My History..

💭19.rész💭

5 és fél hónap múlva..

Ahogy multak a napok, hetek, hónapok egyre jobban gömbölyödött a hasam. Már látszott, hogy ez nem csak egy kis elhízás, itt komolyabb dolgok vannak!
Amikor Dylan megkérte a kezemet pár napra rá szinte ezzel volt tele az egész média. Nem sokkal utána az volt a szalgcím, hogy Dylan apuka lesz? nem is értem, hogy honnét a nyavajávól szereztek ennyi információt rólunk.. De annyira igazából nem is érdekelt. Csak egy kicsit felzaklat néz, hogy vad idegenek lefotóznak csak úgy az utcán🤷🏻
De mindegy is.. A pici O'Brien nemsokára világrajön! Ennek mindannyian nagyon örülünk. Még Dylan mamája is tűkönül, hogy megfoghassa végre a kicsi unokáját.
A házban már bevan rendezve egy kis szoba. Kiderült, hogy egy kisfiúnk lesz. Ennek nagyon örültem hiszen mindig is kisfiú párti voltam🤔🤗
A szobája halványkékre van festve és a fehér bútorok dominálnak a szobában. Apropó baba. A pici december 26-ára lett kiírva és addig van még egy hét. Már annyira megfognám, puszilgatnám, ringatnám. De a vágy ellenére nagyon félek attól, hogy jó szülő leszek e egy csöpp gyermeknek.. Persze Dyl és a lányok is mindig biztatnak, hogy tökéletes szülő leszek mivel, hogy nagyon sok dolognak utána néztem eljártam ilyen mama jógára is igen tudom ez elég furcsa de nagyon sok tanácsot kaptam azoktól akiknek már nem az első gyermeke jön a világra. Ezeket a tanácsokat egytől egyig megfogadtam és meg is tartom a továbbiakban is. 

Ugye nem sokkal karácsony előtt vagyunk ezért nagy a sürgés forgás. Mivel megbeszéltük, hogy az egész család és pár barát nálunk tölti a karácsonyt és persze az újévet is. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz ez a nagy közös karácsony hisz nekem nagyon régen volt egy rendes családdal egy közös karácsonyom.. 

Dylan most egy karácsonyfát keres Tyler segítségével ami megfelelő lesz számunkra.  Én megmondtam nekik, hogy ne hozzanak egy batár nagy fát csak egy kicsikét, hogy szépen fel lehessen díszíteni. De neeem nekik nem lehet beszélni.. Minden áron egy kétméteres fát akartak hazahozni.. Én csak itthon vagyok és takarítok takarítok, hogy minden szép és tiszta legyen karácsonyra. Igaz, hogy nem kellene hajladoznom de nem az a típus vagyok mostanra, hogy csak üljek a seggemen a kanapén.. Igaz, ha elfáradok egy kicsit leülök és az esküvő részletein gondolkozok.. Ugyanis az sem történt még meg. De ezzel nem is annyira siettünk Dylannal hiszen van most annál fontosabb dolog is. Például a kicsi O'Brien. Persze az esküvővel is nagyon sokat foglalkoztunk és már meg van a hely, a meghívottak listája, és kisebb nagyobb részletek a díszítésnél. Igazából ezzel azért sem tudunk annyira foglalkozni hiszen Dylan újabb és újabb filmek szerepválogatására igyekezik, hogy minél többet foglalkozzon a karrierjével. Javasolta nekem is, hogy milyen jó lenne folytatnom a színészkedést de lemondtam a gyermekkori álmomról már régóta így nem is bírnám folytatni már. Igaz amikor látom, hogy Rupert, Daniel, Tom és  Bonnie milyen jó karriert futna egy kicsit elszomorodok, hogy én nem folytathattam, nem követhettem az álmaimat, hogy színésznő lehessek.. De ahogy így jobban belegondolok. Ha nem lettem volna beteg akkor nem ismertem meg volna Dyl -t sem a többieket.. Igaz, hogy néha senki nincs itt velem hiszen mindenkinek meg van a saját dolga de ez akkor is sokkal jobb mint, hogy egyedül ülnék talán még mindig egy intézetben kényszerzubbonyban..

A mély gondolatmenetemből Dylan és Tyler hangja zökkentett ki, hogy megérkeztek.. 

-Helóóó! -kiabáltak szinkronban-

-Sziasztok! -mosolyodtam el halványan-

-Mi újság szívem? -kérdezte Dyl majd meg csókolt-

-Semmi különös. Csak takarítottam és az esküvőn agyaltam. Mint mostanában minden nap! -nevettem fel-

-Ez mondjuk igaz! -szólalt meg közben Tyler is-

-Na de fiúk ezt hova a fenébe állítjuk fel? -néztem a mögöttük magasodó fára- 

-Jajj ne aggódj Em! Mindent elintézünk! Te csak pihenj! -kacsintott Cody?! aki fogalmam sincs, hogy hogyan került a társasághoz-

Én inkább nem törődtem ezzel ezért vállat rántva távoztam a nappaliból.

December 23.

Ez a hát legnyugisabb napja. Igaz, hogy holnap már karácsony de mi mégis most döntöttük el, hogy sorozat maratont tartunk a srácokkal. Mindenki letelepedett a kanapéra míg én készítettem egy kis kukoricát nassolni való képen. Igaz már vagy a hatodik zacskó kukoricát fogyasztjuk el. Jó mondjuk egész nap csak döglöttünk a kanapém és zabáltunk. Nekem így fél tizenkettő felé semmi energiám nem volt filmet nézni de most együtt vagyunk és ez a lényeg..Amikor beléptem a nappaliba éreztem azt a pontot, hogy elkezdődött aminek még nem kellett volna.. Elfojt a magzat vizem és meg sem bírtam mozdulni a fájdalomtól..

-D..Dylan!! Gyorsan! -kiabáltam-

-Emma mi? mi van szerelmem? -sietett oda aggódva-

-Dylan. JÖN. A. BABA!!!!!! -kiáltottam fel mert egyre jobban fájt..-

Dylan semmi felesleges mozzanatot nem tett felkapott az ölébe majd a kocsiba beültetve indultunk el a kórházba. Ahogy a kórházba értünk Dylan gyorsan előkerítette nekem az orvosomat majd megkezdődhetett a szülés.. Fájdalmas egy óra után kint volt a pici. 

-Gratulálok Mrs. Watson! Egy egészséges kisfiú jött világra ön által! -mosolygott az orvos majd a kezembe adta s távozott a szobából majd Dylan és egy nővér sétált be a szobába- Dylan szemeiből könnyek szöktek. De ahogy ránéztem nekem is eleredt a könnyem..

-Oh istenem! -mondta Dyl majd a kezébe vette a kisfiát-

-Gratulálok a kis csöppségnek! Mi lesz a neve? -nézett ránk a nővér felváltva-

-Pat..-kezdtem volna de Dylan nem hagyta, hogy befejezhessem-

-Theodor O'Brien! -jelentette ki Dylan-

Nekem a szemembe megint könnyek gyűltek majd elmosolyodtam.

-Nagyon aranyos név egy aranyos kis teremtménynek! -mondta nővér majd távozott-

-Dylan ez..köszönöm! -mondtam majd megcsókoltam-

El sem tudtam képzelni, hogy az apja neve helyett az öcsém nevét adja a picinek..

-Ez egy karácsonyi csoda! -mondták a többiek amikor bejöttek megnézni a kicsit-

A kicsihez nem sokkal később beesett Dylan családja is majd ők is örültek, sírtak egy sort a pici végett majd hagytak minket pihenni. ..