A Remény utolsó sugarai ✓

Felfedezések

Sötétedésig rendezkedtem még egy kicsit, hogy az este tényleg szuper legyen. Elutasítottam egy vacsorát Newttal, ami azért elég nagy áldozat. De a buliért mindent. Oké. Nem is. Csak... Áh, hagyjuk, a mazoista énem még nem halt ki.

Szóval estére minden kész. Egy gonddal kevesebb. De ebből oly sok másik származhat! Erre nem is sokkal később döbbentem rá.

Newt ismét a Zöldfüllel foglalkozott, így időszakosan egyedül hagyva engem. A kis Chuckkal lötyögtem, többnyire dumáltunk totál felesleges dolgokról. De vele mindez mégis olyan örömtelinek tűnt! Édes, kicsike pofijával minden olvadozó lányt levett volna a lábáról. Ha az öcsém lenne, tuti megcsipkedtem volna az arcát.

A hangulat összességében már kialakult, a tábortűz is javában égett. Én meg csak lézengtem céltalanul. Amíg meg nem hallottam ezt:

- Nos? Elfogadod a kihívást, Zöldfül? - azonnal tudtam, hogy Gally az.

- Ne hívj Zöldfülnek!

- Akarsz bökött lenni inkább? Legyen! Hajrá, bökött!

Hátrébb álltam, de azt tisztán ki tudtam venni, ahogy a srác nekimegy Gally-nek, aki visszalöki. A következő körben már szegénykém a földön landolt. Ettől hatalmas adag adrenalint kaphatott, mert felkelve irtózatos energiával indult meg kihívója felé. A lendülete kiváltotta az elvárt hatást: Gally a földnek esett, a fiú pedig diadalittasan egyenesedett ki. Kár, hogy kizökkent. Ellenfele hátulról támadott, és ezalkalommal hatalmasat koppant a homokban. Ijedten kaptam szám elé a kezem, ami eddig az izgalomtól ökölbe szorulva volt a combom mellett.

Ami ezután következett, teljesen eltért attól, amit vártam: a fiú hirtelen felállt, majd elkiáltotta magát:

- Eszembe jutott! A nevem! Én... Thomas vagyok!

Megkönnyebbülten sóhajtottam és elindultam, hogy köszöntsem Thomas-t. Tetszett a neve.

A tömeg azonban pont köré tömörült, így én kiszorítva maradtam. Nem is én lennék.

Aztán mikor már kissé eloszlottak az emberek, én is elé álltam.

- Üdv, Thomas - rávillantottam egy halvány oldalmosolyt, amitől még szélesebbre húzodott az övé.

- Üdv, Lisa - úgy látszott, teljesen meglepődött magán, hogy eszébe jutott a neve.

Ennek megünneplésére valamilyen zenetudós Tisztársak elkezdtek játszani egy elég jó "számot". A hangszereket nem láttam, de egész szépen hangzott a végeredmény. Egyszer csak Newt bukkant fel mellettem, aki szótlanul húzott be a táncparti közepére. Ott, mintha csak mi ketten lettünk volna. Mindenki mást kizártunk és csak táncoltunk. Nem érdekelte egyikünket sem, hogy mi lesz ezután. Csak lássuk egymást, ez a legfontosabb.

Egy ideje már lassabban lejtette sexy kis táncát, majd azt vettem észre, hogy csak a számat bámulja. Először kételkedtem a csókban, mert úgy volt, hogy nem leplezzük le a szerelmünket. De utána már nem zavart. Amikor csak annyit láttam, hogy jön felém. Kitartóan csak közeledik. Majd elér. Megfogja a tarkómat és magához húz.

Az a csók... Mennyei volt. Éreztem a köztünk vibráló szenvedélyt és kötődést.

Határozottan visszacsókoltam, én is a tarkóját fogva. Azt hiszem vattacukrok közt lebegtem...

Romantikus jelenetünket a Tisztársak hangos tapssal és éljenzéssel fogadták. Mi viszont csak mosolyogva összeérintettük homlokainkat, majd rájuk néztünk. Meghatódva a reakción megint szám elé tettem a kezem, és azt hiszem sírtam is. Akkor éreztem magunkat igazán családnak. Egy hatalmas, szerető családnak. Az embiket szerettem, csak a szitut nem.

- És a gerlepár! - mutatott ránk mindkét kezével Alby, és megint tapsolni kezdett.

- Jó, jó, elég! Igen, együtt vagyunk - szólt Newt. - Aminek kibököttül örülök - fűzte hozzá és újra megcsókolt.

- Sajnálom srácok, de a lány elkelt. Gratulálunk Newtnak, a szerencsés nyertesnek! - nem mintha annyira szép lennék, vagy ilyesmi. De kösz, Alby.

Erre megint mindenki lelkes lett, de a vezető csendre intette a népet:

- Na, de azt hiszem most már ideje aludnunk. Mindenki a helyére! Ti ketten alhattok együtt - utolsó mondatát már csak mi hallottuk, mire nevetve, egymás kezét fogva táncikálva indultunk meg a Tábor felé.

Közben még egy csomóan megállítottak, hogy gratuláljanak nekünk. Még Gally is mosolyogva kívánt sok boldogságot. A végére nem is lett olyan rossz a nap.

Hát még amikor beléptünk Newt szobájába és befeküdve az ágyába éreztem az illatát. Ennél több nem is kellett volna a boldogsághoz. Mégis többet kaptam: odajött mellém, átkarolt és egy jóéjt puszi kíséretében lassan álomba szenderedett.

Sokáig csak néztem őt. Ahogy alszik és minden körülmény ellenére is békés. Semmi sem zavarja álmát. Nem fárasztják a gondok. Nem gondolkozik. Nem fáj neki semmi. És ennél semmi sem számított jobban. 

Számtalan gondolat támadott meg. Rettenetesen megváltozott az előbbi boldogság. Újra előjött az, amiről azt hittem, már nincs többé. De minden hiábavaló volt. Az elmúlt rövid időszak eseményeinek hatása tovatűnni látszott. Nem is gondolkodtam tovább. Lassan keltem ki az ágyból, nehogy a Szőke Angyal felébredjen. Óvatos léptekkel odamentem az ablak elé és kibámultam rajta. A Holdnak halvány fénye világította be a Tisztást. Minden csendes, és nyugodt. Sehol egy lélek. Sehol senki. Minden, mintha teljes béke uralkodna. Pedig éreztem a közelgő vészt. Belül rettegtem mindentől. A sötéttől is, ha nem volt ki fogja a kezem. De legyőztem a félelmet. 

Lelépkedtem a lépcsőn. Aztán ki az ajtón. Majd kerestem egy szimpatikus fát, aminek gondterhelten dőltem neki, és csusszantam le a földre. Unalmas-e vagy sem, de megint sírtam. Üresnek éreztem magam. Az egész életemet. Hiába tudtam, nem vagyok egyedül, totál elvesztem. Felnéztem az égre. A csillagok fénye most másképp égett. Halványabban. Vészjóslóbban. Fájdalmasabban. 

Beúszott egy gyanútlan felhő a Hold elé. Mint valami lenge fátyol, úgy lebegett előtte. Arcát takarta az égitestnek, mint a fehér ruhába öltözött aráét a fátyol. Később aztán szertefoszlott, csupán egy nyomtalan emléket hagyva maga után. 

Vajon egy élet is ilyen könnyen elmúlna? Véget érne, mintha soha nem is lett volna? Emlék marad-e róla? Vigyázzák-e féltve őrzött kincseit? Emlegetik-e néhanapján csodálatos tetteit? Emlékezni fognak-e rám...?

Holnap kompetencia mérés :') haaalpphh:) na, de. Lil immune sis ez a rész a tied🧡(wtf szóképzésXD)