Megtévesztettél (Befejezett)

5.Fejezet

Kinyitottam, de sajnos nem a várt személy lépett a szobám küszöbére. 

-Szia kicsim! Kérlek hallgass meg! Beszélni szeretnék veled!
-Én viszont nem szeretnék veled beszélni és nem érdekel amit mondani akarsz. Elhagytál, csak azért mert féltél, és megfutamodtál, holott a nagyi segített volna mindenben. Én nem ilyen anya leszek. Olyan leszek, amilyennek neked is lenned kellett volna.
-Kicsim, tudom most haragszol és nem szeretnél látni, de...-meg se várva a mondatának végét, belevágtam a szavába:
-Jól mondod, nem akarok veled beszélni végképp nem látni. Azt hitted, hogy ha megjelensz mindent elfelejtek és majd a nyakadba ugrok??? Hát rohadtul nem! Nekem itt vannak a barátaim és a nagyim akikre mindig számíthatok, plusz a gyerek apja. Jut eszembe, épp a babaneveken gondolkoztunk. Megyek is és inkább személyesen beszélem meg vele, mi legyen a kicsi neve. Ekkor esett le mit mondtam. Úristen! Most kikotyogtam, hogy terhes vagyok, csak azért, mert ideges lettem.

Látván, hogy nem lepődött meg azon, amit mondtam, eszembe jutott, hogy nagyi nem tud titkot tartani és gondolom egyből tovább mondta anyámnak, hogy babát várok. Biztos csak azért jött el, mert megtudta, hogy mi a helyzet. Se szó, se beszéd, kiviharzottam a szobámból és már rohantam is el otthonról. Már 3 utcán keresztül futottam, mikor belefutottam valakibe.

-Bocsánat! mondtam oda se nézve és csak futottam tovább a könnyekkel áztatott szemeimmel.
-Emma? -kiáltott utánam egy ismerős hang kérdőre vonva a kilétem. Megfordultam és a könnyektől homályos látásommal nehezen, de sikerült észre vennem, hogy ki az ismerős hang gazdája.
-Szia Josh! Te hogy kerülsz ide? -szipogtam.
-Jöttelek meglátogatni. Nem írtál vissza és azt hittem baj van. Em!!! Te sírtál? -kérdezte majd aggódó tekintetét arcomba fúrta.
-Öm...Igen, de... -épp mondtam volna, hogy nem lényeges, hogy miért sirtam, amikor a szavamba vágott.
-Azt ne mondd, hogy nem fontos, mert az! Mi a baj? Tudom nem tartozik rám, de aggódom érted!
-Hát jó. Akkor elmondom. -mondtam, majd kezdetét vette egy hosszú séta a városban egy mesedélután kereteiben.
Miután elmondtam neki mindent részletesen, tanácsot adott és hazaküldött mondván, hogy kezd sötétedni. Féltett ezért inkább hazakísért, és nem hagyta, hogy egyedül menjek.