagyok nélküled élni. Kérlek bocsáss meg - zokogott.
Jimin lassan tett egy lépést a fiú felé és úgy csókolta meg mintha ez lenne az utolsó. Lassan, szenvedélyesen, mély érzelmekkel. Még soha nem csókolt így.
- Jungkook..szivem..nem tudok rád haragudni - erre az említett fiú azonnal ölelésbe vonta.
- Gyere menjünk haza - Jimin itt Jungkook lakására gondolt mivel tervei voltak a fiúval.
- A szüleid?
- Nálad megyünk rendben?
- Oké.
***
- Csináljak neked egy teát? - kérdezte lágyan Jimin Jungkookot.
- Gyere ide.. - mutatta kezével is.
Jimin lassan odasétált. Jungkook összekulcsolta kezüket, mélyen a szemébe nézett. Most nem kellettek szavak. Avval csak romba döntötte volna a pillanatot. Csak nézték egymást és szinte tudták mire gondol a másik. Erős kötelék volt köztük. Megküzdöttek a kapcsolatukért immáron másodszorra is.
- Csináljuk! - szólalt meg Jimin.
- Mit?
- Tegyél magadévá, alkohol nélkül -kuncogott.
- Jimin.. - lehelte ajkaira Jungkook a fiú nevét.
Na szóval ez ilyen átvezető rész.:P Gondolhatjátok mi jön ezután😈
VOTE-OLJATOK LÉGYSZI!!!!
⤵⤵
YOU ARE READING
Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●
Fanfiction"hirtelen megfogta a karom és maga elé húzott.Csak pár centi volt ajkaink között -Mi-mitcsinálsz?Eressz el!-rángattam a kezem de semmit nem ért az én kis erőm az ő erejéhez kèpest. -Akarlak!! -Aztmondtam eressz el!-emeltem fel a hangom. - Nem! - ord...
