My History..

💭16.rész💭

Na igen.. eltelt 3 kerek egész év.
Van, hogy még látomásom van. Vagy beszél hozzám az öcsém mert játszani akar. De ezeket inkább megtartom magamnak.. Már nem szenvedek mint ezelőtt egy tíz évvel. Most ott tartok, hogy van állásom. Egy kis kávézóban töltöm le a munkámat. Nem nagy szám de mégis melegséggel tölt el ha ott lehetek.

Emlékszem amikor még kezdő voltam annyi poharat törtem el, hogy nem lett volna elég a két kezem, hogy megszámoljam.
Az évek során Dylan és én kicsit eltávolodtunk de még szeretjük egymást. Vagy legalábbis én még szeretem.. nem tudom, hogy ő hogyan van ezzel..
Nem igazán látom azt a szemében mint amikor megismertem...
Azt a vágyat. A vágyat az iránt, hogy megmentsen. Vagy amikor féltékeny volt Tyler -re mert elvitt sétálni.
Jó most mondjuk visszatért színésznek és én úgy gondolom, hogy a elveszi minden idejét. Meg hát én is dolgozok.
Van, hogy egy teljes hónapig sem látom. Mert oké, hogy van videó chat de néha arra sincs ideje, hogy hívjon vagy írjon.
Én nem akarok erőszakos lenni és ezért nem zaklatom.. nem akarok az lenni aki minden percben nyomul a barátjára..
-Hé elnézés! Szeretnék egy dupla csokisat! *áll a pult elé a vendég*
-Persze! Itt fogyasztja vagy elviteti? *nézek rá*
-Elviszem!
-Okés egy olyan öt perc és kész van!
A nő csak bólíntott majd leült az egyik kanapéra..
Igazából sokkal előbb kész van mint öt perc de nem szoktam sietni.
Na vissza térve Dylan -ra..
Nemrég vetítették le a Dead Cure nevezetű filmet ami nagy sikert aratott. És most azzal van elfoglalva, hogy tv showokban szerepelnek.
Jó ezeket mindig nézem és örömmel tölt el, hogy láthatom boldognak.
-Itt a dupla csokis!
A nő felpattant fizetett és el is ment.
Mivel a nap vége felé jártunk már elkezdtem az asztalokat tisztítani.
-Héy Em!
-Szia Marcus! *mosolyodtam el*
-Hogy van a kedvenc felszolgálóm?*ölel át*
-Jaj már.. a szokásos*nézek rá*
-Igen de most kettőt szeretnék mert nem egyedül jöttem ám!*jelenti be*
Beljebb húz egy nálánál valamennyivel fiatalabb lánykát a kávézóba.
-Szia! Emma vagyok!*nézek sejtelmesen a lányra*
-Szia! Chloe! *mosolyodik el majd megölel*
-Igen Emma ő itt a barátnőm. Akit már nagyon rég be akartam mutatni neked.
-Hát már itt volt az ideje! *nézek rá szúrós szemekkel*
-Jó na! És van még egy bejelenteni valóm!
-Na mondjátok!*csapom össze a kezemet majd elindulok a pult mögé, hogy elkészítsem a rendeléseket*
-Szeretnénk.. *kezdi Chloe*
-Meghívni..*folytatja Marcus*
-Az ESKÜVŐŐNKREE!!*fejezik be egyszerre*

Igeen..az esküvőre...ooh.. milyen szép is lehet az a bizonyos esküvő..hm..
Miután ki örömködtük magunkat Marcus és Chloe elmentek /egyébként Marcus egy jó barátom/ Be is zártam a kis kávézót s haza indultam..
Titokban mindig is arra vártam, hogy végre Dylan is megkérje a kezemet ami tudtam jól, hogy ez nem fog teljesülni..végül is csak a harmincas évekbe lépünk hamarosan.. És már vagy négy éve vagyunk együtt.. De teljesen mindegy..
Érdekes Marcus -éknak csak egy év kellett..hm..
Volt, hogy már azt hittem megkéri a kezemet de csak kisebb dolgokat jelentett be. Például, hogy hivatalosan is bent van az Útvesztő című film forgatásában.. vagy a Tűzpróba forgatását megkezdték vagy éppen ugye a Halálkúra forgatását kezdték meg...vagy tudom is én..
Én már kezdtem örülni már már sírtam az örömtől, hogy megkéri a kezem de nem teljesült..

Viszont van egy kis bökkenő..
Van amit nem mondtam el neki pedig elkellene..
Az nem más mint, hogy 3 hónapos terhes vagyok..
Igen..3 hónapos..amikor utoljára itthon volt hát megtörtént.. és azóta itthon sem volt és nem is mondtam el neki..ezért mélységesen szégyellem magam de nem merem elmondani..
Ha legközelebb itthon lesz úgy is megtudja hiszen már látszódik a hasamon egy új élet jele..