Megtévesztettél (Befejezett)

9.Fejezet

Reggel Scott keltett, egy ,,Jó reggelt Cica!" üzenettel. Kikecmeregtem az ágyamból, majd a mosdó felé vettem az irányt. Szokásos napi rutinomat elvégezve, telefonom zsebembe zsúsztatva és táskám vállamra ejtve már mentem is le a lépcsőn. Bekaptam egy kis falatot, és puszit dobva mindenkinek már léptem is ki a bejárati ajtón.
A suliba érve Dí és Rach várt, Joshal az oldalukon. Josh, egy fogvillogtatós mosolyt rám dobva, már indult is az órájára én pedig Scottot kerestem szemeimmel, hogy elmondhassuk együtt a lányoknak, hogy babát várok tőle.
A lányok nem akarták elhinni, de aztán gratuláltak és megfenyegették Scottot, hogy ha csalódást okoz nekem, akkor nagyon megverik.- mindannyiunkból kitört a nevetés.

Kezdetét vette a matek óra Miss hárpiával. Elfoglaltuk a helyünket és Miss Jilett már fel is szólított.

-Johnson kisasszony! Jobban van? -az elején nem értettem miért kérdezte, aztán Rachel felvilágosított a mögöttem ülő padból, hogy a múltkor amikor Josh és én nem voltunk órán, akkor Rach azt hazudta Miss Jilettnek, hogy rosszul vagyok. Egy gyors reakció helyett  1 perc hallgatást kapott.
-Emma Johnson! Kérdeztem valamit! - mondta már-már szúrós szemekkel.
-Igen! -mondtam gyorsan mielőtt leszedi a fejtetőmet.

Szünetben Ranch és Dí várt az ebédlő előtt. Tom is ott volt. Végre láthatom azt a lökött fejét.

-Sziasztok!-köszöntem elsőnek, majd hirtelen két kéz fonódott derekamra. Meg akartam fordulni, hogy megnézzem ki az, mikor az illető csókokkal kezdte ellepni a nyakam. Ekkor már biztos voltam kilétében. Ez csak is Scott lehet. A lányok csak tátott szájjal álltak és dermedten bámultak maguk elé, míg Scott megragadta a csuklóm, és elrántott onnan. Állj! Ha Scott itt van, akkor mégis ki csókolgatott?
-Josh! Te mégis mit képzelsz, hogy a barátnőm csókolgatod? Azt hiszed, azért, mert te vagy a suli fasza gyereke, neked mindent szabad? Hát rohadtul nem! Most először és utoljára szólok ilyen szépen, hogy szállj le a csajomról, mert különben nagyon megütöd a bokádat! Úgy beindulok, mikor ilyeneket mondd!
-Scott, esküszöm nem tudtam, hogy nem te vagy az! Ha tudom, hidd el nem élveztem volna azokat az érzéki csókokat! Én...Én sajnálom! -mondtam leszegett fejjel.

-Kicsim! Tudom, hogy nem tetted volna. Ismerlek, és tudom, hogy te is csak engem szeretsz, ahogy én is csak téged. Mindent megadok neked és a kicsinek, amit csak lehet. -itt kicsit kitágultak a pupilláim. Féltem, hogy Tom most vajon mit mondd majd.

-Hogy mi? Ugye ez csak valami nagyon ízléstelen tréfa? Ez nem lehet! -teljesen kiakadt, ami várható volt, hisz húgaként szeret, és félt. Imádom! - Em mondd, hogy ez nem igaz, és csak előre hoztátok az Április elsejei tréfálkozást!
-Tom, én... -már mondtam volna tovább, mikor Rach kimondta, ami az én torkomon akadt meg...hogy véletlen volt. -Tom ...kérlek ne haragudj rám! -szabadkoztam.
-Em! Mióta?
-Lassan 2 hónapja...de én is csak nemrég tudtam meg...kb 4 napja. Higgy nekem kérlek! És...
-Em! Szeretlek! És Scott már egy ideje a legjobb haverom, ezért rohadt jóba vagyunk. DE, HA MEGBÁNT...MEGÖLÖM!!! Bocsi haver, de Em érdeke számomra a legfontosabb mióta apám elhagyott minket és Em segített átvészelni MINDENT!

Elmentünk ebédelni, majd mindenki hazavánszorgott. Furcsa, mert azt hittem, hogy Tom és Scott eltekintve attól, hogy milyen jó haverok, majd síri csendben, szemezgetve fogják eltölteni a közös időt, de nem!