Megtévesztettél (Befejezett)

21.Fejezet

Holnapig bent tartanak, mert holnap érkezik meg az új CT gép.
Anyumék gyógymódért kutakodtak, én pedig bent feküdtem egyedül, unottan. Scott hazaugrott nekem váltóruháért. Körülbelül 2 órát kellett csak egyedül töltenem a kórház fehér falaival és a pityegő gépekkel. Látszik, hogy Scott pasiból van. Elhozta a fél szekrényemet, erre az egy napra. Igazából aranyos, ahogy törekszik. Szeretem Őt! A férjemnek akarom, és ezt el is mondom neki, amint vissza ért a büféből.
Még mindig a fent említett helyen tartózkodott, mikor észrevettem, hogy a hasam koránt sem akkora, mint volt. Hasamra simítottam jobb kezem és nem éreztem benne azt, amit eddig...hogy van benne valaki. Kiakadtam. Azonnal megnyomtam a nővérhívó gopmbot, minek segítségével 3 nővér és Scott lépett be a szobába. Sírtam. Nem szóltam semmit, csak sírtam a hasam simogatva. Scott azonnal odalépett hozzám.
-Kicsim, mi a baj? Emma! Válaszolj már a francba!!! -üvöltözött velem. Tudtam, hogy nem azért kiabál velem, mert nem szeret vagy haragszik. Csak fél. Aggódik értem, ami érthető, hisz a szerelme kórházba fekszik és sír.
-Emma! Emma! -keltett ki Scott gondolataim százából. Még mindig nem tudtam megszólalni, annyira sírtam, de már tudtam, hogyan adjam tudtukra, mi bajom. Kezemmel hasamra mutattam.
-A hasad? -kérdezett értetlenkedve, de akkor már leesett neki, mit akarok neki mindani ezért válaszra se várva intett a nővéreknek.
-Nem beteg! -mondta hasamat fogva a nővéreknek. -meghalt a gyerekünk! -szavai olyan nehezen jöttek ki
Erős akart maradni, de nem bírt. Végül Ő is sírni kezdett. Gyönyörű könny áztatta szemeit lehunyta. A nővérek őszinte részvétük kinyilvánítása után kimentek, hogy beszélhessünk. Nagyjából 5 perce, hogy sírunk és nem szólunk semmit. Nem kellenek szavak, ahhoz, hogy megértsük egymás fájdalmát.
Nagy nehezen, de megtörtem, a szobát kitöltő csendet és a szipogást pedig szavaim váltották fel.
-Sajnálom! Annyira sajnálom! -szabadkoztam.
-Nem a te hibád volt!
-De igen! -erősködtem.
-Emma! A gyerek elvesztése NEM A TE HIBÁD VOLT! -mondta ellenkezést nem tűrő hangon.
Megcsókolt. Lágy volt és gyengéd, mégis oly érzéki és vad. Szenvedélyes és ízletes.
Mivel Scott éjt nap alá téve volt mellettem, ezért a nővérek szolgáltattak neki egy plusz ágyat. Összetoltuk az ágyunkat és tekintettel a holnapi CT vizsgálatra, meg arra, hogy a sok sírástól a végkimerültség határára kerültünk, lefeküdtünk aludni.