Megtévesztettél (Befejezett)

10.Fejezet

A 2. hónapba érve mindenki azon izgult, hogy vajon hány kicsi bujkál a pocakomban, és milyen neműek. A vizsgálatra eljött anyum, nagyim, Scott, Scott apja Ryan, és Scott édesanyja Elizabeth.
Mind izgultunk, mikor a rendelőbe léptem. Csak Scott és én mentünk be  a dokihoz, míg a szüleink kint vártak bennünket az eredménnyel. Scott fogta a kezem, majd mikor felfeküdtem az asztalra és feltűrtem a pólóm, Scott egy érzéki, mégis vad csókkal nedvesítette be az enyhén száraz ajkaim. A doktor úr odajött, majd a hasam bekenve egy hideg nyálkás trutymóval, el kezdte a vizsgálatot.

-Nézzék csak! Ott is van!
-Doktor úr! Mi a neme? - akkor a doki úgy gondolta kicsit viccelődik és benyögte:
-Férfi vagyok! Na és Ön? -Mosolyogva vissza kérdezett, majd szinte azonnal mondta is, hogy...
-Egy csodás kislány van a Hölgy hasában! Gratulálok!

Nagyon meghatódtunk, és már takaríthattam is le a hasamra tett nyálka állagú cuccot. Felöltöztem, majd a doktor úrnak megköszönve a vizsgálatot és a gratulációt, már kint is voltunk, hogy elújságoljuk, lesz egy lányunk és megmutassuk az ultrahangon készült képeket a piciről. Mindenkinek szinte látni lehetett, ahogy egy csepp könny kicsordul.

-Édes, mi lesz a neve? -kérdezte Tőlem Scott, majd mikor felnéztem rá, észre vettem, ahogy ott csordogál le, kis könnye az arcán, melyet a lányunktól való meghatódottság nyert el.
-Mit szeretnél, hogy hívják apu hercegnőjét? - nem válaszolt, helyette letörölte könnyeit és a hasamhoz guggolt.
-Pici élet itt bent...Mit szeretnél, hogy hívjanak? -ekkor zokogásba tört ki, amit azzal próbált leplezni, hogy fejét lesütötte, majd folytatta:
-Apukád...a Te hősöd...már most nagyon büszke rád, és szeret téged! Sose foglak elhagyni kicsi Sophia!
Ránéztem és láttán, a könnyektől vörös szemeit, zokogni kezdtem. Kiegyenesedett, majd megcsókoltuk egymást. Boldogan távoztunk a vizsgálat helyszínéről. Scott én én otthon együtt maradtunk. Felmentünk a szobámba, hogy megünnepeljük a kis Sophia kilétét. Nem is kell ecsetelnem szerintem azt, ami oda bent történt köztünk. Boldog voltam! Végre édesanyám is itt van velem, Scott az életem szerelme lett és a kislányom édesapja. Csodás férj lesz majd és sok gyermekes apuka. Mikor már sikeresen megünnepeltük ezt az egész csodát, álomra hajtottuk fejünket egymás karjaiba fonódva, ezzel biztonságérzetet nyújtva egymásnak, és a kicsi Sophiának.