My History..

💭2.rész💭

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! -kiáltottam fel szokás szerint-

az orvosok berohantak majd elkezdtek nyugtatni..azaz belém nyomtak egy éles tűt s kimentek...

Én még mindig össze vissza kiabáltam.. fogalmam sem volt miért teszem ezt.. talán ösztön..

De ha az..akkor miért ilyen hangosan csinálom..?? Mért kiabálok..?

egyszer csak azt vettem észre, hogy már sírok s közben nevetek..nevetek a saját szerencsétlenségemen...

csak sírtam és nevettem... tényleg a gyogyóba való vagyok...

-Jó reggelt Emma! -nyitott be egy számomra idegen pasi.. egy szuper szexi idegen pasi..-

-Dylan vagyok! Én vagyok az új gondviselője.. Dr. Dylan O'Brien! -Dylan O'Brien..? mért ilyen ismerős a neve..?? Talán egy iskolába jártunk..? vagy nem..nem tudom.. -

Dylan felállt majd az ajtóhoz ment s kulccsal bezárta..

Ezzel a tettével megoldotta, hogy nem fogok hozzá szólni..

-Szóval Emma..Mesélj nekem magadról..

csak megráztam a fejem s nem szólaltam meg.. hallgattam

-Emma ha ennyire zárkózott vagy nem tudok rajtad segíteni..Engedned kell azt, hogy meghallgassalak és tanácsot adjak! Mert ez a dolgom! És nem olyan vagyok mint az első terapeutád!! Én segítek másokon. És nem kergetem az őrületbe az embereket..

-Nem..nem értem miért kell rajtam segíteni.. Szerintem jól vagyok.. Az más dolog, hogy TI őröltnek hisztek.. Ha te is ezt gondolod rólam akkor te sem vagy különb.. -szólaltam meg öt év után-

Dylan nagyokat pislogott..de végül elmosolyodott..

-Köszönöm..-Állt fel majd kilépett a szobámból..-

Mit? Mit köszön..? Én csak megmondtam az igazat..

Basszus!! Megszólaltam.. megszólaltam öt kibaszott év után..

És ez azért van mert Dylan azt mondhatta hogy Ő nem olyan mint az elöző..

Talán..fogalmam sincs...

Vagy csak megfogott Dylan személyisége.. vagy csak az a tudat megnyugtat, hogy valahonnan ismerős..nem tudom..

Inkább hagytam ezt a témát s megpróbáltam aludni egyet.

Hát rossz ötlet volt ugyan is megint rikácsolva ébredtem meg..

Az orvosok már rohantak is be a szobámba de Dylan megállította őket.

-Elég! Hagyjátok békén! Ő az enyém! -mordult fel Dylan-

Az orvosok elhagyták a szobámat majd Dylan leguggolt mellém.

-Emma! Mit álmodtál? -kérdezte lágyan de kíváncsian..-

-Újra és újra... -szipogtam...-

-Mit újra és újra? -értetlenkedett-

-Minden emlék..-nézem rá kisírt szemekkel..-

-Emma! Én nem tudok rólad semmi ilyen fontos adatot! Csak arra kértek fel, hogy segítsek neked mivel, hogy én fiatal vagyok és talán tudok rajtad segíteni! Kérlek szedd össze magad és mesélj el mindent amit eddig csak az első kezelődnek mondtál! -nézett bele a gyönyörű mogyoró barna szemeivel az én barna íriszeimbe-

Megráztam a fejem és felálltam. Nem akartam mást csak egyedül lenni mint az elmúlt hét évben.. igen hét éve ennek az egésznek..., hogy egyedül maradtam eme kietlen világban..