"hirtelen megfogta a karom és maga elé húzott.Csak pár centi volt ajkaink között
-Mi-mitcsinálsz?Eressz el!-rángattam a kezem de semmit nem ért az én kis erőm az ő erejéhez kèpest.
-Akarlak!!
-Aztmondtam eressz el!-emeltem fel a hangom.
- Nem! - ord...
Lassan,érzelmesen megcsókolt. Aztán egyre durvábban falta ajkaimat. Néha bele-bele harapott alsó ajkaimba és megszívogatta őket. Hátradöntött a kanapén majd elkezdte felfedezni felső testem. Mohón minden egyes négyzetcentimétert. Lassan végighúzta mutatóujját kockáim réseinél aztán egész tenyerét ráhejezte. Halkan felnevettem.
- Min nevetsz? - kérdezett ő is mosolyogva. - Nyögnöd kéne meg vergődnöd erre röhögsz mint egy pszichopata.
- Olyan mohó vagy.. - nevettem.
- Rég vártam már erre - majd ajkaimra hajolt. Lábaimat körülfontam derekán,karjaimat pedig a nyakán.
- Hiányoztál - mondtam csókunk között.
- Milyen beszédes vagy ma. Te is nekem életem.
Lassan elkezdtem pólóját lehúzni róla. Forrott a teste. És mindene.
- Minden rendben van veled? - kérdeztem aggódóan.Majd homlokára helyeztem a tenyerem.Tűz forró volt. - Jungkook te lázas vagy!
- Nemár..azthittem nem veszed észre.Semmi probléma,nem fáj semmim. - vinnyogott.
- Azért mondom. Megyek csinálok neked teát meg hozok gyógyszereket és lázmérőt. Addig takarózz be.
Elbattyogtam a konyhába. Eltelt egy kis ideig mert valami volt a vízforralóval ezért kénytelen voltam a gázspóron felforralni a vizet. És persze míg itt jártam nem volt egyikünk sem beteg így a gyógyszereket is időbe telt megtalálnom. Jó sok mézet raktam a teába,hogy hatásosabb legyen. Mikor Magyarországon jártam az unokatestvéremnél akkor megbetegedtem és a nagymamája mondta,hogy ez nagyon hatásos.
Mire visszaértem, csak egy édesen szuszogó nyuszit találtam a kanapén. Elmosolyodtam a látványon.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Ahogy lépkedtem felé kinyitotta szemeit.
- Elszunyókáltál - mosolyogtam,ő pedig aranyosan megdörzsölte szemeit.
- Gyere had mérjem meg a lázad,vedd be ezeket a gyógyszereket és idd meg a teát! - utasítottam.
- Ilyenkor olyan vagy mint Jin..
Elmosolyogtam mondandóján.
- Most hagyjalak magadra ilyen betegen? - közben elvettem a lázmérőt ami majdnem 39 fokot mutatott.
- Hűha...hol jártál?
- Városban?!
- Na most az ágyban fogsz feküdni egy hétig!
- És a suli? El leszel egyedül? Ha valaki bántani mer téged azt esküszöm élve megnyúzom meg lelógatom egy hídról.
- Jungkook..meg tudom védeni magam. - nyugtattam.
- Hát jó..ideadnád a távirányítót?
- Azért annyira nem vagy beteg..
- Légyszii
- Jó - sóhajtottam majd odaadtam neki a kért tárgyat.
- Na de én megyek mert még tanulnom kell. És vigyázz magadra. Vedd be a gyógyszereket és igyál sok teát, amilyen forrón csak tudod. Én majd megmondom az ofődnek, hogy mi van veled. - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
- Oké. Szia. Holnap gyere át suli után légyszi.
- Jó jó - nevettem.
****
Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Kipihentnek éreztem magam. Elbattyogtam a fürdőbe, fogat mostam meg ilyenek. Megittem a szokásos kakaós tejemet, aztán mentem felöltözni.
Szokásosan fekete farmer és póló meg egy fekete bézból(lusta vagyok rendesen leìrni na xd) sapka.
Felfrissülten indultam el a suliba. Mosoly igaz nem volt a számon mivel nem volt mellettem Jungkook de azért rossz kedvem sem volt.
Lassan a sulihoz értem, besétáltam a kapun. Oh bár ne tettem volna. Megláttam őt. Azt aki miatt majdnem elvesztettem a szerelmem és az én életem... Lassan odasétáltam hozzá. Sugát utánozva megtöröltem az orrom, zsebre dugtam az egyik kezem, majd halál nyugodtsággal orrba basztam.
