My History..

💭18.rész💭

A mai nap folyamán Dylan valahova eltűnt és egyedül hagyott.. Ennek nem igazán örültem mivel csak emiatt vettem ki szabadnapot, hogy vele lehessek de neki más a fontos..Ah.. ilyenekre nem is gondolok inkább.. 

Az időmet olvasgatással akartam tölteni de rájöttem, hogy nincs semmi izgalmas már a könyvespolcokon. Igeen nincs sok könyve Dylan - nek ami van pár darab azt már olvastam.
Szóval inkább hanyagolom a témát.
Aztán úgy volt, hogy élmegyek egyet futni de terhesen nem igazán kéne. Inkább pihennek kellene. De nem bírok egyszerűen a seggemen maradni. Felháborít, hogy Dylan hazajött a forgatásokról most vele lehetnék de őfelsége nincs is itthon. Inkább elment máshova. Mondható a legjobb emlékek közé fogom sorolni...
De mondjuk az is lehet,hogy tegnap csak megjátszotta, hogy örül a picinek s ma elhúzott.. De nem hiányoznak a ruhái se semmi.. Aa nem tudom.. Néha megőrjít😡😤

-Szia! Dylan! Szia! Csak még szeretném tudakolni, hogy mégis hol a gyászba vagy?🤔 Nem mintha dolgunk lenne de azért azt hittem, hogy vagyok ennyire fontos, hogy ezt a kevés időt is együtt töltjük míg itthon vagy.. De úgy látom, hogy tévedtem.. Ez igazán meghajtó de tényleg én is szeretlek.. Ha élér hozzád az üzenet akkor kérlek mond el mert féltelek..Szia..

Nem bírtam ki, hogy ne küldjem el neki vagy a huszadik üzenetemet.. Tisztára megrémít, hogy nem tudok semmit a hollétéről.. Már teljesen kikészültem.. De még annyit sem mondott, hogy bú vagy bá.. csak úgy eltűnt mellőlem reggel.. És még egy árva cetlit sem hagyott az asztalon vagy bárhol.. Jó nem bírom.. valahogy le kell nyugodnom.. Olvasni nem akarok meg az előbb sem kötött le ezért vissza tettem a helyére. majd úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni de nagyon be volt borulva. Aztán, hogy elmegyek munkába de ezt inkább elvetettem.. Szóvaal úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy forró fürdőt. 

Amikor kellően megtelt a kád és az egészet a hab lepte e, ruháimat levetvén léptem bele a kádba. De pont amikor beleültem és kényelembe helyeztem magamat zajt hallottam lentről.. 

-Most komolyan? -suttogtam magam elé-

Gyorsan felkaptam egy köntöst majd ami elsőként a kezem ügyébe került-ami nem volt más mint egy felmosó- megindultam a földszintre. Nagyon féltem ebben a pillanatban hiszen egyedül voltam itthon és igazából egy kisgyermek volt a hasamban és nem akarom, hogy bármi baja legyen.. De ahogy körülnéztem a földszinten nem láttam senkit és semmit. És azt sem vettem észre, hogy valami nem lenne a helyén. Ezért egy kicsit megnyugodtam.. A nappaliban még egyszer körülnéztem és megláttam az asztalon egy könyvet aminek a belsejében volt valami ezért nem lehetett rendesen becsukni. Oda osontam az asztalhoz majd kinyitottam a könyvet. de ami ott fogadott..Egy szó sem jött ki a számon.. A szemeim megteltek könnyel majd jobban szemügyre vettem a kis apróságot. Egyszerűen gyönyörű volt..az a gyémánt gyűrű talán? nem is érdekelt annyira hisz nagyon csodálatos volt..meg sem tudtam érinteni..

-Amikor megláttalak már attól a perctől tudtam, hogy nekem Te kellesz.. Nem is értettem mi volt velem hisz akkoriban még ott volt Shelley akit mindennél jobban szerettem.. De már közel sem annyira mint Te.. Te aki elvileg az intézet legproblémásabb betege azok után, hogy hogyan bánt veled az előző terapeutája.. Tudtam, hogy majd én segíthetek neked..Vagy legalábbis a többiek ezt hajtogatták.. hittem nekik.. Hittem mert mindenáron segíteni akartam neked abban, hogy kigyógyulj a betegségedből.. Ez sikerült is hiszen amikor együtt laktunk már nem volt semmi bajod..És nem is volt semmi bajod sem..Egyedül az volt, hogy bezártak abba az intézetbe..Ahogy teltek múltak a napok egyre jobban vágyódtam utánad.. Vágytam az ölelésedre és egyéb kisebb dolgokra is vágytam.. Tőled!Nem voltam eddig biztosebben a dologban mert féltem de, most hogy tudom, hogy apa leszek még jobban szeretném és már biztos vagyok benne! Nem is félek és nincsenek gátlásaim efelől! Szóval itt és most e esős de csodálatos napon azt az egy kérdést szeretném neked feltenni,hogy:

-Emma Watson! Gyermekem édesanyja lennél a feleségem?  

Amikor hátrafordultam Dylan a földön térdepelt és könnyektől fátyolos de boldog tekintetét felém szegezte. Pontosan az én szemeimbe.

-Igen Dylan! Ezerszer is igeen!! -borultam a nyakába-

Az este többi részét egymás társaságában töltöttük..